logo

III Junius AD

III. könyv Kr. e. 74-72

1. A csak nem rég leigázott isauriaiak és pisidák közt.

2. A ki a római birodalom felé eső tengermelléknek a kalózoknál is kártékonyabb felügyelője.

3. Arra született mintegy, hogy elvesztegesse a pénzt, s nem törődött semmivel, míg csak körmére nem égett.

4. Antonius néhány nappal azelőtt rontott ki a városból.

5. (A ligusok) seregét Antoniusnak nem volt könnyű feladat nem engednie a hajókhoz, mivel a bejárat keskeny volt s így (mindkét oldalról) lövöldözhettek rájuk, de Mamercus sem üldözhette az ellenséges hajókat a közös hajóhadtól jobbra kellő biztosságban nyílt tengeren a csendes nyári időszakban. Már néhány nap telt el habozás közt. Miután azonban a ligurok csapatai az Alpesek közé húzódtak vissza, a terentunusok hívó üzenetére fölvetették a kérdést s, mivel Antonius és a többiek azt tanácsolták, hogy Sertoriushoz hajózzanak át, sietve áthajóztak Hispániába. Miután pedig az aresinariusok területére érkeztek összes teherszállító hajóikkal, a melyek már ki voltak javítva s a melyeket nem (rongált meg a vihar)

6. (az igen mély) Dilunus-folyó (választó el) az ellenségtől s azon való átkelését kevesen is meg bírták volna akadályozni. Úgy tett tehát, mintha más helyeket keresne átkelésre, s nem messze ama helytől átszállítja hadát (a tengerről) odarendelt hajóin s nagyjából összetákolt tutajokon. Ekkor azután előre küldte alvezérét Maniust a lovassággal s hadihajói egy részével s szerencsésen eljutott . . . szigetére azon hittel, hogy a meglepetés és félelem hatása alatt sikerül majd megszereznie azt az itáliai élelmezés szempontjából hasznavehető várost. De azok is bíztak erősségükben s meg nem tántorodtak; a magaslatot, mely két oldalával és hátával a tengerre szökellett ki, azonkívül elől keskeny és homokos út vezetett hozzá, kettős (fallal erősítették meg).

7. A szövetségesek több kellemetlenséget okoztak nekik viselkedésükkel a háborúnál, melynek elnyomása végett jöttek oda.

8. Útközben egy zászlóalj, melyet egy nagy dereglye vitt, eltévedt a többitől s az épen csendes tengeren két kalózhajó közrefogta.

9. Közülük a legismeretesebbeket vagy az árbocra akasztották s úgy ütlegelték, vagy pedig megcsonkított testtel lelketlen kegyetlenséggel villa-alakú fára feszítve magasra felhúzták.

10. A sziget pedig egészben véve meglehetős nagyságú s különféle termesztvényekre alkalmas.

11. Mivel ők (a krétaiak, kureszek) voltak a vallás fel-találói, azért a régi kor, mely egyebet is szeret túlozni, őket tette meg kitüntetőleg Juppiter dajkáinak.

12. Három évet töltött ott el haszontalanul.

Jegyzet: Sallustius szerint medio ponto1 azt is jelentheti, távol a szárazföldtől?1 Sérv, ad Aen 3, 104·. Cretáról pedig azt mondja Sallustius, hogy keleti oldala magasabb. U. o. 6, 23. ü. ő említé az Otusi mezök-et, mert Otus óriás Cretán tartózkodott. U. o. 3, 578. V. ö. Plin. n. h. 7, 73. Említi továbbá, hogy a (károk v.) kárák, egy hírhedt kalóznép is lakott ott s Minos győzte le. U. o. 8, 725.

13. Öt, a ki már megszokta a vitázás minden gonosz fortélyát.

14. Hogy a hadsereget az ősök idejében uralkodó fegyelemre szorítsa vissza.

15. Szép lovakkal és fegyverekkel volt ellátva.

Jegyzet: Sallustius szerint a régi rómaiak kaszás vagy sarlósharcikocsikat is használtak. Sérv, ad Aen. 1, 476. Sehol, ad Stat. Theb. 10, 544. V. ö. u. o. ad 7, 712.

