logo

V December AD

Csodálatos megtérések

Ahogy azt már korábban, Pállal kapcsolatban megjegyeztem, nem állítom, hogy a keresztények valóban csodákat tettek. A hívők meggyőződése szerint így volt, a nem hívők szerint nem. Annyi mindenesetre nyugodt szívvel kijelenthető, hogy sokan hittek benne, hogy a keresztények csodákat tettek. A különböző beszámolók egybehangzó állítása szerint pontosan ez a hit vezetett oda, hogy oly sokan választották a kereszténységet.
Hogy megértsük ennek a pontos működését, előbb fel kell idéznünk, hogy az ókori pogányok és keresztények miben értettek egyet az ember és isten közötti kapcsolatot illetően. Mindkét fél úgy tartotta, hogy a vallásban való részvétel valós előnyökkel jár. A pogányok egyrészt azért imádták isteneiket, mert azok hatalmasak voltak, és alanyi jogon járt nekik az elismerés és a tisztelet. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az istenek imádásának nem megfelelő mivolta végzetes következményekkel járt: az istenek képesek voltak rá, hogy megkeserítsék az előttük nem megfelelően hódoló közösségek életét, és ezt a fenyegetést alkalmanként be is váltották.
Még ennél is fontosabb volt ugyanakkor az, hogy az isteneket azért imádták, mert nagy jótéteményeket kaptak érte cserébe: az ő kezükben volt az időjárás, ők döntöttek a termésről, a haszonállatok szaporodásáról, a betegek felépüléséről, és megóvták az utazókat a bajtól. Az istenek gondoskodtak arról, amire a halandóknak szükségük volt, de nem tudták volna ma-guknak előteremteni. Természetfeletti erejük és hatalmuk volt, és az ő imádásuk tette lehetővé az embereknek, hogy hozzáférjenek ehhez a hatalomhoz.

Ennek fényében miért dönthetett úgy egy pogány, hogy új vagy más istent követ? Természetesen az új istennel járó előnyök miatt. Miért választotta volna épp a keresztény Istent? Ugyanezért; ő is képes volt csodákat tenni, és sokszor még jobbakat is, mint a többi isten. Ebben az esetben azonban volt egy csapda. Aki úgy döntött, hogy a keresztény Istent imádja, annak le kellett mondania az összes többi istenről. Kezdettől fogva ez volt a keresztény üzenet, ahogy azt az első keresztény szerzőnk, első fennmaradt leveléből tudhatjuk. Ebben Pál arra emlékeztette a thesszalonikaiakat, hogy elfordultak „halott bálványaiktól" (azaz a hatalom nélküli istenektől), „az élő Isten” kedvéért (IThessz 1:9), Honnan lehetett tudni, hogy ez az Isten él? Onnan, hogy aktív szerepet vállalt a világ életében.
Hívein keresztül olyan dolgokat vitt véghez, amelyekre ember egyedül nem lett volna képes. Magyarul, csodákat tett. És ahogy azt láttuk már, Pál a „jelek és csodák" erejéről beszél, amelyeket ő maga mutatott be az ige hirdetése során (Róm 15:18, 19). Arról is ír, hogy „a lélek bizonyító erejével” hozta el az üzenetét (lKor 2:3,4); valamint arról is, hogy „Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, a csodákban és az isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek” (2Kor 12:12). Pál szavait pedig újra és újra megerősítik a keresztény áttérésről szóló beszámolók, az Újszövetség lapjaitól kezdve egészen a 4. századig. A keresztények csodákat tesznek, és ez meggyőzi a kívülállókat arról, hogy Isten az ő oldalukon áll, és ennek következtében a kívülállók áttérnek.

