logo

V December AD

A kereszténység és a gnosztikus eretnekség

Szent Pál térítő útjaival a keresztény vallás behatolt a görög és a római világba. A „pogányok apostola” határozottan törekedett arra, hogy tanítását érthetővé tegye a hellének számára, de mindvégig hűséges maradt a kereszténység zsidó gyökereihez. Noha egyes újkori zsidó gondolkodók - például Martin Buber - számára nem Krisztus, hanem Pál fellépése tűnik botrányosnak, hiszen ő volt az, aki eloldotta eredeti zsidó közegéből a kereszténységet, képzett farizeusként a pogányok apostola mégis a zsidó vallási gondolkodás keretei között maradt. Ehhez képest az eretnekségek első nagy hulláma, a gnosztikus szekták a vallási szinkretizmus közel-keleti és hellenisztikus változataiból táplálkoztak. A gnózis győzelme alapjaiban változtatta volna meg a keresztény tanítás irányultságát.

A gnosztikusok akkor léptek fel, amikor az apostolok halála után hiányzott az a vitán felül álló egyháztanítói tekintély, ami képes lett volna gátat szabni a különböző tévtanoknak, és az egyház szervezeti keretei még nem szilárdultak meg eléggé. A képlékeny struktúrák lehetővé tették, hogy a gnosztikus tanítók - legalábbis egyes esetekben - az egyházon belül fogalmazzák meg tanaikat.

,,A gnoszticizmus megnevezés a görög tudás (gnószisz) szóból származik. A II. századi szekták azt állították hogy különleges tudás birtokában vannak ami meghaladja az egyház egyszerű hitét. Tudásuk azonban nem filozófiai vagy intellektuális jellegű volt, hanem inkább az emberi természet és sors... ismeretében nyilvánult meg, amely a világ keletkezéséről szóló nagyszabású kinyilatkoztatáson alapszik, e kinyilatkoztatás megmagyarázza a gonosz létrejöttét, és hogy mit kell tenni a gonosztól való megszabadulásért.
Amit a gnosztikusok saját állításuk szerint tudtak, ismertek, az nem volt más, mint egy mítosz a világ teremtéséről, a prekozmikus katasztrófáról, amely a mostani nyomorúság oka. A mítosz arról is szól, hogyan nyerhet megváltást a kevés kiválasztott. A gnosztikusok szerint a kiválasztottakban isteni szikra van, amely az anyagba zárult és elvesztette valódi, mennybéli otthonáról való emlékét.
A gnosztikus evangélium a lelket próbálta meg felébreszteni alvajárásából, ráébreszteni a magasztos sorsra, amelyre rendeltetett. A jelen anyagi világot a legfelsőbb Istentől és a jóságtól teljesen idegennek tekintették, tehát alsóbbrendű, hozzá nem értő vagy rosszindulatú erők alkotásának. A dolgok természetes rendje semmit sem tükröz az isteni dicsőségből és a páratlan mennyei szépségből...”

A gnosztikusok szerint a világban a gonosz erői uralkodnak, és a lélek akkor cselekszik helyesen, ha az anyagi lét börtönéből megkísérel eljutni a fény birodalmába. A lélek útját megkönnyítő rituális eljárások megismerése a gnózis fontos részét képezte. A különböző gnosztikus szekták eltérő életvitelt követeltek meg tagjaiktól. Egyes csoportok aszketikus életet vártak el, míg mások megengedték az érzéki kicsapongásokat.
Mindkét álláspont abból a feltételezésből indult ki, hogy a természet teljesen idegen Isten valóságától. A gnosztikus szekták nemcsak az ortodoxiát védelmező egyházi vezetőkkel, hanem egymás ellen is elszánt gyűlölettel harcoltak.