logo

XX September AD

Bevezető (Az első Római keresztényüldözés)

Bár szinte egyik felekezet, egyház vagy vallás születése és kibontakozása sem ment komoly nehézségek, sőt gyakran áldozatok nélkül, mégis csak kevésnek kellett közvetlenül létrejötte után olyan súlyos traumákat elviselnie, olyan súlyos tragédiákkal szembenéznie, mint a születő félben lévő kereszténységnek. Nem volt elég alapítójának kivégzése, majd azt követően néhány szórványos lincselés (mint például a két Jakab meggyilkolása), maga a Római Birodalom fordult szembe a még zsenge kereszténységgel, és Róma városának keresztényei között Nero szörnyű mészárlást rendezett. Ezzel kezdetét vette egy hosszú, majdnem két évszázados folyamat, amelyben – rövidebb-hosszabb szünetekkel tarkítva – a keresztényüldözés »heveny« és »idült« szakaszai váltották egymást.
E meg-megújuló keresztényüldöző hullámokban a Nero-féle üldözés nem egyszerűen csak az első volt, hanem egy láncreakció indítóelemének, egy csaknem két évszázadon keresztül tartó folyamat primus movensének bizonyult. Ettől fogva ha bűnbakot kellett keresni, a birodalom vezetésének, a hatóságoknak és/vagy a plebsnek a figyelme rendre a keresztényekre terelődött.

Az első üldözést megelőző időszakban azonban a kereszténység és a birodalom kapcsolatát egészen más jellemezte. Első három évtizedében a kereszténység kifejezetten lojális volt a birodalommal szemben, nem utolsósorban azért, mert ő maga is többször élvezhette a szilárd birodalmi jogrend védelmét. Természetesen a birodalom és az egyház két külön valóságot képezett: mindkettő a maga útját járta, s így közöttük igazán harmonikus viszony csak a birodalom krisztianizálása után volt elképzelhető. Mégis azt mondhatjuk, hogy az egyház alapvetően békében élt a birodalmon belül. E tanulmányban elsősorban azt fogjuk megvizsgálni, hogy mi volt az, ami ezt a tulajdonképpen jól induló kapcsolatot – »békés egymás mellett élést« – pillanatok alatt fenekestől felforgatta, s a Római Birodalmat vérszomjas fenevadként uszította a kereszténységre.
A magunk részéről ugyanis nem hiszünk abban, hogy e változás ok nélküli vagy véletlen lett volna, és azokat az okokat sem tartjuk elégségesnek e hirtelen és véres fordulat magyarázatára, amelyekről az egyháztörténeti könyvek szoktak megemlékezni. Ezért rendkívül fontos a – kereszténység távolabbi jövője számára is meghatározó – Nero-féle keresztényüldözés okainak feltárása, különös tekintettel arra, hogy ezt az eseményt mind a profán történelemkutatás, mind pedig az egyháztörténeti szakirodalom a háttér felderítésére irányuló kutatási szándék feltűnő hiányával kezeli.



Forrás: Buji Ferenc - Az első Római keresztényüldözés