logo

IV Junius AD

II. könyv Kr. e. 77-75

1. 1. Miután előbb majd a sziget fekvéséről szólok.

2. Sardinia az Afrikai-tengeren emberi lábnyom alakjában keletnek terjed kijjebb, mint nyugatnak.

3. Geryonnak a . . .

4. Némelyek szerint Tartessust, Spanyolország egy államát, a melyet most tyrusiak laknak Gaddir néven.

5. Apollo és Cyrene fia.

6. Daedalust, miután útra kelt Siciliából, a hová Minos bosszúja s hatalma elől menekült.

Jegyzet: Sallustius följegyzéseiként olvassuk Serviusnál:
1. Trója feldúlása után némelyek Sardiniába mentek (ad Aen. I, 601);
2. abban az időben könnyen rászánták magukat az emberek lakóhelyük megváltoztatására s a száraz föld-részek elérése végett ültek hajóra az emberek (ad Aen. I, 299);
3. terem Sardiniában egy apiasterhez hasonló fű, a mely, ha megeszi az ember, fájdalmas érzést idéz elő a szájban, az arcot összehúzza s mintha mosolyogna tőle, mikor kioltja életét (ad Bucol. VU, 41).

7. De ők maguk hoznak egy bikát a gulyából, melyet a part közelében terelgetett egy Corsa nevű ligúriai nő.

8. Tarrhi városát (v. -ába).

9. Ugyanis messziről s különböző tájakról.

10. Földönfutók (a kiknek sehol e kerek földön nem adtak otthont).

11. Azonkívül rosszakaratú híreszteléseikkel kudarcait hibája, sikereit a véletlen, szerencséjét pedig vakmerősége következményeképp igyekeztek elferdítve föltüntetni.

Jegyzet: Pompeius szabadosa. Laeneus, maró gúnynyal csipkedte Sallustiust, a miért jámbor arcünak, de piszkos Lelkűnek (oris probi, animo inverecundo) nyilvánította az urát, Pompeiust, irataiban. Suet. gr. 15.

12. Mértéket tartott minden egyébben, csak a hatalom gyakorlásában nem.

13. A hadvezetéshez mindenesetre értett.

14. Ugrásban a fürgékkel, futásban a gyorslábúakkal, rúdemelésben az erősekkel szokott kiállni versenyre.

15. A kit árulással vádoltak s ezért fedezet alatt küldött el Leptasta király Mauretániából.

16. Midőn ugyanis az ö visszatértére vonatkozólag Sulla, mint consul törvényt akart hozatni, C. Herennius néptribunus titkos megállapodásuk értelmében nem engedte.

17. Narbóban a gallusok gyűlése révén.

18. Mégis sok jó hazafiból űzött gúnyt ifjúkorától fogva.

19. A rabszolgaságnak csak jobbra változtatása végett.

20. Mivel heves és nyugtalan mozdulataiért és beszédéért egy félkegyelmű színész után Burbuleiusnak nevezgette öt.

21. S tiszttársát, a lágyszívű s mind a két lábára béna Octaviust.

22. Hogy vonja vissza javaslatát.

23. Ezek ellen Sertorius az erdős hegyvidék alkalmas pontjain hármas lest vetett; az elsőt, hogy a netán odaérkezőket elcsípje.

24. S hátulról rajtuk ütnek.

Jegyzet: Sehol. Bob. ad Cic. or. pro Flacco idézi Sallustiustól, hogy Laeliust a hirtuleiusok megölték ugyan, de Laelius testével katonai zászlaik legnagyobb részét visszaszerezték.

25. S mivel Metellus távol működött, sokára remélhettek segítséget.

26. Még ki nem élt.

27. Ezt a pénzt Metellus a hispaniai háborúra rakta össze,

28. Sertorius ellenben, minthogy a tél folyamán nem háborgatta ellenség, a hadi készletét, szaporította.

29. A szorosok közt sokáig eltartana a háború.

30. Harcias és rabigához nem szokott nép.

31. Először csak Japydiába vonult be.

32. E meghódolást, miután Orestes híradásából megtudta, tetszéssel fogadta a tanács.

33. a kivel a hadsereg volt, elküldött egy kérkedisége miatt lenézett légiót s ez a tette okos számításnak bizonyult. Ezután L. Octavius és C. Cotta átvették a consulságot. Közülük Octavius kedvetlenül és hanyagul viselte magát, Cotta serényebben, de veleszületett nagyravágyóból ekkor egyesek barátságát bőkezűségével óhajtá ...

