logo

XXVIII Novembris AD

A kizárólagosság előnyei

A kereszténység volt tehát az egyetlen ismert hittérítő vallás az ókorban, és a judaizmus mellett az egyetlen, amely kizárólagosságot követelt. A hittérítő jelleg és az exkluzivitás kombinációja döntő jelentőségű volt a kereszténység térnyerése szempontjából. Ha csak a térítő jelleggel bírt volna, de nem követelt volna kizárólagosságot, akkor is szerzett volna követőket, de ez a pogány vallásokra nem lett volna hatással. A pogány ok egyszerűen Krisztust is felvették volna a követendő istenek közé, Jupiter, Apolló, Diána, Mithras vagy épp ízisz mellé. Ha viszont csak a kizárólagosság jellemezte volna, a hittérítő jelleg nélkül, akkor a judaizmushoz hasonló, elszigetelt, marginális vallás lett volna belőle, tömeges bázis nélkül.
Ezzel szemben igencsak nagy táborra tett szert. Ugyan nem azonnal, mégis fokozatosan tudta növelni hívei számát, évről évre, évtizedről évtizedre. Növekedésével párhuzamosan a pogányság szükségszerűen zsugorodott. Az emberi történelem bármely más, akkor ismert vallásával ellentétben, a kereszténység úgy virágzott, hogy közben pusztította a konkurenciát.

Senki sem látta mindezt annyira világosan, vagy érvelt mellette meggyőzőbben, mintáz ókori római társadalmat kutató történész, Ramsay MacMullen. MacMullen mindezt egy hipotetikus példával érzékeltette, amit én most apró változtatással adnék tovább. Tegyük fel, hogy két ember egyszerre hirdet egy-egy új kultuszt: egyikük Asclepius tiszteletét, a másik Jézus imádását. Száz pogány politeista gyűlik össze, hogy meghallgassa, ahogy a két hívő az istenük dicsőségét zengi. Végül mindkettő egyaránt sikeresnek bizonyul: ötvenen Asclepius kultuszához csatlakoznak, ötvenen pedig a keresztény Isten és Jézus híveivé válnak. Milyen lesz az (inkluzív) pogányság és az (exkluzív) kereszténység kapcsolata?
Ha a két prédikátorunk ugyanolyan meggyőzőnek bizonyul, a pogányság veszít ötven követőt és nem nyer egyet sem, míg a kereszténység ötven hívővel gyarapodik, miközben egyet sem veszít. A kereszténység tehát már a születésével is rombolja a pogány vallások bázisát.

A példa természetesen teljesen hipotetikus, és a gyakorlatban számos okból valószínűtlen. Nem tudunk róla, hogy pogány térítők valaha is prédikáltak volna nagyobb tömegek előtt. És bár a kereszténység térítő vallás volt, az Apostolok Cselekedetiben és az egyes későbbi legendákban leírtakat leszámítva arról sincs bizonyítékunk, hogy nyilvános beszédekkel térítettek volna a korai években. Sőt, az sem valószínű, hogy valaha is tömeges helyszíni térítésekre került volna sor (ebben határozottan eltér a véleményem MacMullen professzorétól).
A kereszténység személyes találkozókkal terjedt: valaki meggyőzte a családtagjait, barátait, ismerőseit, ők pedig szintén tovább terjesztették a keresztény igét. Hogy mi vitte sikerre ezeket az embereket, azt a következő fejezetben tárgyaljuk részletesen. Egyelőre az a lényeg, hogy nagyon valószínűtlennek tartom, hogy bárki is sikeresen áttéríthetett volna egyszerre akár ötven embert, főleg egyetlen nyilvános beszéddel, rögtön annak helyszínén.

Ezzel együtt MacMullen érvelése helytálló. A kereszténység szükségszerűen pusztította a többi vallást, miközben saját magát gyarapította, és ebben egyedi volt a birodalom vallásai között. Ahogy az egyház növekedett, a pogány világ zsugorodott, míg végül két évszázad elteltével a pogányok felismerték, hogy komoly gonddal állnak szemben.


Forrás: részletek Bárt D. Ehrman A kereszténység diadala című munkájából (Fordította: Beke Ádám)