logo

XXV Februarius AD

Sarmizegetusa városi kormányzata

A római köztársaság és császárságnak önkormányzattal fölruházott városai, az államnak legerősebb lételemei, fönntartói. Polgárságukat a lakosságnak legszívósabb, legtöbb kitartásra képes osztálya a földbirtokosság képezi, teljes római civitas-szal, latin vagy itáliai joggal, Róma vagy az itáliai coloniák s municipiumok jogköréhez hasonlóan. Es míg Rómában a hatalmukat szilárdítani akaró vagy féltő imperatorok székhelyeknek municipalis önállóságát napról-napra gyöngítik, majd teljesen eltörlik császári tisztviselők kormánya alá helyezvén, az itáliai és tartományi coloniák, municipiumoknak a helytartóktól teljesen független autonómiája a harmadik század közepéig virágzik, még Ázsiában is, hol Smyrna 211-ben választó közgyűlést tart, Mauretania Caesariensisben még Jarnralin alatt, Afrikában pedig Nagy-Konstantinig gyakorolják a polgárok tisztújítási jogukat. S e jogra rendkívül nagy súlyt fektetnek még oly kis városokban is mint Malaca, melynek Domitianus által kiadott városi törvénye 10,000 sestercius bírságot szab arra, ki megakadályozza a városi polgárság közgyűlésének megtartását. A rómaiak városi életének legfőbb tényezői a teljes szuverenitással bíró közgyűlés, a curia s a párosán működő hivatalnokok, kik állásaikban teljesen azonos jogkörrel önállóan működnek ugyan, de a felek, egyiknek határozata ellen a másikhoz föllebbezhetnek.

A városi közgyűlés curiákra volt fölosztva Sarmizégetusában eddig » Decuria XIII.« a legnagyobb szám és választja a tisztviselőket, szavaz a hatóság által beterjesztett javaslatok fölött, és mint legfőbb forum erősíti meg a decuriák határozatait. Választás alkalmával az idősebb duumvir elnököl, ő veszi számba a jelölteket s vizsgálja meg, vájjon az illető szabad polgár s ingenuus-e nem volt-e büntetve, nem űzött-e oly foglalkozást, mely kizárja a candidatióból, végül, hogy a választó község területén lakik-e már öt év óta s viselt-e és mikor hivatalokat?
Az elnöklő duumvirnek kötelessége volt arról is pontos adatokat szereznie, hogy a pályázó képes-e viselni a városi tisztségekkel járó nagy kiadásokat, s tud-e saját birtokán kívül még kezeseket is állítani a város teljes biztosítására. Genetiva Júliában a biztosításul lekötött birtoknak a város közvetlen közelében kellett lennie, legföljebb ezer lépésnyire a falaktól. Ha nem volt elég jelentkező, az elnök maga kandidált előkelő, kiváló embereket, kik ismét újakat nevezhettek meg. Összegyűlvén ekként a kellő szám, neveik a hirdető táblára írattak, hogy mindenki tájékozhassa magát.

A jelölteknek neveik kifüggesztése után a legnagyobb tapintatossággal kell-e élniük, hogy a vesztegetésnek még gyanúja se merülhessen föl, különben 5000 sestercius bírságot fizettek.

Választás napján a curiák saját helyiségeikben gyűlnek össze, melyekben háromtagú bizottság gyűjti a szavazatokat, külön-külön a tisztviselőkre. Legelőbb a duumvireket választják, - majd a többieket. Az elnök a választás bezárása után kihirdeti az eredményt, s a többséget nyerteket felszólítja, hogy ötöd napra tegyék le a hivatalos esküt. Ez következőleg hangzott Malaca-ban:
„Esküszöm Jupiterre, Divus Augustus, Divus Claudius, Divus Vespasianus Augustus, Divus Titus Augustusra, Doinitian császár Geniusára, Házi Isteneimre, hogy megte-szem, mit a törvény értelmében tennem kell, és sem magam nem teszek ellene csalás vagy rósz szándékból, sem másoknak nem engedem ezt tenniök.”

Ki az esküt letenni vonakodott, jelentékeny bírságot fizetett.

