logo

V December AD

Kitekintés

Sextus Pompeius i. e. 36-ban bekövetkezett legyőzése után ismét helyreállt Róma élelmiszer ellátása, s lassan megszilárdult a tengeri hajózás biztonsága is. A tengeri szállítmányok háborítatlanságának jelentőségét az a tény is igazolja, hogy Augustus tiszteletére az első templomot Itáliában - mégpedig Puteoliban - azoknak a Calpurinus fivéreknek egyike építtette, akik jelentős szerepet játszottak a birodalom központját a keleti területekkel összekötő kereskedelemben (CIL X 1613).

Ugyancsak érdekes történetet beszél el Augustus életrajzában Suetonius (c. 98). A princeps egyszer, már idősebb korában nyaralás közben elhajózott a nagy forgalmú kikötőváros, Puteolí öble előtt. Ott éppen egy Alexandriából érkezett kereskedő hajó utasai mutattak be szerencsés útjukért hálaáldozatot. Amikor megpillantották és felismerték őt, hálásan köszöntötték és jókívánságokkal halmozták el, mondván: „neki köszönhetik, hogy élnek, hogy hajóznak, hogy szabadok és gazdagok”.

A principatus katonai diktatúrájának megszilárdulása a rabszolgatartó Róma hatalmának megerősödését eredményezte minden területen, így a tengeren is. Még Augustus uralkodása idején állandó flotta létesült a tengeri forgalom háborítatlanságának biztosítására, a birodalom távoli tartományait Itáliával összekötő vízi utak védelmezésére. Ennek egyik fele Misenum, a másik Ravenna kikötőjében állomásozott. Ugyanakkor keleten is jelentős erőket tartottak készenlétben Egyiptom, Szíria és Kyrenaika partjainál.
Tény, hogy Augustus rendelkezéseinek voltak bizonyos korábbi, átmeneti jellegű előzményei, mégpedig Pompeiusnak éppen a kalózok felett aratott győzelme után foganatosított intézkedései. Pompeius ugyanis folytatólagosan is biztosítani kívánta a keleti területek és Itália védelmét. Ezért elrendelte, hogy a kisázsiai tartományok városai tartsanak fenn állandó partvédő flottát.

Ugyancsak az javaslatára fordított a senatus több millió sestertiust az itáliai partok védelmének megszervezésére: az Adriai-és a Tyrrhen-tengeren cirkáló flotta felállítására, a parti lovas őrség fenntartására (Cicero, pro Flacco 29-30).
Ezeket a vívmányokat azonban a polgárháborúk vihara elsöpörte. Az Augustus által bevezetett és utódai idejében továbbfejlesztett rendszabályok eredményeképpen azonban mintegy másfél évszázadon át viszonylag zavartalan volt a hajózás a Földközi-tenger vizein. (A melléktengereken, így a Vörös-tengeren, s különösen a Fekete-tengeren, valamint az India felé vezető hajózási útvonalon viszont ezekben az időkben sem szünetelt a kalózok aktivitása.)


Forrás: Maróti Egon: Kalózkodás a római polgárháborúk korában