logo

XX Aprilis AD

Gátló és pozitívan ható tényezők a kor viszonyait tekintve

Gátló tényezők

Jézus Krisztus eszméi elindulásának és elterjedésének útjában mindenekelőtt Krisztus földi sorsa állt. A megalázott és megfeszített Krisztus a zsidók szemében botrány volt, a pogányokéban pedig oktalanság. A korabeli zsidóság elsősorban politikai megváltót várt, és nem akart meghódolni a megfeszített Jézus előtt. A pogányok közül is sokat a meggyalázott Krisztus személye, nem kis mértékben zsidó származása tartott vissza attól, hogy elfogadja a keresztény vallást. Különösen a műveit és előkelő rétegekben eluralkodó szkepticizmus és frivol racionalizmus tiltakozott a keresztény eszmék és Krisztus személyének elismerése ellen.
A kereszténység nem sok jót várhatott a római államvallástól és államhatalomtól, mely miután rádöbbent arra, hogy az új vallás a leghatározottabban szembefordul a bálványimádással és a császárkultusszal, üldözni kezdte. A pogány hagyománynak és a társadalom rendszerének nagy volt az ereje. Sokan előítélettel viseltettek a keresztényekkel szemben, nem fogadták el a keresztény hittételeket (egy megfeszített ember az Isten Fia, a testi feltámadás stb.). Mindezek a gátló jelenségek azonban eltörpültek azok mellett a tényezők mellett, amelyek utat nyitottak Krisztus tanainak az igazság után őszintén vágyódó tömegek soraiban.


A kereszténység érdekében ható tényezők

A politeista vallások csődbejutása, a valláspótló elemek elégtelensége, az erkölcs általános hanyatlása, úgyszintén a filozófia válsága nemcsak egyre növelte az ember tehetetlenségének és kiszolgáltatottságának, romlottságának érzését és tudatát, de egyre elemibb erővel követelt egy olyan vallást és világlátást, amely nem csupán az emberi lét nagy miértjeire választ keresőt képes kielégíteni, de az ember érzelmi világát is be tudja tölteni, boldogságigényének képes megfelelni. A bűnök és babonák uralma, az égbekiáltó társadalmi ellentétek és embertelen kizsákmányolás egyaránt olyan szabaditól, megváltót követelt, aki mind a lélek gyengeségét meg tudja gyógyítani, mind az életben uralkodó számtalan igazságtalanságot megszüntetheti.
Az egyistenhit gondolatának és elismerésének erősödése, a sztoicizmus és a misztériumvallások és kultuszok által kívánt megtisztulás, önlegyőzés és szeretet egy új valláserkölcsi rend körvonalait rajzolták meg. A politikai-gazdasági egység és technikai fejlettség, a jó úthálózat és közlekedés is az új eszmék gyors terjedését tették lehetővé.
Valóban az akkori világ sok tekintetben fogékonnyá vált a magasabb rendű vallás, a kereszténység befogadására. A korszak népét a vallásosság jellemezte. Joggal el lehet mondani, hogy az idő beteljesedett, teljessé, alkalmassá vált arra, hogy Krisztus megjelenjen a Földön, és kedvező fogadtatásra találjon az emberek lelkében. Ezért mondja Szent Pál, hogy Krisztus az idők teljességében jött el (Gál 4, 4; Ef 1, 10)


Forrás: részletek Dr. Marton József: A keresztény ókor (Egyháztörténeti tanulmány) c. munkájából