logo

III Junius AD

A korábban kelt levél (Epistula prior)

1. Tudom, mily nehéz s kényes dolog tanácsot adni egy királynak vagy imperatornak, meg bárkinek is, a ki a hatalom magaslatán áll, egyrészt mert vannak neki tanácsadói bőségesen, másrészt pedig mert a jövőt illetőleg senki sem mondhatja magát elég tapasztaltnak s elég okosnak. Hozzá még a rossz tanács is sokszor jobban beválik, mint a jó. mert az emberi viszonyok legnagyobb részét a vakszerencse a maga kénye-kedve szerint forgatja. Nekem ifjú koromban a politikai pályára volt vonzalmam s annak tanulmányozására sok gondot fordítottam, nem csupán annyiban, hogy hivatalra juthassak, a mit sokan rossz úton-módon érnek el hanem, hogy ismeretesek legyenek előttem politikai viszonyai hazámnak békében és háborúban, nemkülönben ereje hadi tekintetben, valamint népesség és vagyonosság szempontjából.
Ennélfogva alaposmegfontolás után arra határoztam el magam, hogy a te kiváló egyéniséged szolgálatára szentelem önnön jó híremet s hűségemet és bármily veszéllyel szembeszállók, ha csak valamennyire is növelhetem azzal dicsőséged. S ez az elhatározás nem vaktában, nem is a te szerencséd láttára fogamzott meg bennem, hanem, mert más nemes tulajdonságokon kívül tapasztaltam benned azt a maga nemében bámulatra legméltóbb vonást is, hogy mindig nagyobb lelki erőt tanúsítasz a szerencsétlenségben, mint a szerencsében. De mások eljárása fényesebben igazolja e tényt, mert hamarabb belefáradtak az emberek jótékonyságod magasztalásába és csodálásába, mint te dicsőítésre méltó tettek gyakorlásába.

2. Részemről meg vagyok arról győződve, hogy nincs oly szövevényes valami, a mivel te rövid gondolkozás után tisztában nem volnál. Nem is azért tudatom veled politikai nézeteimet, mintha belátásomat és észtehetségemet értékükön túlbecsülném, hanem nehéz hadi teendőid, harcaid, győzelmeid s fővezéri gondjaid közepett szükségesnek láttam fölhívni figyelmed a városi ügyek folyására. Mert ha csupán az a kérdés előtted, miként biztosítsd magadat ellenfeleid támadása ellen s egy ellenséges consullal szemben miképpen tarthasd meg a néptől kapott hatalmad, akkor a te kiválóságodhoz nem méltó célt forgatsz eszedben.
Ha ellenben az a bátorság lakik még benned, a mellyel első föllépésed óta az arisztokraták pártoskodásának véget vetetté], a római köznépet nyomasztó rabszolgaságából megszabadítottad, praetorságod alatt ellenségeid fegyvereit fegyver nélkül szétszórtad, végre békében és háborúban annyi jeles tettet vittél véghez, hogy még ellenségeid sem mernek egyebet felhozni ellened, mint egyéni kiválóságodat: akkor íme fogadd ezen előterjesztésemet az államkormányzat legfontosabb kérdései felől. Bizonyára látni fogod, hogy valók azok vagy legalább nem igen messze állnak a valótól.

3. Minthogy Cn. Pompeius vagy rossz meggyőződésből, vagy mert minden fölött neked akart gátat vetni, úgy osont el, hogy fegyvereit ellenfeleid kezébe adta, ennélfogva meg kell semmisítened azon intézkedéseket, melyekkel ő az állam rendjét fölforgatta. Legelőször is a jövedelmek és kiadások kezelésében s a bíráskodás gyakorlásában néhány senatorra ruházta át a legfőbb hatalmat, ellenben a római polgárságot, a melynek kezében volt azelőtt a legfőbb jogok gyakorlása, még csak nem is egyenlő törvények alá vetve rabszolga állapotban hagyta. Ámbár ugyan a bíráskodás, mint azelőtt, három rendre van ruházva, de csak azok a pártoskodók intézkednek, adnak, vesznek kényük-kedvük szerint; a jó hazafiakat elnyomják és saját embereiket emelik hivatalba.
Minden gonoszságra, ocsmány vagy aljas tettre képesek, csakhogy hivatalokra jussanak; fosztogatnak s rabolnak, ha hasznát látják; szóval mint valami elfoglalt városban korlátlan kényük-kedvük az ő törvényeik. Én ugyan keveset törődném vele, ha vitézségük árán szerzett győzelmüket használnák ki rabszolgai elnyomásra, a mi már az ő rendes szokásuk. De e renyhe emberek, a kiknek minden ereje és jelentősége nagy szájukban áll, olyan uralommal hencegnek oly igen, melyhez véletlenül másnak a közömbössége következtében jutottak. Mert, kérdeni, volt-e valaha polgári zendülés vagy viszály, mely annyi híres családot irtott volna ki gyökerestől? vagy volt-e valaha, a kit oly veszetté vagy legalább féktelenné tett volna a diadal?

