logo

III Junius AD

IV. könyv Kr. e. 72-68

1. De patricius származású tiszttársa, Cn. Lentulus, a kinek Clodianus volt a mellékneve s teljességgel nem tudhatni, meggondolatlansága volt-e nagyobb vagy következetlensége, egy törvényjavaslatot tett közzé ama pénz behajtását illetőleg, melyet Sulla az elítéltek jószágai vevőinek elengedett.

2. Öt és Metrophanest nagy buzgón kémleltette a tanács, mivel annyi csónakon, melyeket csekélyszámú megbízható embereikkel tudakozódni küldtek a kikötőhöz . . .

3. A vitorlarudakat harmadrész lebocsátván.

4. Egy lovascsapatot küld azon paranccsal, menjen a király tábora alá s kémlelje ki közelében a helyi viszonyokat.

5. Magához rendelte tehát azon légiókat (hadtesteket), melyeket előtte való nap a hegyen helyezett el.

6. A vezér szeme előtt mindegyikük annál buzgóbban igyekezett derék s vitéz harcosnak tűnni föl.

7. De Lucullust a király intézkedésével előidézett éhség hamar sanyargatni kezdte.

8. Ez éj alatt maga is habozni kezdett.

9. így vérontás nélkül jutottak be a táborba.

10. Másnap visszatérvén oda, sok minden került kezükbe, a mit siettükben ott hagyták a táborban; mikor azonban ott vígan lakmározgattak a borból s eledelből . . .

11. Átvette Lucullus a királyi kincseket és börtönöket.

12. Hallotta, hogy Amisust harc nélkül tartják megszállva.

13. A falakkal egyenlő magasságú hágcsókat.

14. Mivel a fosztogatók fáklyákkal világítottak maguknak s ezeket, ha elégtek már, ott hagyták gond nélkül a háztetőkön.

15. Majdnem hasonló futkosás s iszonyú rémület uralkodott a városban, hogy az új épületeket oldalt találja megrongálni az ár; a tenger veszedelmes hullámzása miatt ugyanis kiáradtak a csatornák s a városban minden (vezeték) megrekedt.

16. A földben sok helyütt nagy és mély nyílás támadt.

Jegyzet: Ide tartozik Sérv, ad Aen. 7, 604, a hol olvassuk, hogy Sáli. írja, hogy Moesia lakóit legyőzte Lucullus. Szintén a töredékek közt maradt fenn Bizo város abl,-a: Bizone.

17. Ismét igásjószagokhoz jutván sietnek a város felé.

18. Mindazokat, a kikben katonás lélek lakott, bár testben öregesek voltak.

19. A kisorsoltakat agyonbotoztatja.

20. Az egészben véve is keskeny Italia két fokra szakad, a bruttiumira és sallentiumira.

21. Italia síkjai s könnyen járható lejtői.

22. Szélessége ott, a hol Sicilia felé hajlik, nem tesz ki többet 35000 lépésnél.

23. Tudvalevő, hogy Sicilia összefüggésben volt Italiával, de az összekötő földszorost vagy alacsonysága miatt borította el a víz, vagy keskenységénél fogva szakította át. Görbületét Italia alacsony fekvése okozza, mert oda verődik a hullám Sicilia kemény s magas partjától.

24. Scyllának neveznek az ottani lakosok egy sziklát, mely a tenger fölé mered s messziről hasonlónak látszik ahhoz a híressé vált alakhoz. A monda nevezetesen szörnyalakot adott neki, mintegy kutyafejek övezte emberalakot, mivel az ott összecsapó hullámok mintegy ugató hangot adnak.

25. A Charybdis, örvényes tengerrész, mely a véletlenül belekerült hajókat rejtett örvényeibe kapja s 60000 lépésnyire a taorminai partokig ragadja; itt kerülnek azután a hajóroncsok felszínre.

Jegyzet: Pelorium - Sáli, szerint - Hannibal ott eltemetett kormányosáról kapta nevét. Sérv, ad Aen. 3, 411.

26. Miközben a gerendák alá helyezett hordókat venyigével vagy szíjjal kötözgették.

27. Az ár sodrába (?) került tutajok lehetetlenné tették az evezést.

28. C. Verres az Italiához közel eső partrészeket meg-erősítette.

29. A Sila-erdőben voltak.

30. Éjjel-nappal lázasan dolgoztak.

