logo

IV Junius AD

Az egyház az apostolok utáni időszakban (bevezető)

Az apostolok halála után az egyház újabb, sorsdöntő szakaszába jutott. Az apostoloktól kapott örökséghez ragaszkodva kellett az apostolok utódainak a tovább haladás útjait, a hit megőrzésének és átadásának legmegfelelőbb módozatait megkeresni, olyan megoldásokat találni, amelyek alkalmasak az egyház egységének megőrzésére és a krisztusi örömhír minél szélesebb körben történő terjesztésére. Az útkeresésnek ebben a kb. másfél százados átmeneti szakaszában a fejlődés bizonyos mérvű állandósulást és egységessé válást eredményezett. Az állandósulás és egységessé válás egyik területe az egyházi hivatal. A fejlődés történelmi szükségszerűsége következtében bizonyos hivatali formák eltűntek, a meglévők pedig egységessé és állandóvá váltak, az egyházszervezet élén a monarchikus püspökkel lassan állandó jelleget öltött.

Az egységessé válás egy másik folyamata az egyház összetételét érintette. Az egyház homogénné, egyre inkább a pogányságból megtértek közösségévé vált azáltal, hogy végérvényesen elszakadt a zsidóságtól, a meglévő zsidó-keresztény közösségek pedig vagy eretnekké lettek, vagy elsorvadva, elvesztették jelentőségüket. Mindennek az lett a következménye, hogy az egyház súlypontja a kezdeti központból, Jeruzsálemből Alexandriába, Antiókhiába, de főleg Rómába tevődött át, abba a városba, melynek jelentősége Péter apostol római működése és halála következtében már kezdettől fogva igen nagy volt.



Forrás: részletek Dr. Marton József: A keresztény ókor (Egyháztörténeti tanulmány) c. munkájából