logo

III Junius AD

Számbeli elterjedés

A megtérők száma kezdetben általában csekély volt. Az egyes városokban megalakult egyházközségek alig lehettek nagyobbak néhány családnál vagy kisebb csoportnál. Nincsenek feljegyzések arra vonatkozólag, hogy hatalmas tömegmegtérések történtek volna, egész városok vagy vidékek vették volna fel a keresztséget. De ha nem is voltak tömegmegtérések. Szent Pál levelei viszonylag jelentős növekedésről beszélnek. A legóvatosabb becslések szerint az 1. század végén tízezer a keresztényék száma, de valószínűleg ennek a többszöröse volt.
Hogy a 2. században a kereszténység, legalábbis a birodalom egyes részein már jelentős mértékben elterjedt, erről ifj. Plinius, Bithünia kormányzója, továbbá Irenaeus és Tertullianus tudósít. Pliniusnak Traianus császárhoz írt leveléből kitűnik, hogy a kereszténység „ragálya” pl. Bithüniában nemcsak a városokban, de a falvakban és a tanyákon is elharapózott, és a pogány istenek templomai szinte teljesen elnéptelenedtek. Irenaeus szerint a világ minden táján megtalálhatók a keresztények. Tertullianus pedig ügy nyilatkozott, hogy az egész világot betöltötték. Valóban mind az írásos források, mind a régészeti emlékek azt mutatják, hogy a kereszténység világméretű elterjedése a 2. és 3. századra tehető.

A 3. század közepe táján egyes becslések szerint kétmillió lehetett az egyház tagjainak a száma. Az egyház a 3. században lett ún. „nagy egyház”-zá, mely a Római Birodalom minden részén aránylag nagy létszámú és jól szervezett egyházközséggel rendelkezett. Míg az „ősegyház” korában, az apostolok idején pár ezer (10-15 ezer) keresztény élhetett a birodalomban, a 70-150 közti, ún. „korai egyház” időszakának elején néhány tízezer, a 150-200-as években pedig már sok százezer az egyház tagjaink száma, addig a 3. század közepén már 2-3 millió tagot számlált a kereszténység.

A 4. század elején pedig a birodalom 60-70 millió lakosából 6-7 millió lehetett a keresztények száma.


Forrás: részletek Dr. Marton József: A keresztény ókor (Egyháztörténeti tanulmány) c. munkájából