Vegyük csak a legelső példát a korai kereszténység korából, az Apostolok Cselekedeteiből. Az első áttérések természetesen a zsidók körében történtek, hetekkel Jézus halála után. Ezek a csodák miatt történtek. Az első ilyen eset rögtön a 2. fejezetben tűnik fel, amikor a Szentlélek pünkösd napján kitölti az apostolok lelkét. A pünkösd a pészahot követő ötvenedik napra eső zsidó ünnep volt. A leírás szerint ez alig két hónappal Jézus halála és feltámadása után következett be.
A történet szerint ekkor Jézus százhúsz híve Jeruzsálemben várja a Szentlélek eljövetelét, amit a feltámadt megváltó ígért meg nekik. Ez nagy csinadrattával be is következik. A hívők hatalmas, szélviharhoz hasonló zúgást hallanak, lángnyelveket látnak a fejük felett, és mindannyian idegen nyelveken kezdenek beszélni, amelyeket korábban nem ismertek. Erre a világ minden tájáról a városba érkező zsidók nagy és kíváncsi tömege gyűlik köréjük, akik hirtelen mind a saját nyelvükön hallják Krisztus igéjét. Hatalmas csoda ez, a tömeg pedig döbbenten és tanácstalanul áll a történtek előtt.

A csoda után Péter, a főapostol beszédet mond, amelyben elmagyarázza, hogy a bámészkodók a Szentírás jóslatainak beteljesedését látják. Jézus, aki „bűnösök keze által” halt meg hetekkel korábban, nagy csodatevő volt. Halála után még nagyobb csoda történt: Isten feltámasztotta őt a halálból. Az az ember, akit ők, a zsidók keresztre feszítettek, Úrrá lett. A zsidó tömeg felkiált, azt kérdik, mit kellene tenniük. Péter azt feleli, térjenek meg, és keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. így is tesznek: és aznap mintegy háromezer ember a helyszínen megtér (ApCsel 2:1-42). Ezután megtudjuk, hogy „az apostolok által sok csoda és jel történt” még. Ennek eredményeként pedig a keresztények száma napról napra nőtt (ApCsel 2:43).

Egy másik fontos epizód a következő fejezetben található, és ezúttal is csodatétel áll a középpontban. Egy születése óta sánta férfi a Jeruzsálem! templom előtt könyörög alamizsnáért. Két apostol, Péter és János be akar lépni a templom kapuján, és amikor a sánta pénzt kér tőlük, Péter azt mondja, hogy ö a pénznél többet tud adni. Ott helyben meggyógyítja, a tömeg pedig ámuldozik, és ezt látva Péter újabb beszédet rögtönöz nekik Jézusról, aki a Szentírás jóslatait váltja valóra. Végül újabb ötezer hívő csatlakozik (ApCsel 3:1-4:4). A keresztény mozgalom tehát rendkívül jól teljesít. Alig két hónappal az indulás után máris megnyertek maguknak 8000 embert. Ezzel az ütemmel haladva hamarosan nem marad olyan ember Jeruzsálemben, aki ne lenne keresztény.
A történetfolyam újabb csodatételekkel és megtérésekkel folytatódik. Némely csoda valóban egészen döbbenetes, nem csak egyszerű gyógyítások és ördögűzések tűnnek fel. Péter akkora erővel bír, hogy már az árnyéka is gyógyulást hoz annak, akire rávetül; a sánták és bénák sorban állnak Jeruzsálem utcáin, várva, hogy Péter arra járjon (ApCsel 5:14,15). Később Pál is megtér, és nem csak hittérítő lesz, hanem igazi csodatévő is. Még a levetett kendői és kötényei is gyógyító erővel bírnak, ez pedig újabb tömegeket terel a nyájba (ApCsel 19:11-20).

A Cselekedetek ezen történetei ágyaztak meg a későbbi, apostolokról és követőikről szóló, az újszövetségi kánonon kívüli narratíváknak és legendás történeteknek. A hittérítő kalandok alapcselekménye mindig ugyanaz: a keresztény prédikátorokat Isten hatalommal ruházza fel, hogy olyan dolgokat vihessenek véghez, amiről az egyszerű halandók csak álmodhatnak. Ezek a csodálatos tettek meggyőzik a kívülállókat, hogy a keresztények Istene mindenki másnál hatalmasabb. A pogányok pedig ezt látva megtérnek, hátra hagyják régi szokásaikat és attól kezdve a keresztények seregét gyarapítják.

Forrás: részletek Bárt D. Ehrman A kereszténység diadala című munkájából (Fordította: Beke Ádám)