logo

IX December AD

Át a Rhodanoson

A Rhodanoson való átkelés története, ha nem is ennyire félreérthetetlenül utal ugyanerre, de egyfajta taktikai fejlődést vélhetünk felfedezni. A folyókon való átkelés még napjainkban is kulcsfontosságú kérdés a katonai hadműveletekben, ahogy például az amerikaiak 2003as iraki háborújában is tapasztalhattuk. Ott is komoly gondokat okozott a szövetségeseknek az Eufráteszen való átjutás, képzeljük el mennyivel veszélyesebb és nehezebb feladatot jelentett egy ilyen feladat végrehajtás az ókori világban. Ugyanakkor korántsem megoldhatatlant. A folyók alkotta természetes védelem nem bizonyult elegendőnek, ha egy megfelelő hadvezérrel, alkalmas sereggel és kiváló stratégiával állt szemben. Hannibál ennek is iskolapéldáját adta.
Xenophónnál érdemes fellapozni egy folyón való átkelés történetét. Xenophón maga is annak a seregnek az egyik vezére volt, amely a Kunaxai csata után igyekezett elhagyni a Perzsa birodalom területét. A tízezrek átkeltek a Kardukhoszok földjének hegyein és lejutottak az Armenia határát jelentő Kentritész folyóhoz. A folyó két plethron széles volt (6070 méter), ami nem jelentett volna olyan nagy problémát, ha a túlsó parton nem vár már rájuk az ellenséges hadsereg. Még nagyobb gondot jelentett, hogy ugyanekkor a kardukhosz csapatok megjelentek a hátuk mögött, teljes pusztulással fenyegetve a helléneket.
A folyót síkság övezte, bár az armeniai oldalon csupán néhány száz méter szélességben, attól kezdve hegyoldal húzódott, rajta az armeniai gyalogsággal, míg a lovasok közvetlenül a folyóparton figyelték a hellének csapatmozgásait. Egyetlen hely látszott alkalmasnak átkelésre, egy gázló, amit azonban védtek és ahol a vízmélység miatt az átkeléskor védtelenek lettek volna az armeniai fegyverekkel szemben. Innentől nézzük pontokba szedve az eseményeket!

1. a helléneknek szerencséjük van, néhány rőzsét gyűjtögető ifjú észrevesz egy négy stadion távolságra lévő sokkal könnyebb átkelést biztosító gázlót, ahol egy szikla miatt a lovasság sem támadhatja őket átvonuláskor.

2. A hellén csapatok három oszlopban megindulnak az említett második gázló felé. Az elővédet a spártai Kheiriszophosz vezeti, őt követi a málha, majd hátvédként Xenophón csapata.

3. Kheiriszophosz emberei megkezdik az átkelést, de eközben a kardukhoszok serege támadásra készül a folyóval küszködő hellének háta mögött. Az armeniai lovasság a túlparton párhuzamosan vonul a hellénekkel.

4. Xenophón egységei visszafordulnak az eredeti gázló felé, mire a bekerítéstől félő armeniaiak, elhagyják túlparti állásaikat. A hellén elővéd és málhásosztag így sikeresen átér a túlpartra, Xenophón pedig még visszaveri a rátámadó kardukhosz sereget.

Xenophón és vezértársai megfelelő ügyességgel képesek voltak átkelni egy tekintélyes folyón, melyet valószínűleg nagyobb erő védett, mint amekkora a saját erejük volt, nem beszélve a hátukat is fenyegető másik ellenségről.

Most nézzük ezt Alexandrosznál. Alexandrosz Hüdaszpészi csatáját John Warry összegzi tömören. Mi most, hogy az előzővel való összehasonlítást jobban kiemeljük, pontokba szedjük.

1. Pórosz indiai király serege elzárja a Hüdaszpész folyó gázlóját a makedónok elől. Alexandrosz csapatai elérik a folyót.

2. Alexandrosz kisebb átkelési kísérletekkel próbálja felmérni az indiaiak erejét, majd ezáltal elvonva a figyelmet egy látótávolságon kívüli szigetről, ahová egységet küld, hogy ott keljen át a Hüdaszpészen.

3. Az átkelés sikeresen végbemegy és ezek a katonák azonnal támadásba mennek át. Pórosz előbb kisebb erőkkel igyekszik megállítani ezt a támadást, majd teljes seregével ellene fordul.

