logo

XXII September AD

Az üldözések fokozatos megszűnése

A keresztényellenes törvényeket természetesen, mint az előbbi üldözések során, most sem hajtották végre mindenütt egyformán. Galerius, aki Diocletianus 305-bcn történt lemondása után Constantius-szal császár lett, az üldözést 311-ben bekövetkezett haláláig folytatta.

Hasonlóan járt el Maximinus Daia (mh. 313), a keleti alcsászár is. A nyugati provinciák császára, Constantius Chlorus (mh. 306) viszont igen lanyhán hajtotta végre a Diocletianus-féle rendeleteket. Amikor meghalt, és utódjául Galliában a nyugati hadsereg fiát, Konstantint (313-337), a déli hadsereg (Itália, Afrika és Hispánia) pedig Maxentiust kiáltotta ki császárnak, a nyugati részeken viszonylag nyugodtabb idők virradtak a keresztényekre.

Galerius elégedetlen volt a választással, és ezért tábornokát, Licinust nevezte ki Caesarnak (308), Konstantinnak azonban sikerült a hatalmat megtartania. A Pannóniában és Noricumban 308-tól uralkodó Licinius sem volt annyira ellenséges a keresztényekkel szemben, mint Galerius. Végül Galerius is, részben súlyos betegségének hatására, részben Konstantin nyomására, néhány nappal halála előtt, 377. április 30-án türelmi rendeletet bocsátott ki a keresztények számára, amennyiben semmit sem vétenek contra disciplinam. Ezzel a kereszténység religio licita lett, még ha bizonytalan jogállással is.



Forrás: részletek Dr. Marton József: A keresztény ókor (Egyháztörténeti tanulmány) c. munkájából