logo

III Junius AD

A kereszténység győzelmének okai

Konstantin szerepe egyesek szerint annyira sorsdöntő volt, hogy a kereszténység csak neki köszönheti a végleges szabadságát. Ez a vélekedés téves, mert Konstantin csak felismerte a kereszténység legyőzhetetlen életerejét, a pogányság idejétmúlt korhadtságát, és azt, hogy államának minden szempontból szilárd eszmei alapja csak a kereszténység lehet, melyet semmiféle üldözés megtörni nem tudott. Erre a felismerésre részben már társuralkodói is eljutottak, és ha Konstantin nem vonta volna le a tények felismeréséből a gyakorlati következtetéseket, valamelyik utóda biztosan megtette volna.

A győzelem legfőbb okai nem külső tényezők voltak, hanem magában a kereszténységben gyökereztek. A keresztények többségének átlagon felüli erkölcsi nívója, a keresztény vallás képessége, mellyel meg tudta válaszolni az emberi lét legégetőbb kérdéseit, és ki tudta elégíteni a szív legmélyebb igényeit, a keresztény tanítás magasabbrendűsége a pogány világszemlélettel szemben stb. mindezek a valódi okai annak, hogy az emberek egyre nagyobb számban csatlakoztak Krisztus követőihez, és meggyőződésükhöz való hősies ragaszkodásukkal szinte kényszeríttették az államhatalom képviselőit a kereszténységgel szemben folytatott magatartásuk megváltoztatására. A legfontosabb ok, melyből végső soron az egyház életereje és tagjainak hősiessége eredt, Krisztus istenemberi személye, a tanításából és egyéniségéből áradó varázs és vonzerő volt.


Forrás: részletek Dr. Marton József: A keresztény ókor (Egyháztörténeti tanulmány) c. munkájából