4. L. Sulla, a kinek a győzelemben minden szabad lett volna a hadi jog értelmében, belátta, hogy az ellenfelein való bosszúállással saját pártja erősbödnék; mégis csak keveset öletett meg; a többit nem annyira félelemmel, mint inkább jótékonyságával fűzte magához. Ellenben, istenemre, M. Cato, L. Domitius s többi pártfeleik 40 senatort, azonkívül számos szépreményű ifjút ölettek le áldozati barmok gyanánt, a nélkül, hogy annyi szerencsétlen polgártársuk vérével képesek voltak volna eltelni azok a bősz fajzatok. Nem indította meg kőszívűket árvák, agg szülők, férfiak s nők keserves zokogása, sőt napról-napra elkeseredettebben folytatták kegyetlenségüket s hamis vádakkal kit méltóságából, kit polgárságából forgattak ki. Hát rólad mit mondhatnék?
A te gyalázatodért szívesen odaadnák ezek a haszontalan emberek életüket is, ha lehetne. Nem is örülnek ők annyira uralmuknak, bár véletlenül jutottak hozzá, mint a mennyire bántja őket a te méltóságod; sőt hőbben óhajtják a te veszteddel szabadságuk kockáztatását is, mintsem látni azt, hogy a nagy római nemzet általad emelkedjék a hatalom tetőpontjára. Annál behatóbban kell hát fürkészned s fürkészned, miképp tedd tartóssá és erőssé államunkat. A mi az én szerény tehetségemtől kitelik, azt minden habozás nélkül előadom. A te belátásod dolga lesz elfogadni, a mit igaznak s megvalósítani üdvösnek találsz.

5. Az én nézetem szerint polgárságunk két osztályból áll, úgymint patríciusokból és plebeiusokból. így volt ez tudomásom szerint elődeink idejében is. Azelőtt tekintély dolgában a patríciusok voltak ugyan az elsők, de erő dolgában mindenek fölött állottak a plebejusok. Ennélfogva többször volt külön szakadás a polgárság közt s a nemesség hatalma megnyirbálódott, a nép joga ellenben bővült. De a plebeiusok élete épen azért folyt szabadon, mert senkinek sem volt hatalma a törvények korlátain túl s a nemes nem gazdagságban és kevélységben versenyzett a nemnemessel. hanem jó hírnévben s derék tettekben; ki-ki, ha még oly alacsony sorsú volt is, helyt állt magáért s a honért a harcmezőn s katonai szolgálat dolgában, mert nem szenvedett szükséget a tisztes megélhetés semmiféle kellékében. Hanem, a mint lassankint földjeikről elűzve más-más lakóhelyre hajtotta őket az ínség és tétlenség, akkor elkezdtek más vagyonára áhítozni s polgárjogaikat a hazával együtt árúba bocsátani. Ekként a polgárság, mely azelőtt úr volt s valamennyi nemzetnek parancsolt, lassankint szétzüllött s a közösen gyakorolt politikai be-folyás helyett elszigeteltségében külön-külön rabszolga-helyzetet teremtett magának.
Ez a sokaság tehát, mely előbb rossz erkölcsökbe süllyedt, majd a különböző foglalkozás és életmód folytán széjjel szakadozott, ma már oly széthúzó elemekből áll, hogy - legalább nézetem szerint nem igen alkalmas az államkormányzatra. De nagy a reményem, hogy új polgárokkal fölvegyítve mindannyian a szabadság érzetére serkennek; egyik részük ugyanis függetlensége megmentésére fog törekedni, a másik pedig rabszolga-állapota lerázására. Ezeket a régiekkel kevert új polgárokat telepítsd le gyarmatokba; akkor hadügyünk is tekintélyesebb lesz, a köznép is hasznos foglalkozásai közepeit nem fog többé ráérni politikai zavarok támasztására.

