logo

XXIII Januarius AD

Tiberius Gracchus meggyilkolása.

Ez a nagy felfegyverzett csapat minden várakozás nélkül rácsapott a téren tartott népgyűlésre s ütni, vágni kezdte a polgárokat. A mitől sem tartó néptömeg, amikor Róma előkelőit fegyveresen, vad lármával közeledni látta, nagyobb részben elmenekült s gyáván cserbenhagyta a vezérét, kinek még a tegnapi napon is fogadalmat tett, hogy hűséggel kitart mellette Az a kisebb csapat is, amelyet Gracchus testőrségének lehet nevezni, megingott s a Capitolium oldalán lerohanva a futásban keresett menedéket, közben azonban az üldözők két-háromszáz embert megöltek közülük.
Ti. Gracchus is menekülni volt kénytelen a túlerő elöl, de futás közben a capitoliumi templom ajtaja előtt, a királyok szobránál togájában megbotolva elesett. Hogy ekkor, vagy pedig, amidőn togáját vesztve a Clivus Capitolinuson lefelé szaladt érte el a végzete, nem tudjuk, tény, hogy az elbukó tribunt, kollégája P. Satureius bottal fejbe vágta, majd újabb csapást mért rá L. Rufus, mitől Gracchus holtan esett össze. Később ez a két ember összekülönbözött afelett, hogy melyiküké volt Gracchus meggyilkolásának az érdeme. Az ellenforradalmár optimaták bosszúja rettenetes volt. Akit csak maguk előtt találtak, a legnagyobb vérszomjjal botokkal, kövekkel verték agyon.

A tribun holttestének kiszolgáltatását megtagadták s öccsét Gaiust is elutasították idevonatkozó kérésével. Később a hullát Lucretius Vespillo tribun parancsára a Tiberisbe vetették. A régi néptribunok véres szelleme jelent meg újból Róma felett. Az uralkodó osztályok bosszúja mindig rettenetes, de ez volt az első alkalom, hogy véres utcai harcra került a sor. A Capitolium ősi várát holttestek borították s a hatalom birtokosai újból példás intőjelt adtak arra, hogy az erőszakkal védett jogokat erőszakkal kell megszerezni.

Ha Gracchus bűnös volt abban, hogy az evolució rögös útja helyett a forradalom terére lépett, akkor ez a néhány elvakult, gőgös arisztokrata sokszorosan bűnös abban, hogy megnyitotta útját az évszázados polgárháborúknak. Az arisztokrácia és a lovagrend kiaknázta a véres győzelmét és abban a hitben ringatta magát, hogy hatalma most már minden veszélytől mentesen örök időkre biztosítva van. Azt a hatalmas fejlődést azonban, melyet Ti. Gracchhus indított be, most már nem lehetett feltartóztatni.

A tömegek vezérüket őszintén meggyászolták s mint héroszt tisztelték. Ti. Gracchus lett a nép szabadságharcának a mártírja.


Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935)
..