logo

XXIII Januarius AD

A Forradalom - Tiberius Gracchus bukása.

Amidőn Gracchus földtörvényjavaslatát a senatus megkerülésével egyenesen a népgyűléshez nyújtotta be, egy többszázados tradiciót borított fel s ezzel a tettével bevezette a forradalmat. De Ti. Gracchus tudatában volt annak, hogyha javaslatát előbb a senatusban mutatja be, ott elfogadásra úgy sem fog találni. Mindenki tudhatta, hogy a nemesség nem riad vissza semmitől sem, hogy a reformmozgalmat megbuktassa. Ha Gracchus nem elég elszánt, akkor minden körülmények között elveszíti a harcot a hatalom birtoklóival szemben. Gracchus azonban nem volt az az ember, aki az egyszer megkezdett útról letért volna; fiatalos lendületét, ideális lelkesedését, kemény és kitartó akaratát semmi most már fel nem tartóztathatta.
Ehhez a földreformhoz hasonlóan jól beágyazott gazdasági és társadalmi mozgalmak, ha egyszer valaki megadta nekik az első lökést, maguktól is fejlődnek tovább. Midőn Ti. Gracchus javaslatát benyújtotta, talán maga sem sejtette, hogy egy évszázadra kiható küzdelemnek vált a megindítójává.

A javaslat felett a tárgyalást a contiókon valószínűleg 133 elején kezdették meg. Mindkét részről heves agitáció kezdődött, melynek során azonban Gracchus volt a győztes fél, annál is inkább, mert nem volt komoly számításba jövő ellenfele. A gracchusi mozgalom híre futótűzként terjedt el az egész félszigeten. Megmozdultak a földnélküliek és tömegesen lepték el a várost.
Az a lelkesedés, tűz, meggyőződés és ügyének igazságosságába vetett hit, mely Gracchus beszédeit áthatotta, magával ragadta a hallgatóságot. Kora legkiválóbb szónoka volt, nemcsak beszédei hevére és hatásosságára nézve, hanem színtiszta latinsága miatt is. Az elégületlen és elkeseredett tömeget napok alatt fanatikus rajongás fogta el a tiszta múltú, ideális gondolkodású fiatalember iránt. Az a közvetlenség és részvétteljes melegség, mellyel a nyomorgó tömegek panaszát és óhaját kifejezésre juttatta s ahogyan hangot adott ugyanezen rétegek gyűlöletének az optimata kormányzattal szemben, alkalmas volt arra, hogy az emberöltők óta visszatartott tömegszenvedélyeket felébressze.

Javaslatát és törekvéseit már egy, a tribunsága kezdetén tartott beszédében ismertette. Foglalkozott a római földkérdés történetével s rámutat arra is, hogy itt nem forradalmi újításról, hanem egy régi törvény, a Lex Licinia-Sextia felújításáról van szó. Emellett beszédeiben minden bizonnyal megvilágította a római politika minden kérdését. Beszédeiről természetesen forrásaink szűkszavúsága miatt csak utalásokból tudunk. Így hivatkozott Gracchus a gazdagok hazaszeretetére, utalt a rab-szolgagazdálkodás hátrányos következményeire, végül jövőbelátóan kijelentette, hogy ha a dolgok így mennek tovább, Róma nemsokára már nem lesz abban a helyzetben, hogy határait meg tudja védeni, mert parasztsága teljesen elpusztul.

Ti. Gracchus mindent magával ragadó ékesszólásának, meggyőző érvelésének az volt a következménye, hogy a kormányzaton levő optimaták fenyegetettnek látták helyzetüket s ezért régóta jól kipróbált végső eszközükhöz nyúltak, a kollegiális vétójogot vették alkalmazásba.


Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935)
.