6. Tudom azonban s látom előre, hogy ha majd erről lesz szó, mily heves és zavaros jeleneteket fognak a nemesek előidézni azon való fölháborodásukban, hogy fenekestül fölfordul a világ, hogy a régi polgárokra ilyen jármot tesznek s egyesuralom lesz a szabad köztársaságból, ha egynek az adományából oly roppant sokaság nyer polgárjogot. De szerény nézetem szerint magának árt az, aki az állam kárával akar magának befolyást szerezni; viszont mikor a közjó személyes javunkra is szolgál, könnyelműségnek és nyegleségnek tartanám, ha haboznánk hozzálátni.
M. Drusus törekvése tribunussága alatt mindig a nemesség érdekeinek előmozdítására irányult; semmibe sem fogott bele, hacsak nem a nemességtől indult ki. De azok a pártoskodók többre becsülték a csalárd és rosszakaratú eljárást a becsületesnél s rossz szemmel nézték, hogy egy ember oly sokat boldogít; minthogy pedig magukat rossz és hűtlen lelkűeknek ismerték, M. Drusust is maguk után ítélték meg. Attól tartva tehát, hogy akkora népszerűséggel egymaga keríti hatalmába az államot, ez ellen dolgoztak egész erejükből s így a tulajdon céljaikat is hátráltatták. Annál nagyobb gondot kell neked, imperator, hű barátok és erős sereg szerzésére fordítanod.

7. Nyílt ellenséget legyűrni nem épen nehéz egy hős férfiúnak; de alattomos veszedelmet derék hazafiak sem okozni, sem kikerülni nem igen tudnak. Ennélfogva, ha amazokat polgárokká teszed, a mennyiben tehát a köznép így mintegy újjá születik, arra ügyelj különösen, hogy a jó erkölcsök kellő ápolásban részesüljenek s az egyetértés a régiek és újak közt meggyökeresedjék. De legnagyobb áldást akkor árasztasz hazádra, polgártársaidra, magadra, a fiatal nemzedékre s általában az emberiségre, ha a pénzhajhászást vagy megszünteted, vagy legalább lehetőleg csökkented.
Anélkül sem magán, sem közdolgaink nem folyhatnak jó rendben sem itthon, sem háborúban. Mert ahová a gazdagságra vágyás befészkeli magát, ott alig érvényesülhet a rendtisztelet, nemes jellem és tehetség, sőt a lelki világ elöbb-utóbb veszendőbe megy. Gyakran hallottam már, hogy egyes királyok, államok és nemzetek nagy módjuk következtében vesztették el hatalmukat, mások meg szegény létükre szert tettek rá jeles tulajdonaik révén. S ezen nincs is mit csodálkozni. Mert ha a derék látja, hogy egy hitványabb ember gazdagságánál fogva jobb hírnek s nagyobb kedvességnek örvend, eleinte háborog s tűnődik; de midőn napról-napra jobban elnyomja az ünnepeltség a valódi értéket, a gazdagság az érdemességet, az igaz útról letér a kellemesre. Mert az ünnepeltség növeli a munkára való kedvet, de ha az nincs meg. az érdemesség csak úgy magában keserű kenyér.
Egyszóval a hol a gazdagságot tartják fődolognak, ott csekély becsű a lelkiismeretesség, jogtisztelet, becsületérzés, erkölcsi tisztaság s általában minden jó tulajdonság. Mert az erényhez egyetlen göröngyös út vezet, a pénzkeresés útja azonban ki-kinek a tetszésétől függ; mert ez szerezhető akár jó, akár rossz úton. Szüntesd meg tehát első sorban is a pénz tekintélyét. Senki se bíráskodhassék sem többé, sem kevésbé vagyon osságánál fogva a polgár élete és tisztessége fölött, szintúgy ne válaszszák a praetort vagy consult vagyonosságáért, hanem érdemességéért. Ám tisztviselői állás dolgában döntsön a nép. De ha a bírákkal csak kevesen vannak megelégedve, az már zsarnokságot jelent, ha pedig vagyon szerint szemelik ki őket, ez az eljárás ellenkezik az erkölcsi szemponttal. Azért is én azt ajánlom, hogy az első osztályba tartozók mind bírák legyenek ugyan, de mostani számukat emelni kell. Nem bánták meg bíráskodásukat sem a rhodusiak, sem más államok, a hol szegény, gazdag, vegyest, amint kire-kire a véletlen juttatja, bíráskodik a legfontosabb és legjelentéktelenebb ügyekben egyaránt.

