logo

III Junius AD

Jézus Krisztus történetisége

Jézus Krisztus a pogány népektől körülvett és a Római Birodalomhoz tartozó Zsidó-országban, a júdeai Betlehem helységében látta meg a napvilágot Augustus császársága és Heródes vazallus királysága idején. Személyének történetiségét a felvilágosodás korától kezdve a német racionalista történeti iskolán át, egészen a századforduló összehasonlító vallásfilozófiájáig nagyon sok történész kétségbe vonta. Ez a szkeptikus magatartás tudományosan ma már nem tartható. Mind a korabeli nem keresztény, mind a korabeli keresztény források tudományos elemzése vitathatatlanná tette Jézus Krisztus történelmi valóságát.
A pogány római irodalomból három írott forrás ismeretes. Mindhárom perdöntő. Tacitus 115 körül írt a Annalesei-ben (15, 44) megemlékezik a Néró-féle keresztényüldözéseiről, és világosan szól a vallásalapító Krisztusról, Suetonius a 2. század első felében összeállított császártörténetek egyikében, a Claudius életében (Vita Claudii, 25) beszámol arról, hogy a római zsidók Krisztus tanai miatt egyenetlenkedtek, és emiatt Claudius kiűzte őket Rómából. Ifj. Plinius, Bithünia helytartója pedig 111-ben a Traianus császárhoz intézett levelében a keresztényekkel kapcsolatban a vallásalapító Krisztusról is ír (Epistola 95).
A zsidó profán források közül elsősorban említésre méltó Josephus Flavius 94-ben írt Zsidó régiségek (Antiquitates ludaicae) című munkája, amelyben két helyen is utal Jézus személyére. Míg azonban a 2. idézet autentikus (20, 9, 1), ahol a szerző igen röviden Krisztusról beszél, addig az első, hosszabb dicsérő részt (18, 3, 3) a modem szövegkritika későbbi betoldásnak véli. A korabeli rabbinikus zsidó szövegek száma igen nagy. Ezek ugyan Krisztust, mint messiást elutasítják, de történelmi létét bőségesen és minden kétséget kizáróan igazolják.

A korabeli keresztény források közül a legfontosabbak a Szentírás könyvei. Főleg Szent Pál történelmileg hiteles 50-60 között keletkezett levelei és az evangéliumok. Bár az evangélisták nem akartak sem történelmet, sem Jézus-életrajzot írni, és munkáik csupán a Jézusról szóló apostoli igehirdetést tartalmazzák, ez az apostoli igehirdetés Jézus földi életére támaszkodik, valódi tényekre, megtörtént eseményekre hivatkozik, Jézus szavait és tetteit idézi föl. Ezért Jézus életének, tanításának, tevékenységének lényeges elemei történelmi hitelességgel megállapíthatók, és a modern Szentírás-tudomány ma már határozottan el tudja különíteni Jézus életében a biztosan megtörtént tényeket a kevésbé biztosaktól, így (csak a legfőbb eseményekre utalva) történelmileg bizonyos, hogy Jézus Krisztus a júdeai Betlehemben Szűz Máriától született a Dionysius Exiguus által bevezetett időszámítás kezdete előtt négy vagy öt, esetleg hét évvel.
Hosszabb egyiptomi tartózkodás után anyjával, Szűz Máriával és nevelő-atyjával, Szent Józseffel a galileai Názáretben telepedett le, ezért Názáreti Jézusnak nevezték. Kb. 30 éves korában nyilvánosan tanítani kezdett, tanítását és küldetését rendkívüli jelekkel igazolta. Történeti tény volt továbbá, és Jézus határozott szándékával egyezett, hogy egyháza látható, szervezett vallási közösségként létezzen.


Forrás: részletek Dr. Marton József: A keresztény ókor (Egyháztörténeti tanulmány) c. munkájából