logo

IX Sextilis AD

A közvetlen előzmény

Az általános keresztényellenes hátterén kívül azonban volt a római zsidóknak közvetlen – helyi természetű – okuk is arra, hogy leszámoljanak a keresztényekkel. Suetonius szerint egy bizonyos »Chrestos [Krisztus] bujtogatására [a római zsidók] szüntelenül zavarogtak«, s így azokat Claudius – 49 körül – kiutasította Rómából. Természetesen a zsidókkal együtt a zsidó keresztényeknek is távozniuk kellett a városból, és minden bizonnyal ekkor hagyta el Rómát Pál két későbbi munkatársa, Aquila és Priszcilla is (vö. ApCsel 18,2). A zsidók – ortodoxok és keresztények – vagy szépen lassan visszaszivárogtak, vagy 54-ben, Claudius halálával tértek vissza Rómába.
De vajon mik lehettek ezek a »zavargások«, amelyek végül is a római hatóságokat oda vezették, hogy az egész zsidó közösséget kiutasították Rómából? Aligha lehetett szó nyilvános és erőszakos összetűzésekről. Ha talán voltak is ilyenek, azok csak marginálisak lehettek, hiszen a római törvények erre nem adtak lehetőséget, és az önbíráskodást – különösen az Örök Városban – szigorúan büntették. István diakónus esete például Rómában elképzelhetetlen lett volna.
A zavargások alighanem abban álltak, amit az Apostolok Cselekedeteiből és különösen Szent Pál életéből is megismerhettünk: az ellenfelek egymást igyekeztek denunciálni a római hatóságok előtt, vagyis ez utóbbiakat eszközként próbálták felhasználni belső viszályaik eldöntésében. A hatóságok azonban az egészet zsidó belviszálynak tekintették, s minthogy e kérdésben nem tudtak – és feltehetőleg nem is akartak – dönteni, a problémát radikálisan oldották meg: a civakodó feleket kiutasították Rómából.

Noha a kiutasítottak között éppúgy voltak ortodox zsidók, mint zsidó keresztények, az előbbiekben nyilvánvalóan az a vélemény alakult ki, hogy őket a keresztények miatt űzték ki Rómából. Tulajdonképpen e nézetet fogalmazta meg Suetonius is (a római zsidók »Chrestus bujtogatására« zavarogtak), ami arra enged következtetni, hogy a római közvéleményben az események zsidó interpretációja terjedt el.

Magától értetődik, hogy a Rómába visszatérő zsidók csak az alkalmat keresték, hogy revansot vehessenek. S a tűzvész szerencsés egybeesése azzal, hogy egy rendkívül magas rangú pártfogót találtak maguk számára az udvarban, kiváló alkalmat kínált erre: végre sikerült a római hatóságok figyelmét a keresztényekre terelni.




Forrás: Buji Ferenc - Az első Római keresztényüldözés