8. A tisztviselőválasztás számára nem igaz ok nélkül tetszik nekem az a törvény, melyet C. Gracchus terjesztett elő tribunussága idején, hogy t. i. az öt osztályból vegyest sors szerint hívják szavazásra a centuriákat. így kiegyenlítődik az érdemesség és vagyonosság közti különbség s arra fognak igyekezni, hogy érdemekben múlják felül egymást. Ezt én fontos orvoslószernek tartom a gazdagság ellen. Mert mindent a szerint dicsérnek, mindenre a szerint vágynak, a milyen a kelendősége.
A rosszaság szülőoka a jutalom; ha erre nincs kilátás, ingyen egyáltalán senki sem lesz rossz. De hát a kapzsiság olyan, mint egy szilaj, félelmetes, kielégíthetetlen vadállat: a hova bekap, ott földúl városokat, földeket, templomokat s házakat, isteni s emberi dolgokat fölforgat, sem hadsereg, sem falak nem elég erősek útját állni; megfosztja az embereket jó hírüktől, erkölcsi tisztaságuktól, gyermekeiktől, hazájuktól, szüleiktől. Ha azonban megszünteted a pénztiszteletet, a jó erkölcsök könnyen megakadályozzák a kapzsiság elterjedését. S habár ennek igazságát jó s rosszakaróid egyaránt elismerik, mindazonáltal nem közönséges küzdelemre lehet kilátásod az úri párttal. Ha fondorkodása ellen sikerül megóvnod magad, a többi könnyen megy. Mert ha bennük elég nemes tulajdonság volna, akkor inkább versenytársaik volnának a jóknak, mint irigyeik, Csakhogy urhatnámság, érzéketlenség és zsibbadtság vett erőt rajtuk, kiabálnak, gyalázkodnak abban a hitben, hogy más jó híre szégyent hoz rájuk.

9. De mit beszéljek róluk többet, mintha nem ismernénk őket személyesen? M. Bibulus a consulsága alatt adta ki merészségét és határozottságát, beszéd dolgában ügyetlen, jellem dolgában pedig nem annyira furfangos, mint inkább gonosz. Mit merhetne olyan, a kire a consulság, a legnagyobb hatalom, hozta a legnagyobb gyalázatot? Vagy talán L. Domitius valami nagyjelentőségű személy, a kinek semmi porcikája sem tiszta aljasságtól s gazságtól, nyelve hazug, keze vérengző, lába futni kész? De legbecstelenebbek ama részei, melyeket tisztességgel megnevezni sem lehet. Mégis az egy M. Cato ravasz, fecsegő s furfangos természetével ki tudnék úgy a hogy békülni.
A görög tanulmányok termik ezeket a tulajdonságokat. Ellenben férfias jellem és kitartó munkásság a görögöknek egyáltalán nem sajátsága, hiszen épen kényelemszeretetük áldozata lett szabadságuk; hogy lehetne tehát a hatalom gyakorlásában ő utánuk indulni? A párt többi emberei úrhatnám nemesek, a kikben, mint valami -szoborban, semmi sincs meg a jóhangzású néven kívül. A L. Postumiusés M. Favonius-féle embereket úgy tekintem, mint valami nagy hajó fölös terheit; ha épségben érnek biztos révbe, lehet hasznukat venni; ha valami baj támad, őket dobják ki legszívesebben, mert legkevesebbet érnek.