16. Metrophanes kiérdemelte Mithridates barátságát készségével.

17. De a kikben volt erő, mind a kapukhoz rohantak s rend nélkül igyekeztek . . .

18. Csúfosan és megtorlás nélkül vagdalta hátukat az ellenség.

19. Midőn ez a kísérlet meghiúsult, a katonaság lanyhábban kezdte venni feladatát menetközben; fegyvereit nem tartotta kellő állapotban, mint kezdetben, sem rendet nem tartott.

20. Felbátorodva folytatta útját Cyzicus felé.

21. Mert holdújság harmadnapja volt s a felszálló köd elhomályosítja az eget.

22. És bár táboraik érintkeztek, mindazáltal a terület természetes alakulata akadályozta a megütközést.

Jegyzet: Sallustius dicsérettel említi a vezérekről, hogy vérontás nélkül arattak győzelmet: victoriam incruento exercitu reportaverunt. Sérv, ad Aen. 11, 421.

23. A honnan a városig nyúló hidat leeresztik.

24. Tisztán hallatszik a Bacchus-ünnepi zaj.

25. Összeesküvéssel veszedelmes helyzetbe hozza.

26. E levelek egyikét történetesen a rabszolgával együtt kézrekerítvén a Valerius-legiókhoz tartozó zsákmányoló-katonák egy nyíllövő-gép segítségével visszajuttatták a táborba.

27. S a hajók ingadoztak a tornyok súlya alatt.

28. Kapócsáklyákat s más eszközöket dobáltak rájuk, a melyek alkalmasak voltak arra, hogy beléjük akadjanak.

29. Hatalmas sziklákat s tengelyre fűzött kerekeket lódítottak neki lefelé a lejtőn; a tengelyekből, miként a hadi célra használt gerendából a vasfogak, két láb hosszú kopják állottak ki.

30. A két legnagyobb tömlőt egy könnyű deszkaszál alá illeszti s ezen egész teste hosszában végig nyújtózva mozdulatlanul feküdt, csupán két lábával fölváltva evezett, akár egy kormányos. így a sziget és a rakodógát közt levő tengerrészen, az ellenséges hajóhadat kerülve, szerencsésen eljutott a városhoz.

31. Ellenségükben szokatlan táplálkozást folytattak és súlyos nyavalyák ...

32. Úgy, hogy legtöbben már nem lévén képesek magukat tartani, ki-ki azon álltában a fegyverére hajolt.

33. Miután a katonák kissé kinyugodták magukat.

Jegyzet: Sallustius szerint akkor láttak először tevét a rómaiak.
U. o. és Amm. Maré. 23, 6, 56.

34. Melynek feledés volt a neve.

35. De Metellus a túlsó-tartományban.

36. Mert ezen tisztviselők rendkívüli súlyos mulasztásai folytán, mivel szerte az egész tartományban nagyon drága volt a gabona az utóbbi két terméketlen esztendő miatt . . .