31. Egy hideg éjjel.

32. Csekély számú őrségünket, mely épen akkor nem várt támadást.

33. Kezdtek meghasonlani s a közérdek szem elől tévesztésével tanácskozni.

34. Falatozás a legédesebb vízű források mellett.

35. Csak annál jobban szeretett volna sietni.

36. Ekkor, a még mindig tartó félhomályban, két galliai nő a nemi érintkezés elől menekülve a havi tisztulófolyamaton átesni fölmegy a hegyre.

37. Vitézül küzdve s nem bosszulatlanul esett el.

38. És számos okot adott a gyanúra, hogy a nép óhajtása szerint fog eljárni.

39. M. Lollius Palicanus, egy alacsony származású picenumi, fecsegő inkább, mint szónok.

40. Nagy beszédbe kezdett.

41. Ha megérkezése előtt semmi egyezség sem jő létre a közpolgárság és a tanácsatyák közt, az ő jelenlétében lesz majd rajta ....

42. Ez a szokás azután mint valami fekély pottyan a városba.

43. Mutatva a sokaságnak, a mely iránt föltett szándéka volt kiváló figyelmet tanúsítani, hogy vágyai megvalósításában annak segítségére számíthasson.

44. Várakozva ifjabbik tiszttársára, a ki oly figyelmes volt iránta.

45. Seregét széjj elbocsátotta, mihelyt az Alpeseken innen volt.

46. A mely épen akkor elég tartózkodó volt.

47. Crassusnak jobban esett tiszttársa kisebbítése, mint a mekkora képessége volt a közérdek és közveszedelem megítélésére.

48. Tele volt adóssággal.

49. S avval gyanúsították - nem tudhatni, igaz okból-e vagy felületességből, - hogy zsákmányolásra szövetkezett a rablókkal.

50. Mint Appius mondja, harapós ékesszólásban szerzett gyakorlatot.

51. L. Hostilius Dasianus, mint afféle nyugtalan természetű ember...

52. Felbátorította a megrettentett fejedelmeket s királyokat.

53. A ki nem volt szokva ahhoz, hogy őszinte beszédet halljon.

54. Erre lecsillapulván már haragjuk, másnap a nyájas szavak hatása alatt kiengesztelődtek.

55. A lehető legnagyobb napi menetekben sietett Ariobarzanes országán át az Euphrates-folyóhoz Cappadocia és Armenia határán; és bár voltak ott kompjai, a melyeket a tél folyamán titokban készíttetett . . .

56. Úgy, hogy ekkora hirtelen változás úgy látszott, nem történhetett isteni segítség nélkül.

57. Kőolaj a cedrus-olajhoz hasonló olaj faj, mellyel táplálják a tüzet.

58. Takaratlan s fölfegyverzett testekre (emberekre) egyaránt.

59. A védőfedeleket szétrombolja, a sáncműveket el-pusztítja s a legmagasabb pontot hatalmába keríti.

60. Ezután következett a vértes-lovasság felvonulása.

61. A lovaknak hasonló védőtakaróik voltak, ugyanis a vászonhoz tollazatként vaslemezeket kötöztek.

62. A kik ellépdeltek mellette, a vértes-lovasok, mintha egészen vasból voltak volna ....

63. Rémes öldöklés közt némelyek a saját vagy szomszédjaik fegyvereitől, a többiek barmok módjára hullottak el.

64. Aggodalom és bizonytalanság közt.

65. Mithridates levele.
Mithridates király Arsaces királynak üdvözletét (küldi). Mindazoknak, a kiket virágzó viszonyaik közepette hadi-szövetségre szólítanak, kötelességük megfontolni, lehetséges-e békében élniük, azután, hogy jogos-e, biztosságot s dicsőséget ígér-e, a mire kérik őket, vagy ellenkezőleg méltatlan rájuk nézve. Ha állandó békét lehetne élvezned; ha az ellenség nem volna könnyen legyőzhető s legádázabb; ha a rómaiak legyőzése esetén nem várna rád nagy hírnév: akkor nem mernélek szövetségre kérni s hiú remény volna, hogy szorongatott helyzetemet a te szerencsés viszonyaiddal egyesíthetem. S ha nem zárkózol el az igazság elöl, épen azon körülményekben fogsz legerősebb ösztönzésre találni, melyek látszólag akadályozhatnának, t. i. Tigranes ellen való haragodban a háború kiújításáért s az én nem igen szerencsés viszonyaimban. Ő ugyanis, mivel hibásnak érzi magát veled szemben, el fogja fogadni a szövetséget oly föltételekkel, a minőkkel akarod; engem ellenben a szerencse annyi veszteség árán megtanított rá, miként kell okosan fontolgatni, s épen mivel nem én vagyok a legerősebb, a virágzó viszonyok közt levők ínye szerint való példát szolgáltatok arra, hogyan biztosíthatod jobban érdekeidet.

