logo

V December AD

Polgárjog, szervezet és életmód

A klasszikus kor görög polisza egyszerre és egymástól elválaszthatatlanul állami és vallási szervezet, a poliszhoz tartozás együtt járt a vallás rítusaiban, ünnepeiben való részvétellel, az áldozatok bemutatásával. Ez a felfogás öröklődött egyre halványulóbb hagyományként a hellenizmus poliszaira is. Így a pogány kultuszokat elutasító zsidók számára elvileg lehetetlenné, gyakorlatilag mindenesetre problematikussá tette a teljes értékű polgárjog megszerzését e városokban. [...]
A római polgárjog elnyerése azonban nem kapcsolódott vallási rítusokhoz. Gyakori jelenség volt már a kései köztársaság és a korai császárság idején is, hogy zsidók elnyerték az akkor még meglehetősen ritka római polgárjogot anélkül, hogy görög poliszuknak teljes jogú polgárai lettek volna. Így alakult ki az a helyzet, hogy a diaszpórában élő zsidók kétfajta szervezetet alkottak.

A keleti, hellénizált városokban saját, egységes politeuma-szervezetük keretében maradtak meg, a nyugati, latin városokban pedig - korlátozottabb jogkörű - collegium-szervezetet alkottak. Míg a politeuma-szervezetek az egész életet átfogták, a collegiumok főként vallási tevékenységgel foglalkoztak: zsinagógát, temetőt létesítettek és tartottak fenn. A vallási funkciók ellátására saját vezetőket is választottak, de közösségi funkcióik kimerültek a vallási szféra ápolásában.
A vallási rítusok sem a keleti hellénizált, sem a nyugati, latin típusú zsidó közösségek számára nem tették lehetővé a beolvadást a környező társadalmakba; ez csak a rítusok egy részének (különösen az étkezési előírásoknak) elhanyagolása árán valósulhatott meg. Az étkezési és szombati előírások megnehezítették a közfunkciók ellátását és a nem zsidó jellegű katonai egységekben való részvételt is. Julius Caesar több edictumban és kérvényekre adott válaszban általános elvként szögezte le, hogy a zsidók, vallásuk előírásainak megtartása mellett is részesüljenek a polgárok minden jogában. Ám mindig csak egyes városok zsidó közösségei számára adta meg az általa méltányosnak tartott jogokat. [...]



Hahn István



Forrás:
http://www.historia.hu/archivum/2004/0405hahn.htm