34. S ugyancsak az ő indítványára P. Lentulus Marcellinust küldték ki quaestornak az új tartományba, Cyrenaebe, mivel ez az elhunyt Apio király végrendeletéből lett a mienk s ama nemzetekhez képest csak egy ügyesebb s a dicsőségen nem annyira kapó ember főparancsnokságával volt féken tartható. Azonkívül a különböző rendek közt is (villongás tört ki ebben az esztendőben).

35. Borzasztóan kiélesedett az ellentét (= kigyúlt a szenvedelem; t. i. a néppártban az éhínség s az urak gőgje következtében).

36. a tűrhetetlen élelmezés keltette elkeseredés. A sanyargatott köznép a két consult, a mint Qu. Metellus, a ki későbben Creticus melléknevet kapott, a következő évre már megválasztott praetor kíséretében haladtak a Szent-útón, bősz zúgás közt megtámadta s a menekülőket Octavius házáig, a mely közelebb volt, üldözte iszonyú viaskodás közt, úgy, hogy életveszedelembe kerültek.

37. A szorultság tetőpontján sietve hozzáláttak a tanács-atyák . . .

38. Néhányadnapra Cotta gyászruhát öltve, mivel nagyon lehangolta őt, hogy a köznép a hőn óhajtotta r-gaszkodás helyett elfordult tőle, ilyen beszédet tartott az összegyűlt polgárság előtt:
C. Cotta beszéde a római néphez. Számos vesze-delemmel néztem farkasszemet, polgártársak, itthon s háborúban, számos kellemetlenségem volt már. Ezek közül kit kiállottam, kit elhárítottam az istenek segítségével s tulajdon bátorságommal. Azonközben sohasem hiányzott belőlem sem a kötelességérzet, sem határozataitok végrehajtására a kitartó munkásság.
Balsors s szerencse csak állapotomon változtatott, nem gondolkozásomon. De a mai mostoha viszonyok közt a szerencsémmel együtt odalett mindenem; a magában véve nyomasztó öregség is kétszeresre növeli gondjaimat, hogy immár hajlott koromban fájdalmamra még csak tisztes halálra sem lehet kilátásom. Mert hogyha árulója volnék hazámnak s, bár kétszer adott létet nekem, mi becse sem volna előttem családomnak, hazámnak s e rám ruházott főhatalomnak: akadna-e számomra életemben méltó gyötrelem, holtom után méltó büntetés? Sőt ellenkezőleg az összes híresztelt másvilági kínoknál nagyobb volna bűnöm.
Kora ifjúságomtól szemetek előtt éltem, mint magánember s mint tisztviselő; rendelkezésiekre állott akár szavam, akár tanácsom, akár pénzem; nem rossz célra gyakoroltam sem a szónoki ügyességet sem elmémet, hanem hőn vágytam polgártársaim szeretetére s ezért kész voltam szembe szállni a leghatalmasabb emberek áskálódásaival is hazám érdekében. De evvel együtt vesztes maradtam s, midőn elhagyatottságomban még több csapásra lehetett kilátásom, visszaadtátok nekem hazámat s családomat, még pedig magas méltósággal tetézve. E jóságtokért alig tanúsíthatnám elég hálásnak magam avval, ha - a mi lehetetlen - éltemet áldoznám fel mindegyiktekért. Mert életünk s halálunk a természettől függ; de hogy polgártársaink közi mocsoktalanul, teljes tisztességben és jólétben élhessünk, ez már ajándék, melyet adhatunk s kaphatunk. Consulokká választottatok meg, polgártársak, midőn 6 itthon is, a háborúban is igen súlyos helyzetben, van hazánk.
Hispániái hadvezéreink zsoldot, katonát, fegyvert s gabonát sürgetnek - s erre szükség is van, mert hispaniai szövetségeseink elpártolása s Sertoriusnak a hegyek közt gyors hátrálása folytán sem meg nem ütközhetnek sem élelmet nem szerezhetnek. Kis-Ázsiában és Ciliciában Mithridates fenyegető hatalma ellen seregeket vagyunk kénytelenek élelmezni; Macedónia tele van ellenséges sereggel, úgyszintén Itália s tartományaink partvidéke is; pedig csekély s a háborús állapotok miatt bizonytalan jövedelmeink alig futják egy részét költségeinknek. Ezért kisebb most, mint azelőtt volt, hajóhadunk is, mely gondoskodott élelmezésünkről. Ha mindennek a mi álnokságunk vagy gondatlanságunk az oka, rajta - hisz dühötök is arra sarkal - álljatok rajtunk bosszút!
Ha ellenben mind részesei vagyunk e kegyetlen sorsnak egyaránt, akkor minek ragadtatjátok magatokat olyan tettre, mely nem méltó sem hozzátok, sem hozzánk, sem nemzetünkhöz ? A magam részéről nem kérek kegyelmet életemnek, - hisz úgyis már oly közel jár korom a sírhoz - ha evvel csak valamit is könnyíthetek bajos állapototokon ; később sem végezhetném tisztesebben testi éltemet, mint a ti javatokért. Itt vagyok hát, íme, én, Cotta consul! Teszem azt, a mit sokszor megtettek őseim dúló csatákban: feláldozom éltemet hazámért! De hogy ezt azután kire bízhatjátok, jól nézzetek körül, mert minden jóravaló ember vonakodni fog ilyen hivataltól, ha a véletlenért, tengerért s más viselte háborúért is felelnie kell, vagy rút halállal végeznie életét. Csak azután jól eszetekbe véssétek, hogy nem bűntettért, sőt csak nem is kapzsiságért haltam meg, hanem jóságtok viszonzásaképp önként adtam oda éltemet Timagatokra, polgártársak, s őseink dicsőségére nézvést viseljétek türelmesen balsorsotokat s legyen gondotok hazánkra! Sok gonddal, számos kegyetlen vesződséggel jár a nagyhatalmi állás. Ezektől hasztalan akartok szabadulni s a béke áldásait hasztalan követelitek, ha egyszer összes tartományaitokat, királyságaitokat, tengeri és szárazföldi erőtöket megviselték vagy kimerítették a háborúk.

