logo

IX Sextilis AD

Az időrend.

Ahhoz, hogy az összefüggéseket lássuk, mindenekelőtt az események kronológiáját kell tisztáznunk.

50 Claudius császár – Nero elődje – Nero anyjának, Agrippinának a sugallatára saját fiát mellőzve adoptálja Nerót, s egyúttal consullá és principes juventutis-szá teszi.

53 Nero elveszi Claudius leányát, Octaviát.

54 Nero anyja megmérgezteti Claudiust.

54 Nerót a szenátus megválasztja az új császárnak (54. október 13.).

55 Az úgynevezett quinquennium Neronis, vagyis a nerói uralom öt éves aranykorának
kezdete.

57 Nero megismerkedik Poppaeával, és titkos viszony kezdődik közöttük (az évszám csak hozzávetőleges).

59 Nero orgyilkossal megöleti anyját, Agrippinát.

62 Nero elválik Octaviától.

62 Nero elveszi Poppaeát.

62 Nero Poppaea kívánságára megöleti a nem sokkal korábban száműzött Octaviát (június 9.).

62 A zsidók küldöttséget menesztenek Neróhoz a királyi palota és a Templom közé épített fal ügyében; maga Poppaea ismeretlen – ám feltehetőleg hosszú – ideig maga mellett tartja a jeruzsálemi Templom kincstárnokát és a főpapot.

63 Josephus római útja honfitársai ügyében, illetve megismerkedése Poppaeával.

64 Róma égése (64. július 18).

64 A római keresztények elleni irtóhadjárat (talán 64 ősze).

65 Poppaea halála.

66 A zsidók felkelése Palesztinában. 68 Nero halála.

E kronológiából világosan kiderül, hogy a 62-től 65-ig terjedő négy év volt a zsidóság fénykora, s ez a négy év pontosan egybeesik a Nero és Poppaea közötti házasság intervallumával. És hogy, hogy nem, erre az időszakra esik az első birodalmi kereszténymészárlás is. Ezt megelőzően – mint ahogy azt Pál római fogságával vagy inkább házi őrizetével kapcsolatban is láthatjuk – Nero egyáltalán nem mutatott ellenséges magatartást a kereszténységgel szemben, és arra sincs egyetlen bizonyítékunk sem, hogy a Poppaea halálát követő időszakban folytatódott volna-e a keresztényüldözés.

Poppaea halálával, vagyis 65-től a zsidó érdekek már nem érvényesülhettek a császári udvarban, sőt, mivel a 66-os zsidó felkelés miatt a birodalom és a zsidóság közötti néhány éves jó viszony hirtelen megszűnt, csaknem biztosak lehetünk abban, hogy 65/66-ban az üldözések is megszűntek.


Forrás: Buji Ferenc - Az első Római keresztényüldözés