logo

III Junius AD

Milyen társadalmi rétegek között hódított a kereszténység

Krisztus vallása sokáig elsősorban a városi lakosság vallása volt, és csak később, a 2. században hódított a falvakban és vidéken is. Először rendszerint az igen sokfelé megtalálható diaszpóra zsidósággal és az ún. istenfélőkkel került érintkezésbe az új vallás, és főleg a zsidó vallással szimpatizáló istenfélők csatlakoztak nagyobb számban hozzá. A nők köréből kezdettől fogva sokkal többen lettek keresztények, mint a férfiak köréből.
Társadalmilag, különösen eleinte, leginkább az alacsonyabb rétegekben vert gyökeret Krisztus vallása: így a kézművesek, kiskereskedők, napszámosok, pásztorok és rabszolgák között terjedt nagyobb mértékben az evangélium. Ezt részben érthetővé teszi a pogányok megvető magatartása a keresztényekkel szemben, de nem kis mértékben az a tény is, hogy az akkori társadalomban a rabszolgák alkották a társadalom jelentős részét. Ennek ellenére, ha kis mértékben is, a kereszténység hamar eljutott a magasabb rétegekbe is. Kereszténnyé lett pl. az etióp királynő kamarása, a Pál által megtérített Sergius helytartó, 95-ben Titus Flavius Clemens consul, a császár unokatestvére, akit ki is végeztek részben vallásos felfogása miatt. A műveit és jómódú, sőt előkelő pogányok közül a 2. század végétől fogva egyre többen léptek az egyházba (Apolloniosz, Jusztinosz, Perpetua vértanúk).

A 3. századi római temetők azt igazolják, hogy a kereszténység a város legelőkelőbb családjaiban is otthonos volt. A 3. század közepe táján a kereszténység annyira megerősödött mind számban, mind szervezetben, hogy a meginduló általános üldözések sem bírták diadalmas terjeszkedését és végleges győzelmét megakadályozni. Diocletianus császár udvari tisztviselői közt is sok volt a keresztény, sőt a császár felesége és leánya is Krisztus követői közé tartozott.



Forrás: részletek Dr. Marton József: A keresztény ókor (Egyháztörténeti tanulmány) c. munkájából