logo

XX September AD

Iulianus Apostata életpályája

A császár életével kapcsolatban bőségesen állnak rendelkezésre kortárs narratív források. Bowersock nyomán a kortárs történeti hagyományt három részre érdemes osztani, annak megfelelően, hogy miként viszonyulnak az egyes kútfők az uralkodóhoz. Az első csoportot a császár írásai alkotják. Levelezéséből hitelesen lehet rekonstruálni az életpályát érintő politikai eseménytörténetet, míg beszédjeiből inkább a személyes meggyőződése és véleménye ismerhető meg, e szempontból különösen fontos a II. Constantiushoz címzett Or. I., az Eusebia császárnéhoz intézett Or. II. (HL), az athéni polgároknak szóló Or. V., illetve ezek közül kiemelkedő fontosságú maga az Or. XII. (Szakállgyűlölő).

A második forráscsoportba a kortárs nem keresztény beállítottságú szerzők tartoznak. Libanios, az antiochiai születésű szónok és bölcselő, aki a császár tanítója volt, de a későbbiekben is jó barátja maradt; írásai közül a legfontosabb Iulianus halálára írott halotti beszéde (Or. 18.). A történetíró, Ammianus Marcellinus minden apró részletre kiterjedő pontossággal jegyzi fel az eseményeket Iulianus életéről a XV1II-XXV. könyvekben: alapvetően tárgyilagos, de olykor nem rejti véka alá bíráló megjegyzéseit a császárral kapcsolatban. Értékes adalékokkal szolgál Eunapios Vitae sophistarum c. munkája, bár sok elemet kölcsönzött Ammianustól és Zósimos azóta elveszett történeti művéből.
A harmadik csoport a kortárs keresztény hagyomány.
Vallási felfogásukból adódóan elfogultak és ellenségesek a császárral szemben, véleményük lesújtó, nézőpontjuk nem tárgyilagos. Naziansosi (Szent) Gergely (329-390) két beszédet is írt a „hitehagyó” császár ellen (Or. 4. és 5.), azonban használhatóságuk abban rejlik, hogy megemlékeznek olyan momentumokról is, amelyekről éppen az elnéző vagy a császár irányában elfogult nem pogány források hallgatnak.

Mindezek fényében Iulianus császár életpályája röviden és a teljesség igénye nélkül az alábbiakban vázolható. Életpályája három nagyobb szakaszra osztható: ifjúkorára (331-355), nyugati Caesarságára (355-361), az immár Augustusként többnyire a keleti birodalomrészben eltöltött periódusra (361-363). Az utóbbit két alegységre bonthatjuk: az antiochiai tartózkodására (362. július. 18. 363. március 5.) és az Újperzsa Birodalom elleni hadjáratra (363. április 363. június 26.).


Solymos Benedek