logo

XXIII Januarius AD

Az ellenzék.

Az egész politikai harc közelebbi megvilágításba kerül, ha ismertetni fogjuk, hogy kik voltak személy szerint az optimata ellentámadás vezetői. P. Gornelius Scipio pontifex volt a leghevesebb ellenfele, egy kíméletet nem ismerő gőgös és szenvedélyes ember, igazi nagyúr, kinek ősei hosszú sorával szemben Gracchus alig állíthatott pár plebeiusi nemes őst. Ő volt az érdekeikben fenyegetett nagybirtokos arisztokraták vezére. Egyébként Gracchus anyjának sógora volt, ami nem akadályozta meg abban, hogy kezdettől fogva a tribun elleni mozgalmat irányítsa. Scipio Nasica vezette az ellenállást az attalusi javaslattal szemben is.

Pompeius consularis a homo novusból lett államférfi, kisstílű demagóg, aki miután megérkezett s megszerezte családjának a nemességet, szélsőséges arisztokratává lett. Úgy hivatali pályafutása, mint katonai tevékenysége nem tették őt kedveltté. Tipikus forumi ember volt, aki a cselszövésekben, mesterkedésekben érezte otthon magát. Pompeius azzal fenyegetőzött, hogy Gracchust tribunsága letelte után be fogja vádolni azért, mert a szentséges tribuni jogokat megsértette és működésével Itália nyugalmát megzavarta. Őtőle eredt az a gyanúsítás is, hogy Gracchus megszerezte Eudemustól Attalus bíborpalástját és koronáját.
Érdekes az állásfoglalása a nagytekintélyű consularisnak és hadvezérnek, Q. Metellus Macedonicusnak, aki kezdetben rokonszenvezett vele, s most, bár Gracchus ellenfelei közül úgy Scipio Aemilianus, mint Pompeius személyes ellenségei voltak, mégis az ellenzékhez csatlakozott.
A senatusban nagy beszédet tartott Gracchus ellen, összehasonlította őt atyjával, akit fölébe helyezett. Azzal vádolta meg, hogy titkos Összejöveteleket tart. Metellus állásfoglalása jelzi, hogy a mérsékelt elemek szembefordultak Gracchussal.

A retegett népvezér valóságos kiátkozottja lett a nemességnek. T Annius Luscus, a 153. év consula, nagytekintélyű senator előbb a senatusban, majd a nép előtt hevesen megtámadta, nyíltan megmondta, hogy Octavius letétele nemcsak törvénytelen volt, hanem egyúttal bűntett is, a sacrosancta tribunitia potestas megsértése. A beszédnek nagy hatása volt s a tömegre főleg az hatott, hogy kiemelte a tribuni jogokon esett sérelmet. A népnek vérében volt az alkotmány és a hagyományok tisztelete.
Ti. Gracchus a heves hangra, melyet T. Annius használt, szintén tűzbe jött s megfenyegette a consularist, hogy a nép előtt vádat emel ellene. Annius azonban talpraesetten megfelelt erre is. Megkérdezte, hogy mi fog történni abban az esetben, ha őt az egyik tribun védelmébe fogja venni, vajon azt a tribunt is meg fogja fosztani a hivatalától. Plutarchus szerint ez a kérdés annyira zavarba hozta Gracchust, hogy nem is tudott rá válaszolni.


Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935)
..