logo

IX Sextilis AD

Az első keresztényüldözés előzményei

S ekkor, szinte villámcsapásszerűen következett be az a katasztrófa, amely az egyház és a birodalom viszonyát fenekestől felforgatta: a 64-es nerói véres pogrom. Ettől fogva a keresztények meg-megújuló üldözéseknek voltak kitéve, s az egyház is fokozatosan szembefordult a birodalommal. E villámcsapás azonban nem derült égből érte a keresztényeket, hanem felhők torlódása előzte meg. Mielőtt azonban megvizsgálnánk, hogy mi vezetett ehhez a szörnyűséges fordulathoz, vizsgáljuk meg, mi történt egyáltalán 64-ben Rómában.
Ebben az évben Róma nagy része lángok martaléka lett. A tűzvész június 18-ról 19-re virradó éjszaka ütött ki, s hat napig dühöngött. És amikor egy hét szünet után újra felcsaptak a lángok, az emberek kezdtek arra gondolni, hogy szándékos gyújtogatás történt. Sőt, Róma népének gyanúja egyenesen Neróra terelődött, s ez több korabeli történeti munkában is visszhangra lelt. Mindazonáltal a mai történettudomány elveti mind a szándékos gyújtogatás lehetőségét általában, mind pedig azt a feltételezést, hogy Nero gyújtotta volna fel a várost. Bennünket azonban ennek a kérdésnek a vizsgálata most nem érdekel; az viszont számunkra is érdekes, hogy Nero, elterelendő magáról az egyre fokozódó népharagot, úgy érezte, hogy bűnbakot kell találnia, rá kell mutatnia valakire vagy valakikre, akik a gyújtogatást kitervelték és végrehajtották volna, hogy ilyen módon Róma népe rajtuk vezethesse le bosszúját, gyűlöletét. És végül is úgy gondolta, hogy e célnak kiválóan meg fognak felelni a keresztények.

Reméljük, a fentebb leírtak után mondanunk sem kell, hogy a keresztényektől Róma felgyújtása mennyire távol állt. Egy ilyen tettre esetleg éppenséggel a nerói pogrom után kerülhetett volna sor. De már Tacitus is úgy vélekedett, hogy a bűnösöket nem a keresztények között kell keresni – annak ellenére, hogy az új vallást »vészes babonaságnak«, »mételynek«, »szörnyű és szégyenletes dolognak« tekintette. Sőt, szerinte nem is annyira magával a gyújtogatással vádolták a keresztényeket, hanem »az emberi nem gyűlöletét« bizonyították rájuk. Mindenesetre, »bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték«, a nerói »megtorlás« szörnyűségei miatt mégis »szánalom támadt [a nép körében], mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett elpusztulniuk«.

Ezek azok a szigorú tények, amelyeket a szűkös forrásokból kihámozhatunk, és az egyháztörténeti kutatások figyelme ennél mélyebbre rendszerint nem is terjed. Ám e tények egyáltalán nem adnak magyarázatot két alapvető fontosságú kérdésre:
a) Miképpen terjedt Nero figyelme épp a római keresztényekre?
b) Miképpen alakulhatott ki a római keresztényekről Rómában ennyire gyalázatos vélemény?

E két kérdés természetesen korántsem független egymástól, sőt azt mondhatnánk, hogy csupán egyetlen kérdés két oldalát alkotják. Az alábbiakban tehát arra próbálunk választ keresni, hogy mi vezethetett a római keresztényeknek ehhez a szörnyű tragédiájához. Mind az a tény, hogy a keresztényeknek rendkívül rossz hírük volt Rómában, mind pedig az, hogy Nero éppen a keresztények látványos kivégzésével akarta kiengesztelni Róma polgárait, nagyon is határozott okot, indokot, indítékot követel, és egyik sem lehet pusztán esetleges fejlemény, egyszerű szerencsétlenség – egyik sem lehet a véletlen műve. Egy ennyire súlyos történelmi fordulat, egy ilyen factum brutum nem történik véletlenül.
Sőt, mivel a keresztények sem arra nem adtak okot, hogy ennyire rossz hírük legyen, sem pedig arra, hogy tömeges és rendkívül kegyetlen kivégzésükkel akarja Nero kiengesztelni Róma népét, az embernek elkerülhetetlenül az a benyomása támad, hogy a kereszténységnek ez a lejáratása és befeketítése, illetve puszta létük kapcsolatba hozása Róma leégésével egy határozott szándék, terv és akarat műve volt, s ennek minősítésére csak a legenyhébb kifejezés a »rosszakarat« és a »rosszindulat«. Éppen ezért egy klasszikus és minden hasonló esetben felteendő alapkérdésre kell itt választ találnunk: Cui prodest?



Forrás: Buji Ferenc - Az első Római keresztényüldözés