A megválasztottak állásaikat nagy adományokkal foglalták el. Sarmizegetusában a 142-ben flamenné lett Q. Aurelius Tertius »ob honorem flamoni« 80,000 sesterciust fizet az annona, tehát a közélelmezés javára. Hasonlóan jár el a többi főhivatalnok, a duumvir, quaestor, aedilis, stb. Ez urak tehát mindnyájan gazdagok, vagy gazdagoknak akarnak látszani, hogy háztájok, életmódjok illő lehessen fényes jelvényeikhez, a külső díszhez, méltósághoz, mellyel a római törvények szerint a nyilvánosság előtt s hivataloskodásuk közben meg kell jelenniük. A duumvireket s aediliseket megilleti a toga praetexta, s midőn az előbbiek törvénykeztek, igazságot osztanak, két lictor volt elüttök a vesszőnyalábbal, mint Róma consulainak, és eundi székben ültek a tribunalon.
A közgyűlés lévén a város képviselője megkérdeztetett minden nevezetes alkalommal, s határozatairól sok érdekes emlék maradt fenn, melyek a decuriók végzéseinek consensus plebis-szel való megerősítéseire vonatkoznak. Eléje tartozott a patronusok választása, szobrok, kitüntetések megszavazása.

Tiberius a római nép kezéből kiveszi e jogokat, a senatus populusque Romanus puszta szóvá változik, s a populus hatáskörének egy részét a császár foglalja le, a másik kisebb pedig a senatusnak jut. Az itáliai és provincialis városokban fennmarad ugyan még ekkor a régi republicanus állapot, de lassankint ezekben is enyészik a nép jogköre, s helyét az ordo foglalja el. Ezért az újabb alapításokban már nyoma sincs, hogy a populus beavatkoznék a város ügyeibe. Sőt nevének használata is, mint fölösleges, divatját múlja, s a nép, mint egész, nem említtetik, csak egyes osztályai soroltatnak föl alkalom adtával, mint Salonában, midőn C. Domitius Valens duumvir iurc dicundo Jupiternek oltárt állítva kéri az istenséget, hogy: »sis volens propitius mihi collegisque meis, decurionibus, colonis, incolis Coloniae Martiae Juliae Salonae« ...

A köztársaság idejében a római nép nevében alapított coloniákban a senatus megbízottja, a császárság korában pedig az imperator által küldött biztos nevezte ki az első tisztviselőket s alakítja meg az ordot. E testületet, mely kezdetben az eredeti települőknek egy tizedrésze volt, legelőször a hivatalukról lelépő tisztviselők szaporítják, majd a duumviri quinquemnales által az albumba bevezetett polgárok, kiknek megvolt a minden városban külön megállapított vagyonminimuma, - talán átlag 100,000 sestercius, mint Comoban.
Az ordo a lelépő tisztviselők által is szaporodván, a népnek, - közvetve, hosszú ideig volt befolyása annak alakulására - egészen a harmadik századig. Ez időtől csak az lehetett hivatalnok, ki decurio, holott előbb a hivatal a decurionatusnak csak lépcsője volt. így Sarmizegetusában P. Aelius Theimes duumvir, s nem decurio, Sex. Attius Secundinus pedig megkapja az ornamenta duoviraliákat s nem tagja az ordonak. Az ordo zárt, aristocraticus testületté válik, tagjai valóságos patres conscripti lesznek, optimaták, kik fényes politikai és társadalmi állásukat, holtukig viselik, ha. vagyoni állapotukat elemi csapások, költekezések vagy közterhekért való felelősségük meg nem rontják. Ez esetben a quinquennalis a legközelebbi népszámlálás és vagyonvizsgálat (lustrum) alkalmával kitörli őket az albumból. arisztokratikus jellegüket rangjok jelvényei is kitüntetek ornamenta decurianalia - melyeket megkaphatni a második század második felében még oly nagytekintélyű pénzemberek is mint Julius Capito, az illyriai és thraciai vámok bérlője, dicsőségnek tartottak. Nyilvános játékok alkalmával, az amphitheatrumban a tömegtől elkülönítve ültek. A decuriók képesítve voltak a legmagasabb birodalmi hivatalokra is.