37. Azok hazatérte után, a kiknek a tanács kegyelmet adott a Lepidus-háborúban való részvételükért.

38. Macer néptribunus beszéde a polgársághoz.
Ha nem tudnátok kellőkép felfogni, polgártársak, mi a különbség az őseinkről ránk maradt alkotmány s e közt a Bullától életbe léptetett elnyomatás közt, hosszas fejtegetésbe kellene bocsátkoznom, hogy megértessem veletek, miféle sérelmek miatt s hányszor szakadt el a köz-polgárság fegyverkezetten a nemességtől s miként vívta ki összes jogai védelmére a néptribunusi hivatal felállítását. Most azonban nincs egyéb feladatom, mint serkenteni s egyenesen arra az útra térnem, a melyen véleményem szerint szabadságokat visszanyerhetitek.
Jól tudom, mekkora a nemesség ereje, melyet én most egymagám, gyenge erőmmel, hivatalom puszta árnyékával kezdek kivetni zsarnoki hatalmából, s tudom azt is, mennyivel biztosabban működik egy gonoszszándékú emberekből alakult párt, mint a becsületes gondolkozású hazafiak külön-külön. De ha nem számítom is belétek vetett jó reménységemet, mely elnyomta aggodalmamat, határozottan több-érőnek tartok egy vitéz férfiúra nézve a szabadság érdekében egy vesztett csatát, mint a csatától való teljes tartózkodást. Bár a jogaitok oltalmára választott többi tisztviselők részrehajlásból vagy számításból vagy jutalom fejében mind ellenetek használják föl összes befolyásukat és hatalmukat s jobbnak tartják haszonért kötelességük ellen véteni, mint ingyen maradni meg a becsület útján. Így aztán mind alá vetette már magát ama néhány ember (az oligarchák) zsarnoki kényének, a kik katonai feladatuk teljesítésének ürügye alatt kezük ügyébe kerítették kincstárunkat, hadainkat, királyságainkat, tartományainkat s a tőlünk szerzett zsákmányból emeltek várat maguknak.

Ti ellenben, a többség, barmok módjára engeditek oda magatokat mindegyiküknek tulajdonul avagy kihasználni, miután már kifosztottak mindenetekből, a mi őseitekről maradt rátok. Vagy talán ma szavazataitokkal uraitokká teszitek meg őket, miként egykor elöljáróitokká tettétek? Az ő pártjukra csapott hát most át mindenki; de nemsokára, ha majd visszavívjátok jussotokat, hozzátok pártol vissza legtöbbjük; mert elveiért síkra szállni csak egynek-kettőnek van bátorsága, a többi az erősebbhez húz. Attól tartotok tán, hogy utatokat állhatja valami, ha egy szívvel-lélekkel láttok a tetthez, mikor mostani lanyhaságtokban és egykedvűségtekben is ugyan félnek tőletek? Az ő pártjukbeli consul C. Cotta is csak félelmében adta vissza egynémelyik jogaikat a néptribunusoknak, nem máskép; és bár halk moraj tok ellenére is áldozatul esett L. Sicinius, a ki először mert szót emelni a tribunusi jogok visszaadásáért: mindazáltal előbb ijedtek azok meg a ti fölháborodástoktól, mint ti elégeltétek meg a jogtalanságot.
Nem is győzök ezen eleget csodálkozni, polgártársak; mert hiszen láthattátok már, mily hiú volt reménykedésetek. Mikor meghalt Sulla, e rút rabszolgaság megteremtője, abban a hitben ringattátok magatokat, hogy véget értek szenvedéseitek: jött utána egy még bőszebb zsarnok, Catulus. Majd más zavarok léptek föl Brutus és Mamercus consulsága alatt s ezek után C. Curio zsarnokoskodott egész egy ártatlan tribunus elvesztéséig. Mily bősz indulattal rontott Lucullus tavai neki L. Quintiusnak, láttátok; hát ellenem mekkora ma az ingerültség! Ezt felidézni hiábavaló volt, ha ők előbb telnek el zsarnokságukkal, mint ti a rabszolgasággal, még pedig annál is inkább, mert e polgári villongások alatt, bár más jelszavak alatt, de voltaképen mindkét részről az uralomért folyt köztetek a küzdelem.
Gyűlölködés vagy kapzsiság okozta mozgolódástok csak múló fellobbanás volt; csak egy maradt meg tovább is, a mi után mind a két fél törekedett, de a mit végre elvettek tőletek, tudniillik a tribunusi hatalom, melyet az ősök szereztek meg fegyverül szabadságtok oltalmára. Ezért arra figyelmeztetlek és kérlek benneteket, hogy a fogalmakat meghunyászkodástoknak tetsző módon változtatva nyugalomnak ne nevezzétek a rabszolgaságot; mert a nyugalmat sem élvezhetitek többé, ha a gazság elnyomja az igazságot és tisztességet; csak úgy élvezhettétek volna, ha mindvégig nyugodtan tűrtétek volna sorsotokat. Most azonban már észbe vették szándékotokat és mivel a jogtalanság általában annál kevésbé van kitéve megtorlásnak, minél nagyobb, tehát még erőszakosabban bánnak majd veletek, ha diadalt aratnak.

