logo

XXIII Januarius AD

A lex Sempronia agraria megszavazása.

Forrásaink szerint még a harmadik népgyűlés napján szavaztak Gracchus földtörvényjavaslata felett, mely minden nehézség nélkül elfogadtatott, azonban az a záradék, mely szerint a régi birtokosok kártalaníttatnak, kimaradt belőle. Egyesek szerint ezt már régebben kihagyta, mert a kártalanítási összeg előteremtése akadályokba ütközött volna. Ennél a feltevésnél valószínűbb, hogy Gracchus a clausulát retorzióképen törölte.
A törvény keresztülvitelére valószínűleg ezen a harmadik gyűlésen hármas bizottságot, tresviri agris dandis assignandis, választottak, melynek tagjai lettek Ti. Gracchus, továbbá 20 éves öccse, a Hispaniában P. Scipio seregében épen szolgálatot teljesítő Gaius és Tiberius apósa, App. Claudius Pulcher, a princeps senatus. Ily módon akarta biztosítani a tribun törvénye végrehajtását.

Mommsen szerint ez a családias ízű választás még jobban növelte a nemesség elkeseredését. Lange valószínűnek tartja, hogy ez alkalommal a lex Licinia-Aebutia alól felmentést adtak, mivel nem volt kívánatos, hogy a törvények keresztülvitelénél a nemességnek befolyást biztosítsanak.
Tiberiust nagy politikai győzelme után hatalmas tömeg kísérte lakásáig. A tribun különben felismerve helyzetének veszélyes voltát, állandóan nagy kísérettel, állítólag 3-4000 emberrel járt. Rómát eddig valósággal megtöltötték a vidékről beözönlött nincstelenek, akik a szimpatikus és lendületes fiatal tribunra, mint egy prófétára tekintettek fel.

A szavazás után vidéki hívei a közeledő nyári munkálatokra való tekintettel szétszéledtek, ami Gracchus mozgalmának erejét nagyban gyöngítette.


A földreform elfogadása után

A nemesség kétségkívül vereséget szenvedett s mérhetetlen elkeseredését az elkövetkező hónapokban abban öntötte ki, hogy midőn Ti. Gracchus a senatustól azt kérte, hogy a földosztó triumvireknek hivatalos költségeikre utaljon ki bizonyos összeget, ezt a kívánságot a legszélsőségesebb optimata vezér, P. Scipio Nasica Serapio pontifex indítványára akként teljesítették, hogy maró gúnyból másfél denár (24 as) napidíjat utaltak ki, de sátrakat és egyéb felszerelést nem adtak, mert amint ezt indokolták, Gracchus mint tribun úgy sem hagyhatja el a várost, viszont Rómában arra szüksége nincsen.
Hogy a senatusnak ez a politikája csak olaj volt a tűzre, u nyilvánvaló. Az összeütközések hevességét fokozta, hogy míg Ti. Gracchust csak a nemesség kis köre gyűlölte, addig a tömeg valósággal bálványozta s mint Itália második megalapítóját dicsőítette.

G. Gracchus, a tribun öccse, ki Numantia alatt szolgált sógora, Scipio Aemilianus hadseregében, valószínűleg rövidesen visszatért s így a bizottság működéséhez teljes erővel hozzáfoghatott. A felmerülő akadályok elhárítására minden szükséges Lépést megtettek. Mivel sok esetben kétséges volt, hogy ager publicus, vagy privatus-e, amit szétosztani akarnak, bíráskodásnak kellett s így a bizottság bírói funkciókat is végzett, sőt többnyire ezzel kezdette meg működését.
A kétféle föld elhatározás kétségkívül súlyos feladat elé állította a hármas bizottság tagjait. Eddig hasonló esetekben a consul, vagy más a senatus-tól megbízott magistratus döntött, most azonban Ti. Gracchus sem tartotta ajánlatosnak, hogy egy a bizottságon kívülálló fényező dönthessen, mert tartani lehetett attól, hogy egy velük ellenséges politikus egész működését elgáncsolhatja. Ezért Gracchus egy második, kiegészítő javaslatot nyújtott be, mely elfogadtatván, bírói hatáskörrel ruházta fel a triumvireket s a bizottság elnevezése is ennek folytán kibővült tresviri agris iudieandis dandis-szá.


Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935)
..