4. Így azonban a gázlónál maradt makedón seregrész (a phalanx) hajókon szintén át tud kelni a folyón.

5. Az egyesülő makedón sereg csatában megveri az indiaiakat.

Pórosz hamarosan behódol Alexandrosznak. Erre az erőszakos folyami átkelésre azért különösen érdemes figyelni, mert Hannibal Rhodanoszon való átkelése ennek szinte teljes lekopírozása.

1. Hannibal eléri a Rhodanos folyót, serege tábort ver és bevárja az elmaradozó alakulatokat.

2. Mivel a folyón át kell kelni, a szövetséges keltáktól mindenféle bárkát és csónakot összeszed, valamint maga a sereg is hajókat, tutajokat ácsol.

3. Megkerülő hadoszlop indul egy éjszaka Bomilkar fia Hannón vezetésével (a sereg harmada. Nagyjából 15000 fő lehet, elsősorban könnyűgyalogság és lovasság) a kilencedik napon.

4. Hannón csapatai egy szigetnél átkelnek a folyón, mivel ott sekélyebb, tutajokon, pajzsaikon, majd délnek indul a folyó mentén visszafelé.

5. Füstjelekkel tudatja Hanniballal, elfoglalta a támadópozíciót, majd mialatt Hannibal megkezdi szemből az átkelést, Hannón a kelták táborára veti magát.

6. A két tűz közé szorult gallok egy része elesik, nagy része elmenekül. Hannibal néhány nap alatt a még túlparton lévő egységeit is sikeresen átjuttatja a folyón.

Pazar megoldás és nagyban hasonlít Nagy Sándoréra. Egyszerű, hatékony és kivédhetetlen. Van egy történet is, amely jelez valamit abból, hogy Hannibal igencsak tisztában volt néhány korábbi hadvezér tetteivel. Köztük van Alexandrosz is! Az eset akkor történt, mikor Hannibal találkozott az Antiokhosz ellen vívott háború során Scipio Africanussal. Scipio megkérdezte ekkor, hogy kit tart a világ legnagyobb hadvezéreinek, mire első helyre Alexandroszt tette, hiszen nagy területeket hódított meg kis haderővel túlerő ellen, másodikra pedig Pürrhoszt, aki utolérhetetlen volt táborverésben és Róma ellen tudta fordítani Itália népeit.
Pürrhosz említése felvetheti azt a gondolatsort is, hogy az ő Róma elleni háborújának tapasztalatait is használhatta itáliai hadjárata során. Hannibal és Alexandrosz átkelésében a folyókon még az is egyezik, hogy a megkerülő alakulatot egy szigetnél küldi át a Rhodanoson, ahol bár kiszélesedik a folyó, de ezért le is lassul és megkönnyíti az átkelést.
A csapatokat itt is bárkák, hajók, csónakok viszik át a vízen. Mivel fejlesztette mégis tovább ezt a hadmozdulatot a karthágói? Egyrészt Alexandrosznak az átkelés után még hagyományos ütközetben kellett megsemmisítenie az ellenséget, míg Hannibálnál maga az átkelés egybeesett a megkerülő sereg támadásával. Ezáltal Hannibal magával az átkeléssel kerítette be a keltákat.
Az, hogy egy sereg átkelve hajókon, bárkákon, tutajokon, sőt akár saját pajzsukon átúszva egy ilyen széles és komoly harcászati akadályt jelentő folyón, majd még alig partot érve azonnal támadásba is menjen át, egészen páratlan tervezést, hírközlést (füstjelekkel jelezte a bekerítő egység, hogy elfoglalta a pozíciót az akcióhoz!), időérzéket és remek katonákat igényelt. Ezek azok, amik Hannibal hadvezetését a hellenisztikus világ legmagasabb fokára juttatták: időzítés, terep kihasználása, felderítés magas foka, kiváló harci szellem és még sorolhatnám és az adott fejezetben majd sorolni is fogjuk.



Horváth Gábor
(könyvtáros, történelemtanár, hadtörténész-technikus)

Forrás: Horváth Gábor Hannibal: „A háború fúriája” című szakdolgozata 2004. Berzsenyi Dániel Főiskola Bölcsészettudományi Főiskolai Kar Történelem tanszék.

A szerző weboldala: http://hagi.hupont.hu/