logo

XXIII September AD

Brutus levele Ciceronak .

Brutus, amidőn nem sokkal Porcia halála után tudomást szerzett erről, sietve megírta Cicerónak az alábbi levelet, amely mindennél találóbban ábrázolja ezt az érző szívű és dús érzelemvilágú férfiút:

„Kedves Ciceróm, kérve kérlek mindarra a jóságra, amivel mindig is megajándékoztál, felejtsd el, hogy húgom gyermekei Lepidus fiai, és engem tekints apjuknak. Akkor, jól tudom, nem lesz semmi, amit meg nem teszel érettük. Mindenki a maga módján tart az övéivel. Én, érzelmeim és elveim szerint, azt hiszem, soha nem tudok eleget tenni húgom gyermekeiért. Nos, feltételezve, hogy méltó vagyok némi tiszteletre, ugyan mit várhatok a j6 polgároktól, mit remélhetne tőlem anyám, húgom és szerencsétlen gyermekei, ha a te szemedben, ha a szenátus szemében a nagybácsi nem tudja feledtetni az apát?... Aggodalmam és bánatom nem engedi meg, hogy tovább erőlködjem”

(Cicero levelezése, Brut. XIII.)



Cicero maga is elismerte ezt Brutushoz írott levelében:

„Lám, Caesar (tudjuk, hogy Octavius felvette nevelőapja nevét), aki eddig oly engedelmesen hallgatott a szavamra... hagyta, hogy elkábítsák az ármánykodó levelek, hazug jelentések, álnok magyarázgatások, és a gőg, hogy a consuli tisztség nem csúszhat ki a kezéből.”
(Uo. X., vö. XVIII.)