logo

XXVII Januarius AD

Az összekötő láncszem - Poppaea Sabina

Ha ez a nézet pusztán csak egy elvi következtetésből fakadna, akkor is valószínű történelmi hipotézisként kellene kezelnünk, különösen annak fényében, hogy nincs alternatívája. Ám ezt a pusztán elvi következtetést számos történeti tény magyarázza és indokolja. Ezeket az alábbiakban fogjuk szemrevételezni.
Ha feltételezésünk helyes, akkor a római zsidóknak valamilyen úton-módon befolyásuk kellett hogy legyen a birodalom legfelső döntési mechanizmusára, s ezen mindenekelőtt – ha nem kizárólagosan – Nero értendő. Ennek feltétele viszont az, hogy Neróval avagy közvetlen környezetével valamilyen – közvetett vagy közvetlen – kapcsolatban kellett állniuk. Az ilyen jellegű kapcsolatok kimutatása – éppen nem hivatalos, sokszor pedig egyenesen »konspiratív« jellegüknél fogva – kétezer év távlatából csaknem lehetetlen vállalkozás lenne; nekünk azonban szerencsénk van, ugyanis konkrét tudomással bírunk valakiről, aki a római zsidó közösség és a császár között ezt a közvetítő feladatot elláthatta – s ez Nero második felesége, (Augusta) Poppaea Sabina volt.

Poppaea Nero második felesége volt. Első feleségét, a szép és erényes Octaviát, Claudius császár leányát 53-ban vette nőül. A házasság azonban diplomáciai házasság volt, és ennek megfelelően kapcsolatukat mindvégig a hideg távolságtartás jellemezte. Hamarosan feltűnt azonban a láthatáron egy olyan nő, aki az első pillanattól fogva varázslatos hatást gyakorolt Neróra: Poppaea Sabina.
Ekkoriban Poppaea Sabina még M. Salvius Othónak, Nero egyik barátjának volt a felesége. Otho már második férje volt Poppaeának; először egy római lovag vette nőül, akit azonban a házasságot követően Claudius császár felmentett tisztségéből. Mivel a nagyravágyó Poppaea nem akart osztozni bukott férje sorsában, ezért amint alkalma adódott, elvált tőle, s hozzáment a császári körökben is otthonosan mozgó világfihoz, Othóhoz. Otho azonban csak egy lépcsőfokot jelentett számára: ő császárné akart lenni.

Poppaea Sabina éles eszű, szellemes, rendkívül vonzó nő volt, akinek fényűzéséről, pompaszeretetéről és pazarlásáról csodás történeteket jegyeztek fel. Rendszeresen szamártejben fürdött, hogy bőre finomságát megőrizze, szépségét ugyanis eszköznek tekintette nagyravágyó terveinek megvalósításához. Ugyanakkor »erkölcstelen és kegyetlen« asszony hírében állt, akit egyedül saját érdeke vezérelt.
Tisztában volt azzal, hogy a közötte és Nero közötti kapcsolat törvényesítése érdekében egyrészt el kell távolíttatnia férjét, Othót, másrészt – s ez volt a nehezebb feladat – Nerónak meg kell szabadulnia a császárnétól, Octaviától is. Ez utóbbi érdekében Poppaea megvesztegette Octavia egyik rabszolgáját, hogy az vádolja meg úrnőjét, miszerint Octavia megcsalja Nerót. Noha a vád nem nyert igazolást, s mindenki képtelennek tartotta, Nero elvált Octaviától, s rá néhány napra (62-ben) elvette Poppaeát. Poppaea azonban ezzel még nem elégedett meg: mivel zavarta Octavia jelenléte Rómában, száműzette, végül pedig nem sokkal ezután – még ez évben – Neróval meggyilkoltatta.

Poppaeának kétségtelenül nagy befolyása volt a rossz irányba egyébként is könnyen befolyásolható, és nála 7-8 évvel fiatalabb Neróra, s kétségtelen az is, hogy Nero rajongott érte. Így az összeházasodásukat követő évben Poppaea elnyerte az »Augusta« címet. A császárnéi rangot azonban nem élvezhette hosszú ideig: 66-ban ugyanis Nero a viselős Poppaeát megrúgta, aki néhány nappal később az abortuszt követő gyermekágyi lázba belehalt. Nos, Poppaea Sabina úgynevezett »istentisztelő« avagy »istenfélő« (gör. theoszebész, illetve theoszebeia) volt.


Forrás: Buji Ferenc - Az első Római keresztényüldözés