Mit javallasz hát? - vethetné föl a kérdést valaki, u Először is föl kell hagynotok evvel a mostanig követett eljárástokkal, hogy t. i. csak a szátok jár, de telketek gyáva s a gyűlés területén kívül eszetekben sincs már szabadságtok. Azután (hogy ne legyek kénytelen benneteket is ama férfias küzdelemre szólítani, a mellyel őseitek a néptribunusoknak, ennek a patríciusoktól is csakhamar elismert hivatalnak, a patríciusok kizárólagos befolyásától ment választást vívtak ki) mivel minden hatalom kezetekben van s teljesen tőletek függ a magatok érdekei szerint teljesíteni vagy nem teljesíteni azokat a határozatokat, melyeknek most mások érdekeiért alávetitek magatokat, Juppiternek vagy más valamelyik istennek kisegítő tanácsára vártok?
Mintegy jóváhagyjátok a consulok korlátlan intézkedéseit s a tanácsatyák határozatait avval, hogy teljesítitek, polgártársak, s mohón engeditek fejetekre nőni és segíteni a zsarnokságot. Nem a jogtalanság megtorlására serkentelek én benneteket, hanem inkább arra, hogy a béke legyen vágyatok; nem is a viszály magvát hintem, a mivel amazok vádolni szeretnek, hanem épen végét akarom annak szakítani, midőn a népjog nevében visszakövetelem jogainkat. Ha makacskodnak, akkor sem fogok tanácsolni sem fegyveres föllépést, sem ellenszegülést, hanem csupán azt, hogy többé ne adjátok oda véreteket; csak tartsák meg s gyakorolják a maguk módja szerint fővezéri hatalmukat; csak hajszolják a diadalmeneteket; csak hadd üldözzék ők őseik képeivel Mithridatest, Sertoriust s a száműzöttek maradék-csapatait; a veszélyben és munkában se osztozzanak velünk, a kiknek a haszonban sincs semmi részük. Vagy talán jutalmazva látjátok szolgálataitokat avval az ő hirtelen alkotott élelmező törvényükkel?
Pedig ezzel csak 5-5 kismérőre taksálták egyesek szabadságát általában s ennyi nem tesz ki többet egy börtönlakó élelménél. Ugyanis valamint ezeket a csekély ellátás megmenti a haláltól, de gyengíti erőben: úgy az a parányi segítség sem képes fölmenteni a családi gondok alól s meghiúsítja a tunyák legsoványabb reményeit. De ha még oly nagy volna is az a segítség, ha egyszer a rabszolgaság áraként kínálják, micsoda vakság volna rászedetni magatokat s önként tűrni a jogtalankodást hálából azért, a mi a tietek? Vigyázzatok, be ne fonjanak benneteket; mert másképen mire sem mehetnek a ti egyesített erőtök ellen, sőt nem is próbálkoznak. Ezért keresnek egyidejűleg csillapítót, hogy várjatok Pompeius hazajöveteléig, a kitől pedig féltek, míg a nyakukra volt nőve, de mióta nincs okuk tőle félni, rágalmazzák. S nem pirulnak ezek a szabadság bajnokai, a mint ők nevezgetik magukat, hogy oly nagy számuk ellenére egyetlen ember nélkül sem a zsarnokságnak nem mernek véget vetni sem jogaikat nem képesek megvédeni. Részemről szinte biztosra veszem, hogy Pompeius, az a nagy dicsőséggel ékeskedő ifjú, jobb szeretne a ti akaratotokból vezérszerepet játszani, mint az övékéből osztozni zsarnoki uralmukban, és hogy első sorban is ő lesz a tribunusi jogok visszaszerzője.

