logo

XXVIII Novembris AD

A kereszténység kizárólagossága

A keresztény kizárólagosság megértéséhez a keresztényeknek a választáshoz kötődő egyedi megközelítését kell alapul vennünk. Az ókori világban természetesen mindenkinek meg kellett választania, hogy hogyan éljen, mit gondoljon, miként viselkedjen, és hogyan hódoljon az isteneknek. A pogány vallások a modern tudományos értelmezés szerint egyfajta „piactérként" működtek, ahol a „vásárlók” szabadon választhattak a portékák közül. Ahogy megvették maguknak a halat, ugyanúgy böktek rá egy-egy új kultuszra. A piacon pedig nem csak halat lehet kapni, hanem gyümölcsöt, búzát, és zöldségeket is. Minden pillanatban választasz valamit. így működött a vallás is: dönthettél, hogy melyik kultuszokhoz szeretnél tartozni, és az is rajtad állt, mennyire szigorúan követed az adott kultuszt.
A pogány vallások esetében az emberek által követett kultusz nem adott megkülönböztető jegyet a követőinek. Ha valaki megkérdezte volna az ókor emberét, hogy mi alapján azonosítaná magát, az illető ugyanannyira válaszolhatta volna azt, hogy „Apolló követője vagyok” mint azt, hogy „Előszeretettel fogyasztok pisztrángot.” Igaz lehetett, hogy alkalmanként Apollónak mutatott be áldozatot, mint ahogy az is, hogy szerette a jól elkészített pisztrángot, de nem ez volt az elsődleges identitásjelölő. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy Apolló követése és a pisztráng fogyasztása is egy-egy olyan döntés volt, amit élete során sokszor meghozott az ember, amikor vallást vagy vacsorát választott magának.
A kereszténység azonban másként működött. A keresztény Istent általában nem úgy választották, mint a többi istent. A választás ebben az esetben kizárólagosságot követelt. Azontúl, hogy valami mellett döntöttek, minden más ellen is állást kellett foglalniuk. Attól kezdve csak pisztrángot ettek, és semmi mást. Ez pedig a legtöbb pogány szemében módfelett furcsa lehetett.

A tudósok régóta felfigyeltek a kereszténységnek erre a megkülönböztető jegyére, főleg Arthur Darby Nock munkássága óta, akinek Conversion (Áttérés) című könyve a szakterület egyik igazi klasszikusa. Nock amellett érvel, hogy a pogány kultuszok és a kereszténység közti fő különbség a „csatlakozás" és az „áttérés” közötti különbségben rejlett. Pogány körökben mindig megvolt a lehetőség, hogy valaki új vallási szokásokat vegyen fel, de ehhez elég volt „csatlakozni” az adott kultuszhoz. Nem lett volna értelme, hogy valakinek, aki új kultuszt kívánt követni, el kelljen hagynia a régit. Nock ezt nevezi áttérésnek, azaz, hogy valaki egy teljesen új dolog felé fordul, és ezzel egy időben elhagyja a régit.
Nock az áttérést a régebbi, konzervatívabb felfogás szerint értelmezte, azaz egy szívből jövő, teljességgel megélt elköteleződésként ezt a nézetet a fejezet elején már vitattam. Ez persze nem változtat a tényen, hogy Nock pontosan értette, hogy az az elvárás, amit a kereszténység megkövetelt az újdonsült hívektől, a pogány világban teljesen ismeretlen volt. Azt is elismeri, hogy az áttéréshez hasonló koncepció az ókorban is megtalálható, mégpedig a filozófiai hagyományok területén.
A filozófia egyes ágai legalábbis kölcsönösen kizárták egymást: az epikureus filozófus nem lehetett egyszerre sztoikus is, a cinikus pedig nem lehetett peripatetikus. Ezek a kategóriák persze nem különültek el annyira élesen, és az egyes filozófiai tanokat követők kölcsönvettek néha ezt-azt a többi iskolától is. De alapvetően azért elmondható, hogy Arisztotelész hűséges tanítványai nem követték Epikuroszt. A kereszténység is valahogy így működött.

A lényeges különbség abban rejlett, hogy a filozófiai iskolák nem vallási kultuszok voltak, még akkor sem, ha gyakran tárgyalták az isteni hatalom és az emberek kapcsolatát. Ritkán ugyan, de az is előfordult, hogy egy-egy istenség követője mély, gyakorlatilag kizárólagos odaadással hódolt istene előtt.
A legismertebb példa, amiről Nock is hosszasan értekezik, a 2. században élt, ÉszakAfrikából származó író, Apuleius népszerű regényéből való. Az aranyszamár meséjében a főhős ízisz istennő iránti elköteleződéséről olvashatunk. Ennek a történetnek az elemzése sokat segíthet a pogány kultuszokhoz való csatlakozás és a kereszténységre való áttérés különbségének megértésében.


Forrás: részletek Bárt D. Ehrman A kereszténység diadala című munkájából (Fordította: Beke Ádám)