logo

V December AD

Q. Sertorius kapcsolata a kalózokkal

Quintus Sertorius volt a legkiválóbb vezéregyéniség, aki Marius hívei közül életben maradt a keletről visszatérő Sullával megvívott harc után. Az ún. néppárt (populares) hispaniai emigrációjának ez a vezetője nemcsak haladó szellemű politikus volt, hanem ügyes szervező, bátor katona és leleményes hadvezér is.
Sertorius, aki 83-ban éppen praetor volt, a Rómába bevonuló győztes Sulla elől a számára korábban kijelölt Hispania tartományba húzódott vissza, majd nyomasztó fölénybe kerülő üldözői elől Észak-Afrikába kelt át híveivel (i. e. 82). Első ízben akkor került kapcsolatba a kalózokkal, amikor sikertelen kísérletet tett az Ibér félszigetre való visszatérésre és annak déli partjainál tengeri viharba került. Ez a találkozás még nem vezetett tartós jó viszonyra, sőt a sikeres mauretaniai partraszállás után egy trónviszályba bonyolódva ellenfelekként álltak szemben egymással.

Szervezett együttműködés közötte és a kalózok között a későbbi hispaniai harcok során alakult ki. 80-ban ugyanis a Róma ellen szervezkedő luzitánοk hívására Sertorius az észak-afrikai Tingisből visszatért az Ibér félszigetre, és megkezdte hadműveleteit a Sulla-féle rezsimnek Hispániába küldött megbízottal ellen. Ügyesen alkalmazkodott a hegyes terephez, és sikeresen használta fel a helyi lakosság hagyományos gerilla-harcmodorát a sík terephez szokott római seregek ellen. Ezenkívül még idejekorán felismerte, milyen előnyös lenne számára néhány Ebro menti helyőrség és néhány, a félsziget keleti partvidékén fekvő város elfoglalása. Így megnyílna számára a lehetőség, hogy Itáliában maradt híveivel és a Sulla-féle rendszerrel elégedetlen elemekkel állandó kapcsolatot tarthasson fenn. Ezért a keleti parton hadmozdulatai támogatására kiépítette Dianium (ma Denia) kikötőjét.
Ez egyaránt szolgált hadikikötőül és kirakodóhelyűt, s idővel szövetségeseinek, a kalózoknak is fő támaszpontja lett. A kikötőt a part menti hegyfokon épült erősség védte, ahonnan egyúttal a tengerre is jó kilátás nyílt. Így Dianium a kevés kikötővel rendelkező keleti parton kulcshelyzetet foglalt el, és rendkívüli jelentőségre emelkedett a következő évek során.

Kiépítése valószínűleg már befejeződött 77-re, a kővetkező évben ugyanis Sertorius már erre támaszkodott a partvidék elfoglalására irányuló hadmozdulatai során. Egyúttal innen rajzottak ki a kalózok is, hogy elvágják a rómaiak utánpótlását, szállítmányait, s ide tértek meg zsákmányukkal; ide érkeztek meg Mithridatés követei, végül itt gyülekeztek Sertorius halála után szerteszéledő hívei, hogy Mauretánia, Szicília felé meneküljenek vagy csatlakozzanak a kalózokhoz.

A kalózokkal folytatott együttműködés hadászati jelentősége Sertorius szempontjából teljesen kézenfekvő, a szállításokra kötött megállapodás mindkét félre nézve előnyös volt, a rómaiaktól szerzett zsákmány révén a kalózok ugyancsak megtalálták számításukat. A római utánpótlás szállítása szárazföldi úton nehézkes volt, és az akkori galliai viszonyok közepette igen kockázatos is. Ezért a rómaiak egyre inkább a tengeri szállításokra voltak utalva, azonban a kalózok állandóan ott cirkáltak a ligur és hispaniai partvidéken.
A Q. Caecilius Metellus Pius proconsul támogatására küldött Cn. Pompeius fáradozása tehát a 76. évben főként arra irányult, hogy Dianiumot elfoglalja. Szárazföldi előrenyomulását C. Memmius quaestor kis flottája támogatta. A kalózok viszont blokád alá vették Új Karthagót, és így lehetetlenné tették Dianiuni ostromát.

Sertorius a kalózok támogatásával kísérletet tett Új Karthago és a tőle északra levő Lauro elfoglalására. A kísérlet az utóbb említett város esetében sikerrel is járt. Pompeius e kudarc után - részint, hogy feledtesse Lauro melletti vereségét, részint, hogy Sertoriust elvonja a keleti part vidéktől még 76/75 telén betört az Ebrón túli keltiber területre.
Sertorius azonban nemcsak Pompeius hadmozdulatait figyelte éberen, hanem a kikötőt is igyekezett megvédeni, hogy biztosítsa az összeköttetést Μithridatésszel, s kalózai révén ellenőrzése alatt tarthassa a partvidéket. Ez a törekvése bizonyára eredményes volt, mert csak ezzel magyarázható, hogy Pompeius és. Metellus sikereik ellenére mélyen az. Ebro vonala mögé, vonultak vissza téli táborba.

