logo

IX December AD

A kényszer hatékonysága

Egyes tudósok szerint a kereszténység végül épp a kényszer alkalmazásának kö-szönhetően lehetett sikeres a birodalom meghódításában. Eszerint a pogányok azért tértek meg egyre nagyobb számban, mert így vagy úgy, de kényszerítették őket erre. Újonnan szerzett hatalmukat kihasználva a keresztények rákényszerítették akaratukat a többi vallás követőire.
Más kutatók ugyanakkor nem osztják ezt a nézetet. Kényszerítéssel ritkán érhető el, hogy valaki megváltoztassa a hitét, hiába alakul át a viselkedése. Gondoljunk csak a Diocletianus alatti pogány törekvésekre, amikor arra kényszerítették a keresztényeket, hogy hagyják el hitüket.
Sok keresztény engedett a császári rendeleteknek, és átadták a szent iratokat, vagy épp bemutatták az áldozatot, ha erre kötelezték őket. Azonban amint véget ért az üldözés, a legtöbben azonnal visszatértek a keresztény nyájhoz. Ez a pogányok esetében sem lehetett másként, hiába fosztották meg őket jogaiktól, hogy őseik kultikus hagyományait kövessék. Lehet, hogy fel kellett hagyniuk az áldozatok bemutatásával, de ettől még nem fogadták el a keresztények Istenét mint egyetlen és igaz istent.

Ráadásul és ez még lényegesebb szinte semmi sem bizonyítja, hogy a kényszert széles körben alkalmazták volna. Kétségtelen, hogy akadt rá példa, ahogy néhányat fentebb ismertettem is. Azonban semmi sem utal rá, hogy a keresztények mindenütt szüntelenül verték volna a pogányokat, amíg azok át nem tértek. Michele Rene Salzman, a Nyugatrómai Birodalom kutatója éppen ezért arra jutott, hogy „nehéz elfogadni, azt az interpretációt, hogy a fizikai erőszak és kényszerítés központi szerepet játszott volna a keresztényég terjedésében.”



Forrás: részletek Bárt D. Ehrman A kereszténység diadala című munkájából (Fordította: Beke Ádám)