39. Miközben sok mindenről beszélt az Apollo-ünnep cirkuszjátékai alkalmával.

40. Mi szolgálhatott okul az újításra.

41. És tartja fenn a nyomasztó . . .

42. Később, midőn túlságos elbizakodottságában..

43. A várfalaknak a balkézről eső oldala s a jobbra levő Turia-folyó között, mely Valentia mellett nem messze folyik el.

44. Igazi (elismerés?) illeti Perpernát, habár oly kevésre terjed is ki gondoskodása.

45. Kétes, sziget-e, mivel a keleti és az afrikai szél reáverte hullámok körülmossák.

46. És magasan feküdt minden részén, mégis három falával s nagy bástyáival . . ,

47. A szárnyakra kipróbáltakat állított.

48. Ellenük siettek a parancsnokok s oly heves harcot támasztottak, hogy Metellusnak a köpönyegébe, Hirtulejusnak a karjába hatolt a löveg.

49. Este.

50. És senki sem fogja férfiaknak ismerni el, ha az ütközetből fegyver nélkül látja őket visszatérni.

51. Rendes magatartásán túllépvén.

52. Kiváló szép lovat s fegyvereket.

53. A saguntumiak, a kik hűség és szenvedés dolgában híresebbek más halandóknál, nagyobb igyekezettel, mint erővel, mivel félig leomlott falaik, fedetlen házaik s a füstös templomfalak még akkor is hirdették a punok keze művét...

54. Visszalépvén Sertorius, mielőtt harcra sorakoztathatta volna övéit.

55. Mert oly hévvel és vitézséggel harcoltak a vezérek, hogy Metellust egy hajítódárda megsebesítette.

56. De Metellus sebe miatt . . .

57. Mikor ezeket Varro, a hírek módjára nagyítva, hallotta.

58. Egy évi távoliét után visszatérvén Metellus túlsó Hispániába a mindenünnen nagy lelkesedéssel összesereglő férfiak és nők mind látni igyekeztek őt. C. Urbinus quaestor s mások ismervén gyengéjét, mikor meghívták öt ebédre, a római, sőt más népek szokását is fölülmúló pompával fogadták, házukat föl díszítették kárpitokkal, remek szőnyegekkel s színielőadásnak színpadot emeltettek; egyszersmind behintették a földet illatos sáfránynyal s más tekintetben is olyan díszt fejtettek ki. mint valami templomban szoktak igen nagy ünnep alkalmával. Majd mikor leült, egy kötélen aláeresztett Victori aszobor mesterségesen előidézett mennydörgés közt koszorút tett a fejére, mikor pedig jött, tömjénnel hódoltak neki, mint valami istennek. Az asztal mellett többnyire hímzett tógában hevert; a lakomához pedig ritkaságszámba menő étkeket kutattatott föl, nem csupán szerte a tartományban, hanem a tengereken túl is, Mauretaniából többfajta madarakat és vadakat, a minőket azelőtt nem ismertek. Mindez jócskán levont jó híréből, kivált a régies gondolkozást, feddhetetlen férfiak előtt, a kik azt a kedvtelést hivalkodásnak s a római népre veszedelmesnek és méltatlannak tekintették.

