logo

XXII September AD

A közegészség .

A derült, kellemes társadalmi élet jelentékeny előmozdítója ugyan az általános jóllétnek, a közegészségnek, de nem tehet mindent; a községek, városok, államoknak is le kell róniuk ez irányban kötelezettségeiket. És e tekintetben az ó-kor, különösen a rómaiak gyakran sokkal többet lendítettek, mint modern világunk. A kitűnő és tisztán tartott kövezet, csatornázás, vízvezetékek, ingyenes fürdők jótékonyan hatottak a közegészségre, de másfelől a házaknak szűk volta, tömöttsége, a rendetlen életmód, a tudatlanság majdnem egészen megbénították ama tényezők előnyeit. Állami rendeletre gondoskodtak tehát a nagyobb városok orvosokról, tízet alkalmazván minden tekintélyesebb colonia és municipium, kiket hivatalból látnak el tágas és világos rendelő helyiségekkel. Sarmizegetusában ugyan nincsen eddig nyoma a városi orvosoknak, de Apulumban mint ilyen fungált T. Attus Divixtus, kinek négy receptje maradt meg egy zöldes kövecskén.

A rendelvények fordításban a következők: T. Áttus Divixtus gyógyszere oldott tömjénből kezdődő gyulladás ellen; T. Attus Divixtus gyógyszere rézgálicból idült szaruhártya bántalmak ellen; T. Attus Divixtus gyógyszere nardusból kezdődő szemgennyedés ellen; T. Attus Divixtus gyógyszere myrrhából a másodszor megújuló szemgennyedés ellen. Egy kiváló orvost kérdezvén meg a gyógyszerek felől, azt kapám válaszul, hogy a derék specialistának egyik rendelvénye sem használ a mondott bajokban. Szegény apulumiak épen jóra bízzák szemeiket.

De ez másfelé sem volt másképen. Az ókorban nem lévén rigorosumok, orvos lett boldog-boldogtalan, különösen az alsóbb osztálybeliek, kiknek mestersége talán nem akart jövedelmezni. Takácsok, asztalosok, mázolok, kovácsok stb. mind »medicusok« jönnek, s gyakran meggazdagodtak, míg viszont orvosok, kik nem találtak praxist. Martial szerint hullahordók lettek Libitinában, vagy gladiátorok . . . „legalább folytatok, azt mit előbb tevének.”
Sokan voltak a gyógyszerkészítők is, kik alkalom adtával belekontárkodnak megrendelőik tudományába is, pedig Claudius Galenus szerint sokszor nem tudtak sem írni sem olvasni. Az ókor orvosainak az udvariasság és műveltség sem lévén nagy erényük, durván bánnak a betegekkel, bár Galenus még arra is figyelmezteti kollegáit, hogy óvakodjanak a nyelvtani hibáktól is, mert ezek rossz hatással vannak a kórágyon fekvők kényes füleire, a durva és zord bánásmód pedig halálukat is okozhatja.
Thessalus óta ki Nero idejében nagy tekintélynek örvendett, orvos lett minden léha ember, elég lévén e szakban akkor félévi tanulás is, A tekintélyeket tömegesen kísérik tanítványaik a betegekhez. Martialis beszéli, hogy megkötvén magát elhívató Symmachust, ki száz növendékével jött egyszerre, s a beteg, kinek nem volt láza még, megkapó azt a jéghideg kezek érintésétől. Néha nők is foglalkoztak e tudomány nyal, s Valeria Verecunda asszonyságról, mint kitűnő orvosról emlékeznek meg az egykorúnk. Specialista is akadt mindenre: voltak kik óvó cseppeket készítenek vízbeesés és villámcsapás ellen, kik meggyógyították a szerencsétlen szerelmeseket stb. Akadtak ügyes műtők is, így Alconról írja Martial, hogy nemcsak operációkat hajtott végre, hanem készített új kar és lábszárcsontokat stb. A hamis fogak rakatása átalános volt.

Voltak tehát ügyes orvosok is, de ezekből aligha jutott a provinciáknak, s így nem csodálható, hogy Sarmizegetusában is nagy - különösen a gyermekhalandóság. A Corpus-ban közölt sírföliratok legnagyobb részét a bánatos szülők állítják kicsinyeik emlékére.


Forrás: Király Pál: Ulpia Traiana Augusta Colonia Dacia Sarmizegetusa Metropolis Dacia
.