A rómaiaknak nemzetekkel, népekkel s királyokkal áltálában ősidőktől fogva egyetlen okuk a háborúra, feneketlen vágyódásuk uralomra és gazdagságra. Ezért kezdtek háborút Fülöppel, a macedónok királyával eleinte, míg a karthágóiak szorongatták őket, a barátság orvé alatt. Az ennek segítségére jövő Antiochust Ázsia átengedésével csalárdul más elhatározásra bírták; de csakhamar, Fülöp legyőzése után elvették Antiochustól egész Tauruson inneni területét s még hozzá 10,000 talentumot. Majd sok változó kimenetelű csata után Fülöp fiát, Persest, mikor a samothrakei istenek képei előtt hitre megadta magát, mivel a szerződésben meghagyták életét, álmatlansággal ölték meg azok az álnokok, a hitszegés mesterei.
Eumenest, a kinek a barátságával kérkednek, kezdetben elárulták Antiochusnak a béke bére fejében; később úgy tekintették, mint egy elfoglalt föld őrét, zsarolták, méltatlanul bántak vele s király helyett a legnyomorultabb rabszolgává alacsonyították; majd istentelenül kieszelt hamis végrendelettel álltak elő s fiát, Aristonicust, mivel apai országát merte követelni, ellenségként diadalmenetben hurcolták meg. Ázsiát tulajdon ok tartották megszállva, végre Bithyniát Nicomedes halála után magukhoz ragadták, bár kétségtelen, hogy a fia Nysától való volt, a kit királynénak nevezett ki.

Minek hozzam fel magamat? Engem mindenfelől királyságok és fejedelemségek választottak ugyan el birodalmuktól, de azért, mivel hírből tudták, hogy gazdag vagyok s meghajolni nem akarok, Nicomedes útján ingereltek háborús támadásokkal; ám én jól ismertem gaz céljukat s a történtek tanúságára föl is hívtam annak előtte a krétaiakat, a kik egyedül voltak szabadok abban az időben, és Ptolemaeust. Én azonban bosszút álltam a jogtalankodókon; ugyanis Nicomedest kikergettem Bithyniából, Ázsiát Antiochus király erőszakkal elvett tulajdonát visszavettem s Görögországról levettem a súlyos rabigát.
Megkezdett művemet a rabszolgák söpredéke, Archelaus akadályozta meg serege cserbenhagyásával; amazok pedig, kiket nem hagyott fegyverhez nyúlni gyávaságuk, vagy abbeli helytelen számításuk, hogy az én verejtékem árán biztosságot élvezhetnek, keservesen lakóinak most: Ptolemaeus tudniillik, a kit pénzért rávettek a fegyveres beavatkozás folytonos halogatásába, és a krétaiak, a kiket már egyszer megtámadtak s most már teljes elbukásukig nem is látják végét.
Részemről láttam, hogy a rómaiak belső zavarai miatt inkább csak halasztódik a háború, mintsem béke uralkodnék; azért tehát Tigranes ellenzése ellenére, a ki későn helyesli már tanácsomat, ellenére továbbá annak, hogy te távol vagy s minden más fejedelem le van igázva, mindazáltal újra fegyvert fogtam s a római vezért, Marcus Cottát, Chalcedon mellett szárazon tönkretettem, vizen pedig bámulatos szép hajóhadától megfosztottam. Mialatt Cyzicusnál nagy seregemmel az ostrom tartóztatott, nem volt élelmi szerem, mert a környék lakói nem nyújtottak semmi támogatást; egyszersmind a tél is akadályozott a tengeren; így kénytelen voltam visszaindulni országomba, de hajótörés következtében Pariumnál és Heracleánál elvesztettem hajóhadaimmal együtt legderekabb katonáimat. Ezután Cabiránál újra összeszedtem seregemet s többször harcoltam Lucullussal változó szerencsével; de újra ínséges helyzetbe jutottunk mind a ketten.
Csakhogy Luculluson segített Ariobarzanes országa, a hová még nem terjedt ki a háború; én ellenben kietlen vidékeken keresztül vonultam Armeniába. A rómaiak helyettem követték az ő rendes szokásukat, hogy t. i. minden országot felforgassanak; mivel azonban a szűk területeken nagy sokaságuk mellett csatába nem bocsátkozhattak, Tigranes esztelen magatartását igyekeztek kérkedőleg diadalként tüntetni föl.