59. Ellenük számos bithyniai kész volt oda sietni, hogy rásüsse, hogy nem igazi fia.

60. Olyan férfiú, a kiről vigyázva kell szólni.

Jegyzet: Mithridates országának alapítójául Artabazest említi Sallustius. Ampel. 30, 5.

61. Kegyetlen lélek lakott benne.

62. De Mithridates gyermekkora végével trónra lépvén, miután anyját megmérgeztette.

63. Mithridates hatalmas termetének megfelelő fegyverzetben . . .

64. Ott a Fimbria-féle zendülők közül, a kik beszédjük engesztelékeny hangjával s főkép Sulla elleni gyűlöletükkel megnyerték a király becsülését és vonzalmát.


65. A harmadik hónapban szerencsésen elértek Pontusba, sokka] hamarább, mint a hogy Mithridates számította.

66. Ugyanazon esztendőben Macedóniában Caius Curio Dárdáméba vonult és az Appiusnak Ígért összegeket, a kiktől csak bírta, behajtotta.

67. Corycus városa felé fordult, mely híres volt kikötőjéről s egy berkéről, a hol a sáfrány terem.

68. Az összes körülöttük levők közt kimagaslanak 2000 lépésnyi magasságukkal.

69. Csak a merre a Clurda-folyó ereszkedik alá a Taurus-hegységről.

70. Kóbor és inkább rablást, mint földművelést űző népség.

71. Serlegeket s más aranytárgyakat, isteneknek szentelt (= templomi) eszközöket vásárolnak lakomájukhoz.

72. (a rohamra minden előkészületet megtenni.) Ezután jeladásra a második őrtállás vége felé mindkét részről egyszerre megkezdik a csatát. A nagy zűrzavarban eleinte az éj homályában csak úgy vaktában dobálták a távolból lövegeiket; de később, mivel a rómaiak szántszándékkal sem lövéseiket sem lármájukat nem viszonozták, meghökkenve vagy azt vélve, hogy veszni hagyták az erősséget, kíváncsiságból az árkokba szaladtak, onnan pedig a legfürgébbek fel a sáncra. De ekkor végre a fentlevők szikladarabokat, dárdákat s karókat dobáltak rájuk, sokat meg, a kik közelükben léptek föl, egész közelből ütleggel vagy bármi kezük ügyébe eső tárggyal kergettek le. Ezen való meglepetésében és ijedtében kit a sáncon szúrtak keresztül, kit övéinek fegyvereire löktek alá, úgy, hogy az árkok félig megteltek a sok halottal és sebesülttel; a többiek biztosságban menekülhettek az éj leple alatt, mivel cseltől tartva nem merték üldözni őket elleneik. Néhányadnapra ezután vízhiány miatt meghódoltak; városukat felgyújtották s a lakosokat eladták; majd az ezen ijedelem hatása alatt Új-Isaurából is békekérő követek érkeztek, a kik ígérték parancsai teljesítését.
Servilius ismerte az ellenség harci bátorságát s tudta, hogy nem a háborútól való elkedvetlenedés, hanem az ijedség sarkalja békére. Hogy tehát mást ne gondoljanak, mihamarabb odavonult egész seregével falaik alá. E közben a követek előtt engedékenynek igyekezett feltűnni s úgy adta, mintha mindannyiok jelenlétében könnyebben menne majd a megállapodás a meghódolás föltételeire nézve. Továbbá katonáit óvta a földjeik dúlásától s minden kártételtől, a városiak látták el őt gabonával s más élelemmel tetszésük szerint s, hogy ne gyanakodjanak rá, sík helyen ütött tábort. Parancsa értelmében száz túszt adtak neki. Mikor azonban követelte tőlük a szökevények, valamint összes fegyvereik és lövőgépeik kiszolgáltatását, a fiatalság előbb a hadi gyűlés után, majd kinek hol nyílt alkalma, városszerte óriási kiabálásukkal nagy riadalmat okoztak s fogadkoztak, hogy utolsó lehelletükig ki nem adják fegyvereiket s frigytársaikat.
Ellenben azok, a kik koruknál fogva húzódoztak a harctól s idők folytán eleget tapasztalhatták a rómaiak erejét, békét szerettek volna, csakhogy tudva, mennyi van rovásukon, attól tartottak, hogy fegyvereik átadása esetén mégis csak a legyőzőitek legkegyetlenebb sorsa éri őket. E bizonytalan kapkodás s az összes lakosságnak egyértelmű elhatározás felé hajló háborgásszerű tanakodása közepette látnia kellett Serviliusnak, hogy meghiúsul a meghódolás, ha félelem nem sürgeti; ennélfogva hirtelen megszállt egy hegyet a honnan lövegei érhették a városi bérceket. Az istenek hatalmas anyjának volt az a hegy szentelve, róla is nevezték el s hitük szerint bizonyos napokon ott lakomázott az istennő s hallatszott szava ...