De hát azelőtt, ó polgártársak, az egyes polgárok a többségben találták oltalmukat, nem pedig valamennyien egyben. Csakhogy akkor nem is mert ilyen jogokat sem adni, sem bitorolni egy emberfia sem. így hát elég is a szóból; mert hiszen nem is a tudatlanság tesz vakká benneteket, hanem tudom is én miféle kábultság vett rajtatok erőt, azért nem hat rátok sem dicsőség sem gazság; mostani tétlenségetek áraképp oda adtátok cserébe mindeneteket azon meggyőződésben, hogy kelleténél nagyobb szabadságot élveztek, mert hát persze hátatokat kímélik s ideoda járni engednek gazdag uraitok.
Már pedig ilyesmiben nem részesülnek a falusi polgárok; ezeket ütik-verik civódás közben a hatalmasok s oda adogatják ajándékba tartományi tisztviselőknek. így a harc és a győzelem csak kevesek (oligarchák) érdeke; bárhogy fordul is, a legyőzött fél a közpolgárság s az is lesz még jobban napról-napra, ha ugyan amazok nagyobb gondot fordítanak zsarnoki uralmuk megtartására, mint ti szabadságtok visszaszerzésére.

39. Es Curio, miután megdicsérte s jutalommal biztatva nekibátorította őt, útnak indítja azokkal együtt, a kikkel ő maga kívánta.

40. Curio (ugyan)ott időzött egy napig a Vulcanusünnepre való tekintetből.

41. Aenust, Maroneát s a katonai utat.

42. Övig mennek bele a tengerbe.

43. Miután kiért a szorosból.

44. Ugyanis, a kik ki igyekeztek úszni, azok a hajóroncsok ütésétől érve vagy erős hullámtól hasba sújtva s így testükben iszonyatosan össze-vissza verve-törve végre mégis csak odavesztek.

45. Erős hullámtól.

46. De nem is bírták már tartani magukat, mert a tenger dagálya rendkívül nagy volt s a szél erősödött.

47. Vegyék át a meghódoló erősségeket, a hol a kincseket őrzik.

48. Oppius azonban, mikor látja, hogy mire sem megy kérésével, a ruhája alatt óvatosan rejtegetett tőrét elő akarja venni, de Cotta s Volscius meggátolja.

49. Kijelenti, hogy nem veszi igénybe szolgálatát s el-bocsátja öt a katonaságtól.

50. Olyan alakú, mint egy szittya ijj.

51. A sűrű hullámveréstől, a mint északi szél alkalmával szokott.

52. Amint hogy maga a Fekete-tenger vize is édesebb. mint a többié.

53. Akkor sok hal özönlött ki a Fekete-tengerből.

54. Barátságtalan (veszedelmes) voltához illő nevet kerestek ki a tengernek.

55. Ugyanis e szokatlan tengeri úton először Jason sértette meg a vendégszerető Aeetes házát.

56. A görögök legkiválóbb hősét, Achillest.

57. Tehát befelé első tartománya Ázsiának Bithynia, melynek azelőtt sok neve volt már. Mert előbb Bebryciának nevezték, azután Mygdoniának, majd Bithynus királyról Bithyniának.

58. Ezeken folyt keresztül a Halys, mely hajdan elválasztotta Lydia országait a perzsiai országoktól.

59. Ezután a Themiscyreus-mezők, a hol az amazonok laktak, miután, nem tudni mi okból, odahagyták a Tanais (Don)-folyó mellékét.

60. Ugyanis eddig mindannyiok közt legharciasabbak az achaeusok és taurusok, mert területük szegénysége miatt - legalább amint én következtetem - kénytelenek rablásból élni.

61. A melyet a (Maeotis-) túl egész a folyóig (el-terülő) egész (vidék terem?)...

62. Nomád szittyák lakják, a kiknek társzekereik szolgálnak lakóhelyül.

63. Mert kinyúlik s azért kevésbé bántják éj szaki szelek, mint a többit.

64. S míg a germanusok földjeit nem éri, Danuvius (Duna) a neve.3

65. Ezt tehát megcáfolta Tarquitius.

66. Hogy őrizkedjék a hadvezér a hitetlen celtibertől.

67. Leheveredtek tehát külön-külön a pamlagokra: Sertorius a középső pamlagon középre, rajta túl L. Fabius Hispaniensis tanácsos, a száműzőttek egyike; a felső pamlagon Antonius s előtte Sertorius íródeákja, Versius, foglalt helyet; az alsó pamlagon pedig Maecenas, a másik íródeák, Tarquitius és a háziúr, Perperna, között.

