logo

V December AD

A római vallások - Összefoglalás

A római világ elképesztően változatos kultuszrendszere lehetővé tette, hogy a birodalom különböző részein élő népek rendkívül sokféleképpen imádhassák a nekik tetsző isteneket. Ugyanakkor volt jó néhány jellegzetesség, amiben ezek a kultuszok osztoztak. Többistenhitre épültek, és mindegyik esetében a kultikus cselekedetek domináltak, mint az áldozat, az imádság és a jóslás. Emiatt aztán elmondható, hogy kifejezetten inkluzívak voltak.
Nem ragaszkodtak hozzá, hogy az ő istenük az egyetlen isteni hatalom, és ahhoz sem, hogy az adott isten előtt csak egyféleképpen lehet hódolni a világ összes pontján. Ebből következett, hogy ezek a vallások elfogadták a másságot. Hasonlóképp járt el a római kormányzat is, mind Rómában, mind a provinciákban. Voltak ugyan kivételek, de csak abban az esetben, ha egy kultuszt morálisan degeneráltnak vagy társadalmilag veszélyesnek ítéltek meg. Ezek a kivételek ugyanakkor egy nagyon fontos szabályt bizonyítanak.
Birodalomszerte köztudott volt, hogy az istenek megfelelő módon való imádása, az ősi hagyományok követése fontos volt az állam megfelelő működése miatt, és azért is, hogy a benne élő emberek boldogulhassanak. Az istenek gondját viselték a birodalomnak, a városnak, a családnak és az egyénnek. Az istenek segítséget nyújtottak mindenkinek, aki nem tudott magán segíteni. Megakadályozták a katasztrófát. Megjutalmazták azokat, akik tisztelték és megfelelően imádták őket.

Ebben a kontextusban jelent meg a kereszténység. Az egyik legfőbb kérdés, amire a történészek mindig is keresték a választ, hogy hogyan tudott egy ennyire más felfogású vallás megjelenni, növekedni és virágba borulni ebben a környezetben. A keresztények ellenezték az állam, a város és a család isteneit. Nem hittek más istenben, csakis a sajátjukban. Elutasították azt a nézetet, hogy a császár isteni lény. Nem fogadták el más vallások érvényességét. Nem hittek abban, hogy a hagyományos istenek bármi jót is tesznek. Úgy gondolták, az istenek démonok, akik lényegében az egész világon mindenkit becsaptak.
A keresztényeket mindenhol különcnek tartották. Úgy ismerték őket, mint akik a világ megmentőjeként tekintenek egy egyszerű munkásemberre, akit államellenes bűnök miatt megfeszítettek. A korai birodalom pogányai el se tudták volna képzelni, hogy ezek a keresztények végül majd Róma összes többi vallásának pusztulását okozzák. Hogy mégis hogy sikerült ezt elérniük, arra a következő fejezetekben keressük a választ.


Forrás: részletek Bárt D. Ehrman A kereszténység diadala című munkájából (Fordította: Beke Ádám)