logo

V December AD

A Milvius hídi csata.

Maga a csata szinte csalódást keltőén egyszerűen és gyorsan lezajlott. Severus és Galerius elbukott kísérleteit látva érthető, hogy Constantinus nyugtalan volt a hadjárat miatt. Ugyanakkor számos előnnyel bírt, ami elődeinek nem adatott meg, Maxentius pedig ezúttal hozott egy végzetes döntést. Constantinus malmára hajtotta a vizet, hogy Maxentius apja, a briliáns hadvezér Maximianus ekkorra már nem volt a képben: két évvel korábban Constantinus nyomására öngyilkosságot követett el. Még fontosabb, hogy Maxentius helyzete Rómában egyre reménytelenebbé vált. Uralmának kezdetekor a város még tárt karokkal várta, ám a korábban felsorolt problémák miatt ez megváltozott.

Az északról várt ostromra készülve Maxentius észszerűnek látszó lépésre szánta rá magát, amikor lerombolta a Tiberis összes hídját, ezzel igencsak megnehezítve a támadók dolgát. Csakhogy rögtön ezután, mintha azonnal meggondolta volna magát, hozott egy újabb, ezúttal valóban katasztrofális döntést. Úgy határozott, nem erősíti meg a várost a közeledő ostrom előtt, ehelyett elhagyta az erődöt, hogy a nyílt harcmezőn ütközzön meg az ellenséggel.
A hidak nélkül azonban a sereg nem tudott átkelni a Tiberisen, hogy elérjék az északra fekvő, kedvezőbb csatamezőket. Ezért Maxentius ideiglenes pontonhidat veretett a frissen leromboltatott Milvius híd mellett, majd seregével átkelt rajta. Csakhogy az ellenség azonnal megkerülte őket, így menekülésre kényszerültek. A csapatok kétségbeesve próbáltak libasorban újra átkelni a pontonon, de a túl nagy súly alatt a híd összeomlott. Sok katona, köztük maga Maxentius is a Tiberis folyóban lelte halálát.

Constantinus másnap Róma és a nyugati birodalom új uraként vonult be a városba. Ahogy a 8. fejezetben láthatjuk majd, még további tizenkét évébe telt, mire a teljes birodalom egyedüli uralkodójává vált, de neki sohasem jelentett gondot kivárni a megfelelő pillanatot. A várakozás közben pedig volt ideje felismerni, hogy a vallásról mennyire bölcs döntést hozott. Elkötelezte magát a keresztények istene felé, akinek segítségével győztesen jött ki a csatából. A kérésztény Isten tehát nagyobb volt Róma isteneinél, így ő lett Constantinus egyetlen istene. A császár pedig keresztény lett.
Vagy mégsem?


Forrás: részletek Bárt D. Ehrman A kereszténység diadala című munkájából (Fordította: Beke Ádám)