logo

V December AD

Vallásszabadság - vallási korlátozások

A római valláspolitika alapelve: a Város szent határán, az ún. pomeriumon belül csak azon isteneknek lehet áldozni, oltárt és szentélyt építeni, akik Róma ősi istenei, vagy ezekkel azonosíthatók, ill. az ősi istenekkel hivatalosan egyenrangúaknak nyilváníttattak. Más, idegen isteneknek legfeljebb a pomeriumon kívül lehet hódolni, még akkor is, ha kultuszukat - mint pl. a kis-ázsiai Magna Mater kultuszát - szenátusi határozat honosította meg.

Róma városának a határon kívüli részein és a Róma fennhatósága alatt álló más területeken: provinciákban, protektorált királyságokban stb. viszont minden olyan vallási szertartás gyakorolható, amely

1. az ott élő népnek ősi hagyománya;
2. gyakorlása nem ütközik Róma politikai érdekeibe és jó szokásaiba;
3. amelyet nem akarnak mások (pl. római polgárok) körében terjeszteni; s
4. amelyet nem titokzatos módon, zárt, s ezért eleve gyanús összejöveteleken gyakorolnak.

Azokat a vallási csoportosulásokat, amelyek e feltételeknek megfeleltek, a társadalmi társulások, collegiumok közé sorolták, és ezeket - a később használatossá lett jogi kifejezéssel - a religio licita rangjára emelték.
Közéjük tartozott a zsidó vallás is. Tilalom alá estek az újonnan bevezetett, titkosan gyakorolt vallások (így már Kr. e. 188-ban a Bacchus-misztériumok, a bacchanáliák), azok, amelyek hívei tömegesen vettek részt felkelésekben, lázadásokban, azután például Caesar óta a gall druidák vallása és az erkölcstelen cselekményekkel vádoltak (így Tiberius korában az Izisz- kultusz hívei).

Az eddig elmondottak részben érthetővé teszik a korai kereszténység elleni lépéseket: fiatal, népi hagyományokhoz nem kötődő, erőteljes misszióval rendelkező vallás volt, politikailag gyanús mozzanatokkal, így a császárkultusz tagadásával terhelt. A fent ismertetett elvek indokolják a zsidó vallás iránti nagyobb fokú engedékenységet. Ugyanakkor a zsidó nép politikai ellenállása, ill. fegyveres felkelései a római uralommal szemben, kísérletei a zsidó vallás terjesztésére, emellett a zsidó rituálé néhány sajátos, a nem zsidókkal való érintkezést megnehezítő mozzanata (étkezési előírások, szombati munkaszünet stb.) és a zsidók elzárkózása a szintkretizmus („valláskeveredés”) minden tendenciájával szemben meg is kérdőjelezték a rómaiak szemében az engedékenység jogosságát.



Hahn István


Forrás:
http://www.historia.hu/archivum/2004/0405hahn.htm