68. Ügyük vesztét látván ki ehhez, ki ahhoz látott, egy részük ugyanis helyismeretükben bízva titkon próbáltak menekülni szanaszét, (más részük) ellenben csapatonként próbálta keresztül vágni magát.313

69. Perpernát véletlenül felismeri a szállító öszvérhajtója.

70. A hol azonfelül sok hallatlan étket mertek s engedtek ..

71. Egy rész elköltése után a hullák többi részét további használatra való eltartás végett besózták.

72. De Pompeius, a kiben a hízelgők nyilatkozatai kora ifjúkorától fogva azt a hitet ébresztették, hogy hasonló lesz (Nagy) Sándor királyhoz, ennek utánzója volt tetteiben és terveiben.

73. A hispanusok legyőzéséről diadalemlékeket állított fel a Pyrenaeus bércein.

74. Maga hatalmas erejű testileg is lelkileg is.

75. A hegy tövéhez vonult.

76. Ha ellenben fegyveres erő állná útjukat, méltóbb lesz fegyvertől pusztulniuk, mint éhségtől.

77. Cossinius a legközelebbi nyaralóban egy forrásban mosakodott.

78. Ekkor aztán különösen, a mint végső veszedelemben szokás, mindegyikük legkedvesebb gondolata volt otthona s az·, hogy mind együtt, rangkülönbség nélkül mennek végső útjokra.

79. a lándzsanyeleket tűznél megperzselni, melyekkel a harc céljára szükséges alakjuktól eltekintve majd éppúgy lehetett kárt tenni, mint egy vasfegyverrel. Varinius azonban, míg ezt mívelik a szökevények, látván, hogy katonái egy része a zord őszi időjárás betege s hogy a legutóbbi szökés után szigorú parancsa ellenére sem tér vissza egy sem a csapatjához, a többi meg a legalábbvaló eljáráshoz folyamodva vonakodik katonai szolgálatot teljesíteni, elküldőtte quaestorát, Thoraniust, Rómába, hogy tőle személyesén biztos értesülést kapjanak a valódi helyzetről.
Aközben mégis a szófogadó négyezer emberrel közvetlen amazok mellett tábort üt s megerősíti sánccal, árokkal s nagyszabású védőművekkel. Ezután a szökevények, mikor már elfogyasztották élelmiszereiket, hogy űzőbe ne vegye őket az ellenség, ha a közelben zsákmányolnának, miután katonás szokás szerint teljesítették a rendes őrcsapat és őrszem-, valamint egyéb szolgálatokat, a második őrtállás alatt valamennyien csendben kivonulnak, csupán egy kürtöst hagyván a táborban; a kapu előtt fölállították karókkal megtámogatva a friss hullákat, hogy a távolból éji őröknek látszassanak és sűrűn gyújtottak őrtüzeket, hogy félelmükben elriadjanak Varinius katonái . . . utat járatlan utakra tértek. Varinius azonban, mikor már egész világos volt s hiába várta a szökevények rendes mocskolódó kiabálását, kőhajigálását a táborba s háborgató csoportok járás-kelését és lármáját, lovasokat küld a köröskörül előrehajló dombhátra, hogy nyomrólnyomra gyorsan haladva kémleljenek.
De, ámbár gondolta, hogy távol az ellenség, mégis erős csapata ellenére is cseltől tartva visszavonult, hogy újoncokkal kétakkorává tegye seregét. De Cumset néhány nap múlva szokásuk ellenére kezdett embereink bizalma nőni s nyelve megoldódni. Ez a valóság ismerete ellenére is megtévesztette Variniust, de azért újonc-, még ki nem tapasztalt és mások példáján elbátortalanodott katonáit gyors lépésben a szökevények táborához vezeti; pedig katonái hallgattak már s nem néztek a csata elé oly elbizakodottan, mint ahogy sürgették vala. Amazok pedig a tanácskozás alatt heves vitába ereszkedve azon a ponton voltak már, hogy meghasonlanak egymással; ugyanis Crixus s honfitársai, gallusok és germanusok, azt kívánták, hogy szálljanak szembe s ajánlják fel a csatát maguktól, Spartacus ellenben a támadást nem javallotta.

