logo

XXVII Januarius AD

Összefoglalás (Az első Római keresztényüldözés)

A zsidó ortodoxia kezdettől fogva arra törekedett, hogy a törvényes római államhatalmat a kereszténység ellen fordítsa. Sikerült elérnie ezt már az Emberfiával kapcsolatban is; sikerült elérnie számos alkalommal az apostoli időkben, mint ahogy azt a legkorábbi egyháztörténeti forrásokból láthatjuk; és végül sikerült elérnie előbb csak Róma városának keresztényeivel, majd általában a birodalom keresztényeivel kapcsolatban is. A zsidóság születése pillanatától fogva ellensége volt a kereszténységnek, és az adott történelmi körülményeknek és lehetőségeknek megfelelően mindig azon volt, hogy üldözze avagy üldöztesse, elnyomja avagy elnyomassa, s ha már ezek a módszerek nem alkalmazhatók – mint a modern korban –, akkor denaturálja: megfossza eredeti természetétől.

A nerói keresztényüldözés ennek az évszázados folyamatnak az egyik legmeghatározóbb pontja. Különlegességét elsősorban nem kegyetlensége adja, hanem az, hogy hosszú időre kijelölte azt a szerepet, amelyet a kereszténységnek a Római Birodalomban kellett játszania. Bármennyire is meghatározó és iniciatív jellegű volt a nerói üldözés, természetesen a későbbi birodalmi keresztényellenesség és keresztényüldözések nem vezethetők vissza pusztán erre az okra. Magától értetődik azonban, hogy a zsidók keresztényellenes rágalomhadjáratának a 64-es pogrom talán a legsikeresebb pillanata volt: az áttörés pillanata, amikor évtizedek meg-megújuló próbálkozásai után végre magát a római államhatalmat sikerült a keresztények ellen fordítani.81



Forrás: Buji Ferenc - Az első Római keresztényüldözés