logo

V December AD

A kereszténység zsidó gyökerei

A kereszténység először a zsidóság sorai között terjedt el. A zsidókeresztények szerint Jézus Krisztus eljövetele az isteni kinyilatkoztatás felülmúlhatatlan beteljesedését jelentette. A názáreti Jézusba vetett hit kialakulása nem járt együtt az ószövetségi istenkép régóta kialakult vonásainak elhalványulásával. A zsidó-keresztények számára Isten a történelem ura, aki szabadító tetteivel többször is megmentette népét, valamint Ábrahámmal és Mózessel kötött szövetségével több ízben megerősítette, hogy Izraelt tartja választott népének. A zsidó nép kiválasztása nem érdemein alapult, hanem Isten szuverén döntésén. Isten azért választotta ki a zsidókat, hogy általuk nyerjen áldást a Föld összes népe. Az első zsidó-keresztények úgy vélték, hogy Jézus személyében a várva várt Messiás jött el, akinek halálában és feltámadásában a próféták jövendölései igazolódtak.

A bibliai örökség részét képezte Istennek a világ teremtőjeként való bemutatása is, ami a babiloni fogság után vált végérvényesen az ószövetségi tanítás részévé. Isten a világot nem valamiféle kaotikus ősanyagból hozta létre, hanem teremtő szava által. A teremtett világ egyértelműen Isten alkotása. A Teremtő messze meghaladja teremtményeit, és a legkevésbé sem keverhető össze velük. Továbbá a teremtett világ szépsége és jósága a Teremtő nagyságának bizonyítéka.
Az ószövetségi gondolkodás örököseként a kereszténység mindig elutasította azokat a vallási nézeteket, amelyek szembefordították egymással Istent és a világot, s az istenséggel szemben rossznak vagy bűnösnek tartották teremtményi létet. Tehát Isten nemcsak a történelem ura és a szövetség Istene, hanem a Teremtő is, aki az egész világ jóságáról, szépségéről és rendjéről gondoskodik.

A kereszténység megörökölte a zsidó istentisztelet bizonyos formáit is. A zsidók „ragaszkodtak saját hitükhöz és szokásaikhoz - minden szombaton összegyűltek, zsoltárokat mondtak, és felolvastak a Szentírásból, majd szövegmagyarázó prédikáció és imák következtek. A Latin Breviárium... használói sok szempontból ennek az istentiszteleti formának az örökösei.” A keresztény istentiszteleten túl az európai művelődésre és iskolai nevelésre felbecsülhetetlen hatást gyakorolt ez az olvasásközpontú szövegmagyarázó kultúra.
A bibliai örökségnek és az ószövetségi hagyománynak ezeket a fontos alaprétegeit a görög-római világban elterjedő kereszténység mindvégig megőrizte. Azokat a vallási irányzatokat, amelyek megkísérelték a keresztény egyházat a zsidó gyökerektől elszakítani, később habozás nélkül eretneknek nyilvánították.
A választott népet megszabadító és a világot teremtő Istenről szóló tanítás a keresztények számára is döntő jelentőségű maradt. Az első századokban a hellenizáló eretnek irányzatok nyomása ellenére sem szakítottak a keresztények az Ószövetséggel, amit mindig is az Újszövetség vallási előképeként értelmeztek. Szemben az iszlámmal, ahol a Korán felülírta - éppen ezért feleslegessé tette - az Ószövetséget, a kereszténység mindvégig szent szövegként olvasta az ótestamentumi könyveket.