A decuriók tanácsa határoz minden a várost és vidéket illető közügyben, s rendelkezéseiknek teljes érvényét még Hadrianus is megerősíti. Ők állapítják meg a pénzügyi bizottság előterjesztése alapján az évi költségvetést, adatják el szükség esetében a város pénztárába helyezett letéteket, az elzálogosított földeket, rendelkezhetnek a város vagyonával, választják a papokat. Határozataikat nem erősíti meg a helytartó, erre nincs szükség, de megsemmisítheti az állam érdekeibe vagy törvényeibe ütköző végzéseiket. Az ordo tehát rendelkező hatalom - széles jogkörrel, mely kiterjed az egyesek ügyeinek intézésére is. Ők rendelik a nagy családok gyermekei mellé a gyámokat, hajtják végre a rabszolgák fölszabadításánál követett szabályokat, ha a gazda kiskorú, később bírálják az okmányok valódiságát is és hitelesítik azokat.
Meghatározzák a közmunkát, javíttatják az utakat, megszavazzák az érdemes polgárok részére a kitüntetéseket, állítják a szobrokat, a várost díszítő emlékeket s adnak engedélyt magánosoknak hasonlók emelésére. Bírálják a választások eredményeit, s ha formahibák vagy egyéb visszaélések merültek föl, megsemmisítik azokat. Az ordo felsőbb forum a hivatalnokokkal szemben, s ezeknek kötelessége azonnal összeülni a tanácsot, ha egyetlen decurio kívánja is. Az ordo gondoskodik közveszély idején a város védelméről. Határozataikat egyszerű vagy kétharmad szavazattöbbséggel hozzák, s fontos esetekben még az is meg van állapítva, hogy a decuriók közöl mennyien legyenek jelen, hogy a gyűlés határozatképes lehessen.

A coloniák főtisztviselői két collegiumba: a duumvirek s aedilisekébe voltak beosztva. A quaestorok rangban már mögöttük voltak. Megbízatásuk csak egy évre terjedt, s ennek letelte után bizonyos ideig Malacaban öt esztendeig nem voltak újból megválaszthatok. A duumvirek hívják össze az ordot, vezetik városuknak s a hozzátartozó vidéknek közigazgatását. E vidék pedig néha igen nagy terjedelmű.
A galliai Nemausushoz (Nimes) huszonnégy mezőváros és falu tartozott; Genuához öt castellum; Helvetia Augustus idejében csak egyetlen civitast képez. Sarmizegetusáról nincsenek ily biztos adataink, de valószínű, hogy ager-je kiterjedt a Maros alsó folyásának egész balpartjára, tehát a Sztrigy torkolatától nyugatra hatósága alá tartozhatott a mai Hunyadvármegyének délnyugati része, s Krassó-Szörény, Temes és Torontál megyék egészen.
A duumvirek képviselik a várost felsőbb hatóságaival szemben, szerződnek, perlekednek nevében; jóváhagyásukkal történik az emancipatio, adoptio, a rabszolgák fölszabadítása, ők végeztetik vállalkozók által a középítkezéseket, rendelik ki a gyámokat; nevükkel jelölik az éveket, elnökölnek a választó köz-gyűlésekben s a decuriók tanácsában. Tógájukon bíbor sávot viselnek.
Az általános adóbecslést végrehajtó duumvirek quinquennalisok, s ők állítják össze a decuriók albumát is. Kezükben volt az igazság-szolgáltatás, rövid szóbeli eljárással. ítéleteik ellen pénzbírság esetében - előbb az ordohoz, fenyítő ügyekben pedig egyenesen a helytartóhoz s innen a császárhoz lehetett fellebbezni. E sokoldalú teendőik miatt, ha az egyik duumvir távollétében collegája is el akarja hagyni a várost egy napnál hosszabb időre, úgy a harmincöt évesnél idősebb decuriók közöl helyettest kell rendelnie. E praefectus a rendes tisztviselőkével majdnem azonos esküt tévén, teljhatalommal intézi helvettességének tartama alatt az ügyeket.
Néha egy-egy nagytekintélyű város magát a császárt választó duumvirnek, de ez esetben a második állás nem töltetett be, s az imperator megbízottja által vezettető a város dolgait. Ez kétszer történt Sarmizegetusában: Antoninus Piust, M. Coininius Quintus pontifex coloniae mint praefectus quinquennalis helyettesíti; A. Januarius Rufus Tavius flamen quinquennalis primus pedig egy ismeretlen uralkodót.