Most fontold meg, kérlek, az én legyőzetésemmel vajon erősbödött-e te az ellenállásra vagy vége lesz a háborúnak? Tudom, van sok embered, fegyvered s aranyad; ezért is törekszünk megnyerni mi szövetségesünknek, azok zsákmányuknak. Egyébiránt terved az, hogy mivel Tigranes országa még érintetlen s katonáim már ügyesek hadi dolgokban, hadd érjen véget otthonodtól távol, csekély áldozatoddal a mi vérünk ontásával ez a háború, a melyben pedig sem nem győzhetünk, sem le nem győzethetünk a te veszedelmed nélkül. Vagy nem látod, hogy a rómaiak, mihelyt nyugatnak tartva útjokat állja a tenger, erre fordítják fegyvereiket? Hogy fönnállásuk óta egyebük sincs, mint a mit raboltak: lakóhelyük, hitveseik, földjeik, hatalmuk?
Hogy ők hajdan mint hazátlan, szülőtlen jött-mentek szervezkedtek a kerek föld ostoraivá, a kiket semmi emberi, semmi isteni törvény sem gátol akár távol vagy közel lakó, akár szegény vagy hatalmas szövetségeseik és barátaik fosztogatásában s irtásában, sem pedig abban, hogy ne tekintsék ellenségeiknek mindazokat, különösen királyokat, a kik még nem rabszolgáik? Mert csak kevesen kívánják a szabadságot, nagy is részük beéri igazságos zsarnokokkal; mi azonban gyanúsak vagyunk előttük mint versenytársaik és mint a kik annak idején bosszút állunk rajtuk. És különösen te, Seleuceának, a legnagyobb városnak, és a gazdagságáról híres Persisnek, ura mit vársz tőlük, ha csak nem cselt egyenlőre s háborút későbben?

A rómaiak fegyverei mindenkit fényegetnek, de leginkább azokat, a kiknek veresége leggazdagabb zsákmánnyal kecsegtet. Nagyságukat merészségüknek, hitszegésüknek s egymást érő háborúiknak köszönhetik. Evvel a politikával el fognak törülni minden nemzetet, vagy elbuknak . . .; s ez nem lenne nehéz, ha te Mesopotamiában, mi Armeniában bekerítenék eleséget s segélyt nélkülöző seregüket, mely eddig is szerencséjének avagy a mi hibánknak köszönheti fennállását. Tied lenne aztán a dicsőség, hogy két hatalmas uralkodónak segítséget nyújtván leverted a nemzetek rablóit. Cselekedd ezt, ez az intő és serkentő tanácsom; jobb lesz velünk szövetkezve győzelmet aratnod, mint a mi vesztünkkel a tiedet csak elodáznod.

66. Az volt róla a vélemény, hogy fölötte vágyik fővezér! hatalma meghosszabbítására, máskülönben azonban kiváló férfiú.

67. Lucullus megvesztegette Quintiust, hogy ne küld-jenek ki mást helyébe fővezérnek.

68. A gorduennusok földjén balzsam s más kellemes illatszernek való növények teremnek.

69. Annyira elbizakodott, hogy nem bír magával.

70. Ekkor azonban a bithyniaiak, mikor már közeledtek az Arsania-folyóhoz.

71. Lovassági csata módjára felváltva hátukra vették egymást.

72. Mikor már sem ezek, sem általában valamennyinem bírt már helyt állni a terület terjedelmessége miatt, előbb több zászlóalj, majd valamennyi egyaránt oly tűzzel rontott ellenük, mint ahogy a siker biztos reményében szoktak (a katonák).

73. Egy láb magas téglákkal zárva.

74. (Felhők) . . . rútították el a holdfényt.

75. Hárommillió sesterciust kötött ki magának C. Pisótól.


Bizonytalanok.

76. A kik legközelebb voltak az ellenséges területekhez.

77. Együgyűségből közel ment a táborhoz.

78. Elhatározásaiban tétovázó.

79. ? ?


Forrás: részletek Caius Sallustius Crispus összes munkái című műből. Fordította: Dr. Cserép József