logo

III Junius AD

Caius Sallustius Crispus művei (II.)

Sallustius neve alatt kronológiai sorrendben a következő művek maradtak fenn: Invektíva M. Tullius Cicero ellen (In M. Tullium Ciceronem invectiva). Bár Quintilianus kétszer is idézi Sallustius műveként (4, 1, 68; 9, 3, 89), a modern kutatás kétségbe vonta hitelességét. Az invektívát kijelentései alapján ugyanis 54-re lehet datálni, s Sallustius ebben az évben karrierje elején állt, mint quaestor, s aligha lehetett abban a helyzetben, hogy a tekintélyes Cicerót ilyen hangnemben támadja. Ezért az eredetiségét elvető kutatók az Augustus-kori rétoriskolák termékének tekintik.
Levelek az idős Caesarhoz az államról (Epistulae ad Caesarem senem de re publica). E két levél a Vaticanus Latinus 3864. számú kódexben maradt fenn, amely Sallustius műveiből származó beszédeket tartalmaz. A kódex e leveleket nem „keletkezésük sorrendjében közli, mert a 2. levél keletkezett korábban, Kr. e. 50 körül, az 1. pedig 48 körül, azaz a pharsalosi csata és
Pompeius halála után. Ennek ellenére úgy tűnik, mintha a 2. levél az elsőt utánozná. Ebből pedig az következik, hogy a két levél két szerzőtől származik, s ha ez így van, az egyik biztosan hamisítvány.
A levelek stílusa tipikusan sallustiusi, de ez nem bizonyítja eredetiségüket, sőt komoly problémát vet fel, amennyiben a késői Sallustius stílusára jellemző fordulatokat használ. Természetesen a levelek hitelességét védő kutatóknak is megvannak a maguk érvei, amelyek közül a legfőbb az, hogy mindkét levél tartalma beleillik abba a korba, amelyre belső érvek alapján datálhatók. E levelek hitelessége ellen olyan kutatók érvelnek, mint például Dihle, Fuchs, Syme; érveiket 1. Syme, 1964, 314. skk. és Appendix II. A hitelességet védők közül komoly érveket sorakoztat fel Büchner, Funaioli, Vretska. A hitelesség tagadói szerint e két levél a Kr. u. 1. sz. első felében a rétoriskolákban keletkezett, s mint ilyen a suasoriae (tanácsadó beszéd) néven ismert iskolai gyakorlatok műfajába sorolható.

Catilina összeesküvése (De coniuratione Catilinae vagy Bellum Catilinae, a kézirati hagyományban ugyanis mindkét cím előfordul). Sallustius első történeti műve, s nagy valószínűséggel 42-re datálható. A mű bevezetésében a szerző megindokolja, hogy miért választotta a történetírást az aktív politikai tevékenység helyett, majd exponálja témáját, s bemutatja negatív főhősét, Catilinát (1-5). Ezután lefesti Róma erkölcsi hanyatlását a kezdetektől Catilina koráig (6-13). Catilina jelleme és törekvései összhangban vannak korának hanyatló erkölcseivel (14-16). Ezután kifejti, hogy Catilina már korábban is tervezett összeesküvést az állam ellen, s közli azt a beszédét, amelyben terveit ismerteti (17-20).
Az összeesküvés eseményei következnek Catilina Rómából való távozásáig (23-36), majd a város szomorú helyzete (37-39), az összeesküvés felfedése Rómában és elfojtása (4055). A mű csúcspontját jelenti az a senatusi ülés, amelyen az elfogott összeesküvők sorsáról tanácskoznak, a centrumban Caesar és Cato beszédével (50-55). A befejező rész Catilina hadseregének szerveződését és a döntő csatát mutatja be, amely előtt Catilina ismét mond egy beszédet (58). A csatában hősiesen harcolva maga Catilina is életét veszti (56-61).

Iugurtha háborúja (Bellum lugurthinum) c. munkája 40 körül keletkezett, s benne a Iugurtha elleni háború viszontagságait (Kr. e. 111— 105) elemzi. E munkája bevezetésében ismét megindokolja történetírói tevékenységét és témaválasztását (1-5), majd ismerteti a háború előtörténetét (6-16). Ezután következik Numidia leírása és felosztása Micipsa király fiai, Hiempsal és Adherbal között a háború kitöréséig (17-28).
A rómaiak beavatkoznak Bestia és Albinus vezetésével, de csúfos megaláztatásban részesülnek (28-40). E vereség nyomán új hadvezért küldenek, Metellust, aki sikereket ér el (43-83). Egyik tisztje azonban, a fiatal Marius, Metellus akarata ellenére Rómába megy, consullá választatja magát, s átveszi a fővezérséget; majd a fiatal Sulla segítségével elfogja Iugurthát, s diadalmenettel fejezi be a háborút (84-114).

Korunk története (Historiae). Sisenna történeti művét folytatta, azaz Sulla halálának évével (Kr. e. 78) kezdte az eseményeket és eljutott a 67. évig. E jelentős történeti munkából csak négy beszéd, két levél és mintegy 500 töredék maradt fenn. Az első könyv a 78-77. évek eseményeit tartalmazta, a második a 7674. évekét, a harmadik a 74-73. évek történéseit ölelte fel, a negyedik pedig a 72-69. évekét.

Az ötödik könyv (68-67. év) Lucullus hadjáratának második felét és Pompeiusnak a kalózok ellen folytatott háborúját írta le. E munkán Sallustius 39-től dolgozott egészen haláláig.


Forrás: Adamik Tamás - Római irodalom az arany korban