logo

IV Junius AD

Nagy Konstantin az egyháznak szabadságot biztosít

A galeriusi rendelet kérészéletű volt, mert az új keleti augustus, Maximinus Daia a rendeletet 311 őszén visszavonta, és a keresztények üldözését tovább folytatta, amíg a Konstantinnal szövetséget kötő Licinus nem végzett vele (313). Nyugaton azonban 312-ben a politikai események alakulása Konstantinnak kedvezett, és ez a kereszténység korlátlan szabadságát hozta meg. A milánói rendelet előzményei között a legfontosabb a Konstantin és Maxentius között a Nyugat birtoklásáért kitört hatalmi harc volt, amely 312. október 28-án a mulviusi hídnál zárult.
Konstantin, akiben a pogány és keresztény elemek küzdöttek egymással, a Nyugat feletti uralomért vívott küzdelemben a Maxentius elleni győzelmet a keresztények Istenének tulajdonította. Az események hatására fordult igazán a kereszténység felé. Hogy valóban kifejezetten kereszténybarát politikát kezdett folytatni, számos 312/13-ban kiadott intézkedése bizonyítja. Pl. Maximinus Daját felszólította, azonnal szüntesse be a keresztények üldözését. Levélben utasította az észak-afrikai helytartót, adja vissza a lefoglalt egyházi javakat. Karthágó püspökének nagyobb pénzösszeget utalt át, „a nagyon szent katolikus kultusz papsága számára”. A karthágói egyház papságát minden nyilvános szolgálattól felmentette, hogy zavartalanul tudja istentiszteleti feladatát teljesíteni.


A milánói rendelet

313 februárjában Konstantin és Licinius, hogy az új politikai helyzetet áttekintsék, és a birodalom vallási problémáit rendezzék, Milánóban megbeszélésre ültek össze. Az értekezleten megegyezés született a vallás kérdésében is. Ennek a megegyezésnek az alapján adták ki a milánói rendeletet, pontosan a helytartókhoz intézett körlevelet. A rendelet csak abban a formában maradt ránk, amelyet Licinius adott ki Kelet számára. A rendelet teljes vallásszabadságot és kultuszszabadságot biztosított a keresztényeknek. Mindenkinek megengedték, hogy „szabadon azt a vallást kövesse, amelyiket akarja”. Visszavonták az üldözési rendeleteket, és elrendelték, „hogy bárki, aki a keresztények vallásának előírásait óhajtja követni, most szabadon és nyíltan, minden zaklatástól és háborgatástól mentesen kövesse”.
A keresztény hitközségeknek, mint jogi személyeknek, visszaadta az üldözések alatt elkobzott épületeit és telkeit, elismerve ezzel az egyházi közösségeknek jogi személyiségét. A rendelettel, mely közjogilag elismerte az egyházat, és a pogány vallással egyenjogúvá tette, elvben megszűnt a Római Birodalomnak a pogány vallással eddig fennálló kizárólagos kapcsolata, és egészen új valláspolitikai korszak kezdődött.


Konstantin valláspolitikájának új irányvonala

A milánói türelmi rendelet kibocsátása után Konstantin céltudatosan növelte az egyház erejét, szorította vissza a pogány vallást, és fokozatosan a kereszténységet tette a birodalom eszmei alapjává. Az egyházat sorra felruházta a pogány államvallás kiváltságaival. A keresztény papoknak (akár a pogány papoknak) szavatolta a katonáskodás és közterhek alóli mentességet (313).
313-ban a pápának ajándékozta a lateráni palotát, s megkezdte a lateráni templom építését. Keresztény érzületből 315-ben megszüntette a keresztre feszítés büntetését. Egy 316-ban hozott törvénnyel megtiltotta, hogy a bűnözők homlokára bélyeget süssenek. 320-ban Szent Péter sírja fölé lerakta a Szent Pétertemplom alapjait. Ezután következett a jeruzsálemi Szentsír-templom, a betlehemi Jézus Születése-templom, illetve a trieri császári palota kettős templomának építése. 321-ben az egyháznak biztosította azt a jogát, hogy hagyatékot fogadjon el; és tör-vényrendelettel a vasárnapot állami pihenőnappá tette. Birodalmának keresztény püspökeit bírói hatalommal ruházta fel, és templomaiknak menedékjogot biztosított.

A pogányság visszaszorításában igen óvatosan járt el, mert főleg Nyugaton a lakosság nagyobbik része még pogány volt. Először az egyes házaknál történő magán-áldozatokat tiltotta meg, míg a nyilvános áldozatok továbbra is engedélyezve voltak. A Pontifex Maximus címet bár megtartotta, megtiltotta képének isteni tiszteletét. Még határozottabb kereszténybarát politikát az egyeduralom megszerzése (324) után kezdett folytatni.


Forrás: részletek Dr. Marton József: A keresztény ókor (Egyháztörténeti tanulmány) c. munkájából