logo

XXIII Januarius AD

Attalus öröksége .

Gracchusnak számolnia kellett azzal, a nincstelenek türelmetlenül várják a földosztás minél előbbi lebonyolítását és figyelembe kellett vennie azt is, hogy mezei munkálatok megkezdésével szavazóinak jelentős részét adja a főváros. Ezek az emberek elveszítvén a közvetlen kapcsolatot ifjú vezérükkel, könnyebben hatása alá kerülhet az ellenséges propagandának.
A földéhes tömegek akkor k a legtürelmetlenebbek, mikor évszázados vágyukat egy csapásra kielégíteni akarja. Minden huzavona az párt ügynökeinek szolgáltatott volna alkalmat arra, hogy nincscsteleneket Gracchus ellen lázítsák. A tömegnél a kiábrándulás gyorsan bekövetkezik, ha az, amit oly közelállónak látnak nem válik rögtön valósággá. Tartani lehetett attól is, hogy a nemesség a pénzért megvásárolható fővárosi proletariatust mozgósítja az agrárreformerekkel szemben.

Mommsen rámutat arra, hogy nem volt elég a földtörvényt meghozni, azt végre is kellett hajtani, ha Gracchus az elért sikereit és népszerűségét nem akarta elveszíteni. A törvény végrehajtásához pénzre volt szükség s mint váratlan és kedvező mód kínálkozott erre Pergamum királyának, III. Attalus ez évben bekövetkezett halála. Mint az uralkodócsalád utolsó sarja, országát, a legmegbízhatóbb kliensállamot, egyben kincseit örökségül a rómaiakra hagyta.
Eudemus pergamumi követ Rómába jőve magával hozta a király végrendeletét, melyben országát és vagyonát a római sersatus rendelkezésére bocsátja. Ti. Gracchus ezt a nem várt alkalmat kihasználta. A földosztáshoz szükséges anyagiakat az attalusi kincsekből akarta fedezni. Eddigi szokás szerint a senatus lett volna hivatott, mint a külügyi kormányzat birtokosa, hogy a pergamumi birodalom sorsáról döntsön. A tribun ezzel szemben a nép-szuverénitás elvére hivatkozott s a nép számára követelte a diszponálás jogát.


Rogatio Sempronia de pecunia Attali populo dividenda

E célból javaslatot terjesztett elő a népnek, melynek értelmében az örökség a népnek azon része között osztatják fel, amelyik földet kapott, hogy ebből a segélyből a szükséges gazdasági eszközöket és állatállományt beszerezhesse. kis forgótőkéje legyen, végül, hogy ha kevés földet kapott, ezúton kárpótolják. Kimondta a törvény, hogy az ázsiai földek felett nem a senatus, hanem a népgyűlés rendelkezik.


Az ellenpárt aknamunkája

Kétségtelen, hogy ez beavatkozás volt oly alkotmányjogi hatáskörbe, melyet évszázadokon át kizárólagosan a senatus birtokolt. Gracchusnak ez az akciója tehát éppoly forradalmi lépés, mint kollégájának a letétele. A tribun azonban a forradalom terére lépve nem állhatott meg. A nép-szuverénitás proklamálásával új kormányzati rendszernek kellett jönnie s ez az új rendszer természetesen elsősorban a nemesség ősi fellegvárának, a senatusnak a jogait akarta megszorítani.
Ez a forradalmi lépés végleg elkeserítette az optimatákat, akik most már a legélesebb eszközökkel vették fel a harcot nagy ellenfelükkel szemben. Megindult a gyanúsítások hadjárata és az eszközökben egyáltalán nem voltak válogatósak. Azzal vádolták Gracchust, hogy az egyeduralomra törekszik s hogy Attalus kincsét azért ossza szét a nép között, hogy befolyását, népszerűségét növelje. Elterjedt a hír, hogy Gracchus titokban tárgyal a pergamumi követtel, Eudemussal és hogy egy királyi diadémot és bíborköpenyt vett át tőle. Ezek a gyanúsítások természetesen teljesen alaptalanok voltak. Az optimaták tudták azt, hogy a római nép ízig-vérig republikánus szellemű s még ebben a korban is élénken foglalkoztatja fantáziáját a zsarnoki királyok elűzése.

Az egyeduralom gondolata senkitől sem állott oly távol, mint Gracchustól, viszont tény az, hogy a római nemesség uralmának bukását a köztársaság bukásának tekintette. A történelem folyamán a bukó rendszerek és osztályok mindig a világ végét jósolják.


Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935).
..