10. Most, hogy már nézetem szerint elég részletesen beszéltem a polgárság fölfrissítéséről s megjavításáról, a senatust illetőleg fogom előadni, hogy az én fölfogásom szerint mi a teendőd. Azóta, hogy korom s gondolkozásom megérett, fegyverforgatásban s lovaglásban csak olykor gyakoroltam magam, hanem szellemi tanulmányokkal foglalkoztam; a melyik felem természettől fogva erősebb volt azt fogtam munkába. Ily életmód mellett sok olvasás és értesülés révén arra az eredményre jutottam, hogy minden királyságnak, köztársaságnak s nemzetnek egész addig sikerült hatalmát fenntartani, míg helyes elvek vezették őket.
Ellenben, a hol azok befolyás, félelem s önzés folytán háttérbe szorultak, csakhamar csökkent az erő, azután elbukott a birodalom s végül a rabszolgaság következett rá. Véleményem szerint minél előkelőbb s kiválóbb politikai állást foglal el valaki, annál jobban törődik a közügyekkel. Mert a többieknek az állam épsége csak szabadságukat biztosítja; a kik azonban jeles tulajdonaik révén gazdagságra, jó hírre s tekintélyes állásra tettek szert, azoknak ezer gondtól fő a fejük s lázas tevékenységet fejtenek ki, mihelyt az államrend kissé megbillen; az ilyen hol nagy hírét, hol szabadságát, hol vagyonát félti s mindenütt ott van s lázasan tesz-vesz; minél jobban ment a dolga a jólétben, annál kitartóbban s annál nagyobb aggodalom közt serénykedik a mostoha viszonyok közepette. A hol tehát a polgárság az államtanácsnak alárendeli magát, mint test a léleknek, s határozatait teljesíti, ott az atyáknak kell bölcseknek lenniük; a népnek szükségtelen az okoskodás.
Azért is őseink, ha még oly nyomasztó háborúkba bonyolódtak s ha nem is volt már lovuk, emberük és pénzük, mindig csüggedetlenül fegyverrel kezükben küzdöttek uralmukért. Üres kincstár, erős ellenség, balszerencse nem csüggesztette el szilárd lelküket annyira, hogy vitézségük szerzeményét életük kockáztatásával meg ne mentették volna.
S mindezt nem annyira szerencsés harcaiknak, mint s inkább férfias határozataiknak köszönhették. Igen, mert nekik egy hónuk volt, mind annak szentelte gondját; pártot ellenség ellen alkottak, testi-lelki tehetségüket kivétel nélkül a haza javára, nem pedig önző hatalmi érdekeik szolgálatára használták föl. De hát most ellenkezőleg a nemesemberek, kiknek lelkét közömbösség s tétlenség zsibbasztja, fáradalmakhoz, ellenséghez, katonáskodáshoz nem szokva itthon pártoskodnak s gőgösen rendelkeznek minden emberfiával.

11. Így azután a tanácsatyák, a kik azelőtt bölcs belátásukkal biztosították bajban lévő hazánkat, el vannak nyomva s mások tetszése szerint ide-oda ingadozva cselekszenek; majd ezt, majd amazt határozzák; a közjót vagy közbajt a szerint Ítélik meg, amint a hatalom bitorlóinak féltékenykedése vagy befolyása hozza magával. Ha azonban vagy mindnyájunk jogai egyenlők volnának, vagy a tanácskozás titkosabb volna, akkor erősebb volna állami életünk s nem volna akkora befolyása a nemességnek. De mivel nehéz mindenkinek befolyását egyenlővé tenni, minthogy amazokra derék őseik készen hagyták a dicsőséget, méltóságot s a párt fogóság kitüntető szerepét, a többi sokaság pedig legnagyobbrészt jövevény: ez utóbbiak szavazatát szabadítsd meg a félelem nyűgétől; a titkos szavazás leple alatt ki-ki többet ad majd a maga érdekére, mint más befolyására. Jogok gyakorlata ép oly hő óhajtásuk a jóknak és bátraknak, mint a rosszaknak s gyáváknak. De a többség lemond róla félelemből; ezek a balga emberek tétlenségből magukra veszik, mint valami legyőzőitek azt, a mi kétes, melyik félnek jutna nyílt mérkőzésben.
Nézetem szerint tehát két módon lehet a senatust erősíteni: ha számban növekedik és ha titkosan szavaz. A titkos szavazás lehetővé tenné, hogy minél függetlenebb meggyőződésük szerint merjenek eljárni; a számbeli növekedés a biztosságot nagyobbá s a gyakorlati működést tekintélyesebbé teszi. Mert mostanában némelyek bűnügyi bíráskodással, mások a saját magán és barátaik ügyeiben lévén elfoglalva, úgyszólván alig vettek részt az államügyeket illető tanácskozásokban; de ezeket sem annyira az elfoglaltság, mint inkább a gőgös hatalmaskodás tartotta távol. Nemesemberek néhány elvtársnak tekintett senatorral tetszésük szerint fogadtak, utasítottak vagy határoztak el bál-mit is úgy, amint önző érdekeik hozták magukkal. Ámde, ha a senatorok száma nagyobb lesz s titkosan fognak szavazni, majd felhagynak ők gőgjükkel, ha engedniük kell azoknak, a kiknek azelőtt minden kímélet nélkül parancsolgattak.

