logo

XXVIII Novembris AD

Pál megtérése.

Lehetetlen megmondani, pontosan mi is vezetett Pál megtéréséhez, vagy, hogy mi történt vele akkor. A Cselekedetekben találunk egy leírást, amely elmondja a jól ismert történetet, miszerint Pált Damaszkusz felé tartva mennyei fény ragyogta körül, földre rogyott, és Jézus így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (ApCsel 9:1-19) Az Apostolok Cselekedeteinek 9. fejezetében leírtakát Pál maga is elmondja két későbbi fejezetben (22:3-16, illetve 26:9-18). Ez számos történelmi problémát vet fel, és mindig is sok fejfájást okozott a kutatóknak.
A három beszámoló több részletében is ellentmond egymásnak. Az egyik változatban Pál kísérői nem hallják a hangot, de látják a fényt; egy másik szerint hallják a hangot, de nem látnak senkit. Az egyik verzióban mind a földre vetik magukat a vakító fény láttán, egy másikban viszont állva maradnak. Az egyik változat szerint Pált Jézus Damaszkuszba küldi, ahol egyik tanítványa megmondja neki, mi az, amit tennie kell; a másikban nem ezt az utasítást kapja, hanem Jézus látja el instrukciókkal. Nyilvánvaló, hogy irodalmi okokból átformált narratívakkal van dolgunk, nem pedig pártatlan történelmi jelentésekkel.

A másik gond, hogy a Cselekedetekben leírtak akár ellentmondanak egymásnak, akár nem hiányoznak Pál saját, tömören megfogalmazott leírásaiból; nem tesz említést arról, hogy Damaszkuszba tartott, vakító fényt látott, földre borult, vagy Jézus hangját hallotta volna. Ahogy azt már jeleztem, ennek valószínűsíthetően az volt az oka, hogy a levelek címzettjei már korábban hallhatták a szóban forgó események részletes leírását. Nekünk, kívülállóknak így marad a sötétben tapogatódzás. A galatákhoz írt levél 1. fejezete kínál egyfajta leírást. Miután megemlíti egykori farizeusi buzgalmát és a keresztények üldözését, a következőket mondja:

„De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a népek között, nem tanácskoztam testtel és vérrel. Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, azután ismét visszatértem Damaszkuszba.” (Gál 1:15-17)

A fenti részlet alapján azt feltételezhetjük, hogy a „megvilágosodás" Damaszkuszban történt, nem pedig útközben. Erre abból következtethetünk, hogy az Arábiába amelyen itt nem Szaúd-Arábia sivatagait, hanem a nabateusok királyságát érti tett kitérőt követően „visszatért” Damaszkuszba. Bár észvesztőén tömör szövegrészletről van szó, egy ponton mégis ellentmond a Cselekedetek 9. fejezetének: itt Pál azt állítja, nem beszélt senkivel rögtön az események után. A Cselekedetekben viszont ez az első dolga, amikor Jézus intelmeinek megfelelően felkereste Ananiást.

Hogy történt akkor pontosan a megtérés pillanata? Pál annyit mond, hogy Isten „elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem.” De mit is jelent ez? Pál hirtelen megvilágosodást nyert Jé2us valódi természetét illetően? Vagy valódi jelenest tapasztalt Krisztus jelent meg előtte? Esetleg mindkettő?

Vélhetően mindkettőt jelenti. Más forrásokban Pál sokkal pontosabban fogalmaz: látomása volt Jézusról, annak feltámadása után. Ezt a korinthosziakhoz írt első levelében szó szerint le is írja (lKor 15:8). Ahogy Péternek, Jakabnak, a tizenkét apostolnak, és másoknak is megjelent a feltámadt Jézus, úgy Pál is látta őt. Az lKor 9:1-ben azt sugallja, hogy emiatt lett apostollá: látta a feltámadt Urat.
Az esemény jelentősége nem merült ki abban, hogy látott valamit, ami egészen káprázatos volt. A látomás alapjaiban változtatta meg a gondolkodását, és a keresztény hit erőszakos üldözőjéből annak legerőteljesebb és legsikeresebb pártfogójává vált. Ez azért lehetett így, mert Pál akár ott helyben, akár napokkal, hetekkel, vagy hónapokkal később felismerte, hogy mindez mit is jelenthetett. Isten megváltoztatta az emberekkel kapcsolatos tervét. Erről pedig Pálnak értesítenie kellett az embereket.

Természetesen nem tudhatjuk, mit látott valójában Pál. Hogyan is tudhatnánk? Amit buzgón újra és újra elmondott, az az volt, hogy látta az újra életben lévő Jézust. A hívők azt mondanák, ez azért volt, mert Jézus valóban megjelent előtte. A nem hívők szerint csak elképzelte mindezt. Bárhogy is volt, egyértelműen hitt benne, hogy látta Jézust, ez pedig radikálisan megváltoztatta a gondolkodását.

Forrás: részletek Bárt D. Ehrman A kereszténység diadala című munkájából (Fordította: Beke Ádám)