logo

XX September AD

Iulianus Apostata ifjúkora

Flavius Claudius Iulianus 331. november 6-án született Konstantinápolyban, édesapja Iulius Constantius, aki apai ágon 1. (Nagy) Constantinus (306-337) fél-testvére, hiszen mindkettőjük apja Constantius Chlorus volt. Édesanyja Basilina, aki Iulius Constantius második felesége volt, viszonylag korán, 332 telén meghalt. Iulianusnak eléggé viszontagságos gyermekkora volt. Amíg élt I. Constantinus, feltehetőleg keresztény szellemiségű udvartartás vette körbe. A császár halála után újra kiújultak a hatalom öröklése és felosztása kapcsán a különböző viszályok.
A néhai Constantinus Faustétól született három fia, II. Constantius (337-361), II. Constantinus (337-340) és Constans (337-350) osztozott a hatalmon, de a számításba vehető oldalági örökösök még gondot jelentettek. Egy zendülés során a konstantinápolyi helyőrség II. Constantius jóváhagyásával leszámolt valamennyi potenciális oldalági örökössel, azonban fiatalkorukra való tekintettel életben hagyták a hatéves Iulianust és féltestvérét, a 12 éves Gallust.

Az ifjú Iulianust először anyai nagyanyjánál Bithyniában egy udvarbéli eunuchra, Mardoniosra bízták, aki feltehetőleg pogány volt, és igen nagy hatást gyakorolt az ifjúra: megszerettette vele az antik irodalmat és filozófiát. Konstantinápolyba visszatérve az ariánus nikodémiai püspök, Eusébios felügyelete alá került, aki a 337-es gyilkosságok után szavatolta a két fiatal biztonságát. Iulianus azonban megmaradt a müveit eunuch hatása alatt, mivel nevelője elkísérte az ifjút.
344-től 351-ig testvérével együtt Macellumba került szigorított házi őrizetbe, nevelésüket szigorú szellemű keresztény eunuchok végezték. A két testvér útja innentől kettéválik: Constantius, mivel hatalmát veszélyeztette nyugaton Magnentius, a keleti birodalomrészbe küldte Gallust, miután Caesarrá nevezte ki. Iulianus pedig folytatta tovább tanulmányait, először ismét Konstantinápolyba, majd Nikodémiába került, és a korszak egyik legjelentősebb szónoka és bölcselője, a pogány Libanios lett a mestere.
Az ifjú Iulianus számos tanulmányúton vett részt: eljutott Pergamonba, Ephesosba és Athénbe is, megismerkedett és jó barátságot kötött a korszak nagy hatású neoplatonikus gondolkodóival, például Priscus-szal, az ephesosi Maximus-szal és a pergamoni orvossal, Oreibasiosszal.

Iulianus élete kapcsán kulcsfontosságú momentum a régi valláshoz való hűsége. Ifjúként, noha keresztény életformára próbálták nevelni, mégis elég korán először titokban a régi műveltséghez és filozófiához kezdett vonzódni kiváló és művelt mestereinek köszönhetően. Iulianus gyermek és ifjúkora rendkívül viszontagságos volt: szüleinek korai elvesztése, illetve a folyamatos költözködések közepette és a létbizonytalanságban befelé fordulóvá vált, és a művelődés jelentette az egyetlen támpontot és a menekülést a kegyetlen valóságból.
A környezetében élő keresztény eunuchok képmutatása, a szintén magát kereszténynek valló Constantius-szal való rossz viszonya, illetve az új hit rákényszerítése haragot és ellenállást váltott ki az ifjúból a keresztény vallással szemben. De a nyílt szembefordulásra ekkor még nem volt lehetősége.


Solymos Benedek