logo

IV Junius AD

Sallustius műveinek időbeli sorrendje

1) Empedoclea. Megjelent a Kr. e. 55. év körül. Az író 31 éves.

2) Invectiva in M. Tullium Ciceronem. Elmondta a Kr. e. 52. évi febr. 28-án a senatusban. Ekkor 34 éves és nép tribunus volt.

3) Epistulae ad Caesarem senem de re publica. Keltek az író 38 éves korában a Kr. e. 48. évben, még pedig a kéziratban másodiknak tett levél azon év elején, az elsőnek tett - eredetileg tán beszédnek készült - levél pedig közvetetlenül a pharsalusi ütközet kimeneteléről vett értesülése után, a kiigazított naptár szerint júniusban.

4) De bello Jugurthino liber. Megjelent a Kr. e. 43. év végi (nov. legvége és dec. eleje) rémuralom, vagyis proscriptiók után, valószínűleg a 42. év folyamán, az író 44 éves korában.

5) De coniuratione Catilinae liber. Megjelent a Kr. e. 40. évben Perusia bevétele után s talán még a brundisiumi egyezség előtt. Az író ekkor 46 éves.

6) Historiarum libri V. Utolsó könyve a szerző halálával félbemaradt.

Payk a bécsi Ferenc József-gimnázium 1891/ 2. 1993 4. és 1894/5. évi értesítőiben tett közzé egy „Sallust als Ethiker” című dolgozatot. Az első közleményben még nem ismeri el a Caesarhoz címzett epistolákat Sallustius műveinek, hanem azt mondja, hogy szerzőjük utánzás céljából tanulmányozta Sallustius gondolkozás és kifejezésmódját. A második közleményben, mely két évvel későbben jelent meg az elsőnél, két részből álló egyetlen műnek veszi a két levelet, melyeknek Sallustiusi eredetéről mindinkább meggyőződik. „Az a szellemes rhetoriskolai tanuló - mondja - senki más, mint maga Sallustius”.
Tapasztalatból mondhatja, hogy nem csekélyebb tehetségre volna szükség ama levelek utánzására, mint megírására. A Catilina és a Jugurtha gondolatai a levelekben lerakott ethiko-politikai elmélkedések csapadékai. A Catilina egyes ethikai gondolatai - mondja tovább - csak a levelekből érthetők meg; ezek tehát korábbi keletűek, mint a Catilina. De attól a megrögződött balnézettől csak nem tud menekülni, hogy a Catilina előbb kelt a Jugurthánál; készebb föltenni, hogy Sallustius 4-5 évre eltért eredetibb felfogásától, meg visszatért rá.

A Catilinában és a Historiaeben ugyanis Sallustiust deterministának ismeri fel: a lélek ott még nem föltétlenül jó; nincs meg benne az αταραξία s e vitium korlátolja működésében. De a Jugurthában - mondja - indeterminista: a lélek föltétlenül jó s csupán a szabad akarattól függ. Ez a szinte képtelen ellenmondás egyszerre megszűnik, mihelyt a Jugurthát fogadjuk el Sallustius első történeti művének. E művében még a szellem az emberi élet kormányzója s ha el nem hanyagolják, akkor a maga tisztaságában érvényesül a véletlen szerencse segítsége nélkül is, mely magától se sem adhat, se nem vehet el semmit; szerepe tehát csak akkor kezdődik, ha az emberi ész parlagon hagyva teljesen háttérbe szorul a külső befolyások mellett.
Csak a Catilinában ismeri el Sallustius a fortunáról először, hogy befolyást gyakorol mindenre, hogy - Berzsenyinkkel szólva - játszva emel, s mosolyogva ver le mindent. - Az író élete egyébként - mondja - Epikurus követőjére vall, erre a hírnévnek, az epicureusok hirdette külső javak egyikének, oly előkelő cél gyanánt való hangoztatása is. Elvei azonban a stoa hívét állítják elénk, a kin meglett korában a peripatetikus iskola hatása is mutatkozik.


Forrás: részletek Caius Sallustius Crispus összes munkái című műből. Fordította: Dr. Cserép József