73. Gyermekkorától fogva rablókalandokhoz szokott katonaság.

74. Éjjel-nappal meg-megtámadta az őrszemeket s őrtanyákat.

75. Azonkívül néhány kalózhajót és gyorshajót.

76. A leányokat nem szüleik adták férjhez, hanem ők maguk választották a harcmezőn a legvitézebbeket.

77. Az apák vitézi tetteit emlegették az anyák figyermekeik előtt, mikor indulóban voltak háborúba vagy rablókalandra, a hol azok hőstetteit énekelgették. Mikor megtudták, hogy Pompeius oda közeleg ellenséges hadával, a korosabbak a békét s a követelések teljesítését tanácsolták, ők (- a nők) azonban ellenezték s mikor evvel mít sem értek el, elszakadtak a férfiaktól, fegyvert fogtak s Meoriga (?) közelében egy legbiztosabbnak látszó helyet megszállván ünnepiesen hazátlanoknak, ivadékszerzésre képteleneknek és szabadságuk-vesztetteknek mondogatták amazokat s hogy ennélfogva ott férfiakra vár a szoptatás, szülés s egyéb nők-feladata. Ezen feléledt az ifjúságban a nemes tűz s megvetéssel utasította el az öregek tanácsát.

78. (a város lakói azt az ígéretet tették, hogy ha... nap) elteltével felszabadulnak az ostrom alól, hű szövetségesek lesznek; addig ugyanis ingatagokká tette őket az ő közte és Pompeius közt való béke bizonytalansága. Erre a római hadsereg az élelmezés végett a vaskók közé vonult el s Sertorius is fölkerekedett, mert nagyon fontos volt rá nézve, hogy Ázsia után Galliától is el ne essék. Pompeius néhány napig egy helyütt maradt táborával, miközben az ellenséget csak egy kis völgy választotta el tőle; a szomszéd államok pedig, a mutudureusok és ... . eorok sem ezt sem amazt nem segítették eleségszállítással s ennélfogva mindakettöjük seregét éhség kínozta. Végre mégis Pompeius négyszögalakú (menetrendben odébb vonul) . . .

79. Alvezérét, Tituriust, 15 zászlóaljjal Celtiberiába rendeli téli szállásra a szövetségesek védelmére.

80. A hegyvidék elfoglalása után betörtek a termestinusok területére s a nyomasztó ínség után bőven ellátták magukat gabonával.