80. Abellai földművesekre (gyarmatosokra) bukkantak, a kik földjeiket őrizték.

81. [A felette hiányos 1. §-t lehetetlen lefordítani.]
Hogy a menekülésre más tervük nem lehet, csak kevés előrelátó ember tette magáévá, szabad gondolkozásúak s nemes származásúak; a többiek . . .is dicsérik az ő tervét, kik azért, mert egész a bárgyúságig bíztak seregük szaporodásában s harcias természetükben, kik meg tisztességük rovására megfeledkeztek hazájukról, de legtöbben, mint afféle rabszolga-lelkek csak zsákmány s kegyetlenkedés után áhítoztak terv látszott legjobbnak. Inti ezután, hogy téresebb s barmosabb földekre vonuljanak ki, a hol válogatott férfiakkal növelhetnék is számukat, mielőtt Varinius odaérne felfrissített seregével. Hamar kalauzt kerítvén a foglyok közül előbb a picenumi, majd az eburinus bércektől takarva a lukániai Nares alá, onnan pedig hajnalban Anniforumba érkezett a nélkül, hogy a lakosok észrevették volna.
A szökevények pedig a vezér tilalma ellenére legott hajadonokat s férjes asszonyokat vittek el erővel becstelen célra s némelyek most ellenszegülőket s kijátszottuk, egyszersmind lelketlenül feltépvén sebüket, sőt néha csak alig volt élet cafatos testükben, mikor elengedték őket; mások csóvákát dobáltak a háztetőkre s számos odavaló rabszolga, a kiket társaikká tett hajlandóságuk, uraik rejtegetett dolgait vagy őket magukat vonszolták elő rejtekhelyükről. Nem volt e barbár düh és rabszolga-lélek előtt semmi sem szent, semmi istentelenség. Spartacus ennek gátat vetni nem tudva midőn kérve kérte, előzzék meg gyorsaságukkal.
De azt a napot s a következő éjt ott töltvén el, miután a szökevények már kétannyira szaporodtak föl, megindult hajnalkor s egy elég terjedelmes mezőn állapodott meg, a hol földmíveseket látott kilépni az épületekből. Ekkor már épen érett volt a földeken az őszi gabona. De a lakosok nap feljöttével megértették szomszédjaik meneküléséből, hogy a szökevények feléjük közelednek, azért mindenestül a szomszéd hegyek közé sietnek.

82. Csak egy Publipor nevű állott meg a lukániai földön, a ki ismerte a vidéket.

83. Csakis olyan hely nyújt nekik biztosságot, a hol fegyveresen foglalnak majd állást.

84. Fosszák meg fegyvereiktől s lovaiktól.

85. Ezek egyáltalán nem ismerték a vidéket, de mivel vesszőből szoktak fonni mezei eszközöket, ott akkor rendes gyalogsági pajzsaik nem lévén olyan módon látta el magát mindegyikük lovassági kis pajzsalakú pajzzsal.

86. A bőrök azon frissen lehúzva hozzátapadtak, mintha enyvezve voltak volna.

87. A germanusok állatbőrrel fedték meztelen testüket.

88. S ugyanakkor Lentulus kettős csatarenddel övéi nagy véráldozata árán védett meg egy magaslatot; mikor azután a poggyászokból elő kezdtek tűnni a fővezéri bíborköpenyegek s a fővezéri testőrzászlóaljak is kivehetők kezdtek lenni.


Bizonytalanok.

89. Segítségükre siet megriasztott s tétovázó embereinek.

90. A falak alá vonultak.

91. Ö ellenben azon bitben, hogy rászedik, kérdi, áldozati állat belei vagy álom jövendöli-e a kincset.

92. Tervében ingadozva.


Forrás: részletek Caius Sallustius Crispus összes munkái című műből. Fordította: Dr. Cserép József