logo

I December AD

Az ariánus eretnekség

Areiosz és követői az Atya és a Fiú viszonyát illetően fejtettek ki az ortodox tanítástól eltérő álláspontot. Az ariánusok szerint a Fiú legfeljebb hasonló lényegű, de nem azonos lényegű (homousziosz) az Atyával. Ezzel szemben az ortodoxia képviselői az egyiptomi Athanasziosz köré tömörültek.
Konstantin talán sosem értette meg e probléma igazi jelentőségét a keresztény tanítás szempontjából, de azt kifejezésre juttatta, hogy nem tűri a hitegység felbomlását. A niceai zsinaton összegyűlt püspökök végül megerősítették az ortodox tanítást. Katolikus istentiszteleten ma is használják a niceai hitvallást, ami rövid összefoglalását képezi a hithű álláspont alapján megfogalmazott hittételeknek.

A keresztény egyház történetében először került sor arra, hogy a politikai hatalom egy zsinati határozatnak állami intézkedéssel is nyomatékot adott. Ennek jegyében a császár száműzte Areioszt és híveit. Az arianizmus problémája ezzel még korántsem oldódott meg. Az ariánusok támogatókat találtak a császár környezetében, és folytatni kívánták a küzdelmet. Az ariánus eretnekség - talán az uralkodó számára is - közérthetőbb és vonzóbb volt, mint az ortodoxia bonyolultabbnak tűnő tanítása.

Az ortodox tanítás az isteni Logosz öröktől fogva való létezését hirdette. Isten bölcsessége - Logosza - azért testesült meg emberi személy formájában, hogy a világot újraegyesítse Istennel. A preegzisztens Fiú azonos lényegű - ahogyan a fokozatosan gazdagodó teológiai hagyomány a későbbiekben kifejtette - azaz tökéletes közösséget alkot az Atyával. Isten belső életének gazdagsága - mint a Szentháromság misztériumának kiindulópontja - egyedül a katolikus ortodoxia keretében tárulhat fel.
Az ariánusok ehhez képest a Fiút inkább egyfajta „félistenként” képzelték el, aki az emberek fölött áll, de jóval kevesebb Istennél. Az ariánus istenkép egy távoli messzeségben elhelyezkedő magányos istennel számolt. Ehhez képest a kibontakozó ortodox tanítás perspektívája abban állt, hogy Isten maga is szeretetközösség, amely egyfelől igényli a hármasságot, másrészt biztosítja az egységet.

Az arianizmus monarchikus istenképe inkább egy fejedelmet juttat eszünkbe, aki hatalommal uralkodik népe felett. A monoteizmusnak ez a leegyszerűsített - bizonyos mértékig az iszlámhoz hasonló - változata vonzóbb lehetett azok számára, akik nem értették meg teljesen a keresztény tanítás lényegét. Nem véletlen, hogy néhány évtizeddel később az ariánus hitre tért germánok szívósan kitartottak álláspontjuk mellett a katolikusokkal szemben. A fejedelmeik irányítása alatt élő germánok számára a monarchikus monoteizmus jól érthető és egyértelmű tanítást jelentett.