A keleti partvidéken a kalózok tevékenysége a következő időben is élénk lehetett. Servilius hadjáratának eredményeképpen kiszorultak kilikiai bázisaikról és nyugatabbra, Kréta korul tömörültek. A veszteségeken elkeseredve fokozták akcióikat Róma ellen, a római polgárok vagyonát, életét ezután fokozott veszély fenyegette. Természetszerűleg rokonszenveztek mindenkivel, aki a római központi kormányzat ellen harcolt. Előmozdította tevékenységűket Mithridatés újabb Róma elleni háborújának megindulása is.
A közvetítésűkkel létrejött megállapodás Sertorius és a pontosi uralkodó kőzött csak megszilárdította kapcsolatalkat a hispaniai emigránsokkal. M. Antonius Creticus 74-ben induló hadjárata is mutatja mint alább látni fogjuk , hogy Hispania körül komoly nehézségeket okozott a kalózok jelenléte.

A 73. év Sertorius haderejének összeomlását hozta magával. Perperna és összeesküvő társai a következő évben meggyilkolták. (Az újabb kutatások szerint ez valószínűleg ínég ugyanebben az évben történt.) Dianium azonban még Sertorius bukása után is egy ideig serege maradványainak menedéke volt. Sikerrel verték vissza Metellus Pius támadását is (72-ben) a díaníumí támaszpont ellen.
Nem érdektelen az sem, hogyan jött létre a szerződés Mithridatés és Sertorius kőzött, illetőleg milyen szerepe volt a kalózoknak az előkészítő tárgyalások lebonyolításában. A megállapodást előzetes tárgyalások után 75 tavaszán kötötték meg. A Róma ellen készülődő, szövetségeseket kereső Mithridatés így elmét nem kerülte el Sertorius, aki az Ibér-félszigeten a helyi törzsekre támaszkodva harcolt a római arisztokratikus uralom ellen, hiszen ő maga is hasonló jelszót írt a zászlajára, a Róma által kiuzsorázott kisázsiai területek felszabadítását hirdetve. Sertorius harcairól előszűr a nyugatról hazatérő kalózok révén értesült, tőlük kapott tájékoztatást annak terveiről, elképzeléseiről. Ezek ugyanis számtalan kikötőjűk, támaszpontjuk segítségével háborítatlanul jutottak el a Földközi-tenger egyik végéről a másikra; összetartásuk, hírszolgálatuk különben is roppant erős volt.

Része volt a kapcsolatok felvételének előkészítésében egyes Mithridatés környezetében tartózkodó római politikai menekülteknek is, nevezetesen néhány tisztnek a korábban még Marius által Su11a ellen keletre küldött Valeríus Flaccus seregéből. Ezek közül L. Fannius és L. Marius személyesen vállalkoztak a távoli útra, ami semmi esetre sem valósulhatott meg a kalózok támogatása nélkül, legalábbis ami a hajózás háborítatlanságát, útjuk biztosítását illeti. Mithridatés megbízottai esetében azonban az ilyen támogatás teljesen magától értetődő volt. .
Sertorius a szerződésben elismerte Mithridatés jogosultságát Bíthynia és Kappadokia területére ezek ekkor már gyakorlatilag úgyis annak kezében voltak; kiképző tiszteket küldött keletre, továbbá a kisázsiai görög városokban képviselőivel dokumentáltatta a királynak a hispaniai ellen-senatusszal kötött szövetségét.
(Egyes kutatók -Sertorius politikai álláspontjával, tevékenységével szembeni anakronisztikus ellenérzéstől vezérelve - megkísérelték kimutatni azt, hogy a római propraetor Μithridatésszel kötött szerződésében Asia tartományról is lemondott volna a pontosi király javára. Az önkényes forrásinterpretálással alátámasztott kővetkeztetéseket a tudományos közvélemény elutasította.)

Mithridatés pénz és hadihajók küldésére kötelezte magát. Ezeket a hadihajókat, mihelyt módja volt rá, útnak is indította nyugat felé, mégpedig rögtőn azután, hogy a Chalkédon melletti csatában sikerült kierőszakolnia az áttörést a Fekete-tengerről az Égei-tengerre.
Még 73 nyarán vagy őszén 48-48 hajó indult útnak Hispania felé, illetőleg a M. Antonius ellen készülődő krétaiak megsegítésére. A segítség azonban Hispaniába későn érkezett, Sertorius nem vehette már hasznát, mert időközben összeesküvés áldozata lett. Tudjuk, hogy a flotta a kővetkező évben már visszatérőben volt, mikor C. Valeríus Triarius, Lucullus legatusa Kisázsia partjai. megtámadta, megfutamította, majd Tenedos közelében utolérte és megsemmisítette.


Forrás: Maróti Egon: Kalózkodás a római polgárháborúk korában