12. Meglehet, imperator, levelem átolvasása után hiába keresed benne, hogy mekkorára veszem én föl a senatorok számát s miként oszoljék az meg a sok különböző feladat között; s ha már azt javaslom, hogy a bíráskodás teljesen az első osztályra legyen ruházva, milyen legyen a fölosztás s mennyi jusson a teendők minden ágára. Azt nekem mind részletesen körvonalazni nem volt volna nehéz; de úgy gondolkoztam, hogy előbb az újítás főbb kérdéseivel kell tisztába jönni s azokat neked is elfogadnod. Ha erre az útra határozod el magad, a többi könnyen megy. Vajba javaslatom helyesnek találnád s minél nagyobb hasznát vennéd neki! Mert a mi beválik belőle, abból rám elismerés hárul. De legfőbb vágyam oda irányul, hogy bármi módon mielőbb segítsünk közállapotainkon. Többre becsülöm a polgári szabadságot a dicsőségnél és azért kérve kérlek, hogy te, aki mint legjelesebb fővezérünk a gallus népet leigáztad, ne engedd a római nép győzhetetlen nagy birodalmát aggságban sorvadozni és az óriási egykedvűség következtében szétmállani.
Ha ez következnék be, bizonyára sem éjjel, sem nappal nem tudna nyugodni lelked, hanem rossz álmok gyötörnének s őrjöngve ődöngenél magadon kívül. Mert én bizonyosnak veszem, hogy az összes halandók életét isteni hatalom tartja szemmel; számon veszi a jó s rossz cselekedeteit minden egyesnek és természetszerűleg ellenkező jutalom vár a jókra, mint a rosszakra. Megeshetik azon közben, hogy a leszámolás órája jó későn következik el; de ki-ki kiolvashatja lelkiismeretéből, mi vár rá.

13. Ha veled a haza és őseid szóba ereszkedhetnének, bizonyára így szólnának: Ó Caesar, mi hős nemzedék adtunk létet neked a legkiválóbb városban, a mi díszünkre és oltalmunkra s az ellenség rettegésére. A mit ezer fáradalom és veszély közt szereztünk, születésedkor rád bíztuk az élettel együtt, úgymint a legnagyobb hazát e földön, a legjobbhírű otthont és családot e hazában, azonkívül nemes tulajdonokat, tisztes gazdagságot, általában a béke összes díszeit s a háború minden jutalmát. E díszes örökségért nem kívánunk tőled sem aljasságot, sem gazságot, hanem csak eltiport szabadságunk helyreállítását.
Ha ezt teljesíted, bizonyára a föld összes nemzeteihez elhat derékséged híre. Mert ámbár mostanában mind itthon, mind harctéren jeles dolgokat műveltél, mégis dicsőséged nem magaslik ki más derék férfiak fölött. Ha azonban világhírű s óriási hatalmú városunkat megmented a fenyegető végromlástól, ki lesz nálad dicsőbb, ki nagyobb e földön! Mert ha majd sorvadás vagy a végzet megdönti e birodalmat, kétségtelen, hogy akkor kerek e föld egy népe sem kerüli ki a pusztító háborúságot és öldöklést. Ha ellenben nemes igyekezeted oda irányul, hogy hazádnak és őseidnek kedvére tégy, majdan is, ha rendbe hoztad az állam ügyeit, még életedben páratlan dicsőség lesz részed, holtod pedig híresebb lesz életednél. Mert életünkben majd a véletlen játékának majd még inkább áskálódásoknak vagyunk kitéve. Holtunk után ellenben nincsenek többé becsmérlőink s az érdem magától mindinkább kimagaslik.

Megírtam tehát a lehető legnagyobb rövidséggel mindazt, a mit tenned legcélszerűbbnek s rád nézve leghasznosabbnak gondoltam. Végezetül arra kérem a halhatatlan isteneket, hogy bármiképp cselekszel is, mind neked, mind hazánknak váljék javára.


Forrás: részletek Caius Sallustius Crispus összes munkái című műből. Fordította: Dr. Cserép József