81. Számos élelemszállítmány odaveszett a leselkedő rablók zsákmányául.

82. A pénzkölcsönt fölvette.

83. Cn. Pompeius levele a tanácshoz.
„Ha ellenetek, tanácsatyák, ha honom és házi isteneim ellen annyi kemény munkának s veszedelemnek tettem volna ki magam, a hányszor kezdő fiatalkorom óta diadalra vezettem seregeinket legádázabb ellenségeink fölött s biztosítani igyekeztem létérdekeiteket: akkor sem járhattatok volna el távollétem alatt bántóbban, mint eddig tettétek. Koromra való tekintet nélkül odadobtatok a legádázabb háború veszélyei elé s minden tőletek telhetőt elkövettetek, hogy én és hadseregem, mely oly nagy szolgálatokat tett, éhségtől, a legborzasztóbb halálnemtől, pusztuljunk el. Erre számítva, küldötte volna gyermekeit háborúba a római nép? Ezt érdemeltük sebeinkért s hazánk érdekében annyiszor ontott vérünkért? írásba s követküldésbe belefáradván végére jártam minden kész és remélhető személyes vagyonomnak; míg ellenben ti három év leforgása alatt alig adtatok egy évre való költséget!
Az isten szerelméért, azt hiszitek talán, hogy képes vagyok én teljesíteni egy kincstár szerepét vagy fenntartani egy hadsereget gabona s zsold nélkül?
Beismerem, nagyobb lelkesedéssel, mint okos ésszel indultam el e háborúra, mert bár tőletek mit sem kaptam mást a fővezéri címen kívül, negyven nap alatt hadsereget is szereztem, meg a már Itáliát fenyegető ellenséget is visszaszorítottam Hispániába az Alpesektől, a melyeken egy más nekünk alkalmatosabb - utat törtem, mint Hannibal. Visszaszereztem Galliát, a Pyrenaeust, Lacetaniát, az indigeseket; feltartóztattam a győztes Sertorius első támadását Újonc és sokkal csekélyebb számú katonáimmal; a telet legádázabb ellenségeink között táborban töltöttem, nem pedig városban, se nem tekintélyemnek megfelelő körülmények közt. Minek sorolnám hát elő csatáimat, téli hadjárataimat s azon városokat, melyeket feldúltam vagy visszahódítottam? Ha többet ér szavaknál a tett, eléggé ismeretes előttetek az ellenséges tábor elfoglalása Sucrónál, a Turia-folyó mellett vitt csata, az ellenséges vezérnek C. Herenniusnak megsemmisítése Valentia városával és a hadával együtt. Ezekért ti, háládatos tanácsatyák. nyomort és éhséget adtatok viszonzásul! Így azután hadseregem állapota épen olyan, akár az ellenségének, mert zsoldot egyik sem kap s mindkettő győztesen vonulhat Itáliába.
Figyelmeztetlek hát erre s kérlek s benneteket, vegyétek fontolóra s ne kényszerítsetek arra, hogy kényszerű helyzetemben magam gondoskodjam magamról. Innenső Hispániát, mely nincs az ellenség kézében, mi avagy Sertorius teljesen feldúltuk a tengermelléki városok kivételével, a melyek még költséget s terhet is okoznak nekünk. Gallia tavai ellátta Metellus seregét zsolddal s gabonával, most azonban a rossz termés miatt maga is alig tengődik. Én nemcsak vagyonomat vertem el, hanem hitelemet is. Csak ti vagytok hátra. Ha ti nem segítetek, akkor, megjósolhatom, hadseregünk s vele az egész hispaniai háborúnk innen akaratom ellen át fog menni Itáliába”

E levelet csak a következő év elején olvasták fel a tanácsban. A consulok a tanács kijelölte tartományokon megosztoztak; Cotta innenső Galliát kapta, Octavius Cilici át. De az utánuk következő consulok, L. Lucullus és M. Cotta, a kiket Pompeius levele s üzenetei nagyon megdöbbentettek, részint a haza létérdekére való tekintettel, részint pedig azért, hogy a hadsereg Italiába való visszavezetése esetén érdemük s magas állásuk csorbát ne szenvedjen, mindent megtettek zsold és kiegészítő sereg teremtésére, főleg a nemesség támogatásával, a melynek legnagyobb részénél akkor már a fellobbanást szó, a szót tett követte.


Bizonytalanok.

84. Légiói egy részét a folyón átvezette s a táborát kiszélesítette.

85. Lovasait felbuzdítván átküldte a gázlón.

86. Megölték őket azok, a kik a folyóba estek (velük együtt: Charpentier).

87. A segédcsapatok sem voltak a szokott módon rendezve.

88. Sietve megszaporítja a második csatavonalat s tömötté teszi az arcvonalat a tartalékból.

89. Az ellenséget ijedség, övéit bizalom szállta meg.

90. Körülvették őket s védtelen jobbjuk felől fegyverrel, szikladarabokkal vagy ilyes valamivel verdesték a fejüket.

91. Kosarakban eregettek le kenyeret a falról.

92. A jobboldali szöglettől a nem messze eső mocsárig falat vont.

93. Lekergeti a falakról.

94. Valóban bikához hasonlók.

95. Az áldozatnak szánt szerencsétleneket mind egy tutajra rakták.

96. Miután így inkább bizalomgerjesztő egyéniségükkel, mint bizonyítékaikkal tisztázták magukat, elbocsátják őket.

97. Elébe mentek.

98. Bátran.

99. A punok is visznek . . . ellen.


Forrás: részletek Caius Sallustius Crispus összes munkái című műből. Fordította: Dr. Cserép József