A duumvirek mellett legnagyobb hatásköre az aediliseknek van. Ők a rendőrség főnökei lévén, fönntartják a közbiztosságot, köztisztaságot, ügyelnek a közegészségre, rendben tartják az utcákat, fürdőket, vásárokat, nyilvános játékokat, stb. Kezelik az annonát, tehát a szegények közt kiosztandó gabona beszerzését, elosztását. Saját hatáskörükben föltétlenül rendelkeznek, s az edictumaiknak ellenszegülőket a duumvirnek tett jelentés után bírsággal büntetik. A quaestor kezeli a város birtokait, bérbe adja azokat, beszedi a bért, gondozza a középületeket, vezeti a telekkönyveit, s ő a pénztárnok.

A decuriók cursus honoruma a quaesturával kezdődik - és magasabb hivatalt senki sem tölthet be, míg a kisebbet nem viselte. Kiváló egyének azonban megkaphatják a quaestorius vagy aedilicius, sőt quinqnennalicius címet, s ezzel qualificálva vannak a duumviratusra.
A nagy családok gyermekei rendesen, mint ilyen titularis tisztviselők lépnek a politikai életbe.
E magasrangú tisztviselők ingyen látják el hivatalukat - nem részesülnek semmi javadalomban, mert a városi szolgálat megtiszteltetés, s mint ilyen, nobile officium.
A kezelő tisztviselők már rendes fizetést kapnak. Ezek a scriba coloniae - városi írnok, s az apparitores a végrehajtók stb.

A városoknak, mint jogi személyeknek teljes birtokjoga lévén, gyakran igen tekintélyes vagyonuk volt, részint ingatlanokban, részint mérsékelt kamatra kiadott tőkékben, melyeknek jövedelmeit tetemesen szaporítják a vámok, a különféle haszonvételek, az állandóan ott tartózkodó peregrinusok idegenek, s a római civitast nem élvező lakók adói. E jövedelmek - a, közigazgatás jóformán semmibe sem kerülvén, iskolák, kórházak, orvosok, szegényházak fenntartására, középítkezésokre, játékokra stb. fordíttattak. Ha a kiadásokat nem fedezhették e bevételekből, úgy a város polgárjai is fizettek adót, bár ezt a kormány nem látta szívesen, mert ez által saját jövedelmei apadhattak meg.
A második században a vagyonkezelésnek teljes szabadsága azonban itt-ott oly súlyos bajokat okozott, úgy, hogy már Traianus császár szükségesnek látta néhol correctorok alkalmazását, bár ideiglenesen a financiák rendezéséig. És ez az intézmény, mely kezdetben a legnemesebb szándékkal létesíttetett, az Antoninusok idejében megállandósulván, a harmadik században már aláássa a városok önállóságát.

A főhivatalnokok, mielőtt elfoglalók állasaikat, biztosítékot tettek, kezeseket állítottak, hogy a város fedezve legyen minden károsodás ellen, s tetteikért felelősek valónak. Felelősek a bérbeadott birtoknak jövedelméért a szerződés tartamára, a kölcsön adott tőkék kamatjaiért, felelősek még elődjeik összes tetteiért is, ha hivatalba lépésük alkalmával helybenhagyják eljárásukat; - utódjaikért, mert elfogadók jelöltetésöket, vagy mert ők ajánlók. 200,000 sestercius bírságot fizetett a duumvir, ha maga hibázott, 10,000-et ha megsértő a decuriók rendelkezéseit, s Genetiva Júliában 100,000-et ha áthágta a városi törvényt. És a tisztviselők számadásai ellen még a helybenhagyás után 15 év múlva is lehetett kifogásokat tenni.
A felelősség tehát elég, valóban dracoi szigorral volt megállapítva, - de talán épen azért, mert mindenki mindenkiért felelős volt, minden tisztviselőnek megvolt vagy meglehetett a mentsége, s így a rendkívüli fenyegetőzések, az óriási, az illetők vagyoni helyzetével mi arányban sem álló bírságok teljesen célt tévesztenek, - különben alig állhatott volna be a harmadik században egyszerre s oly irtózatos jelleggel az átalános pénzügyi bukás. Hasonló szigorúságú szabályok voltak érvényben a bírói felelősségre nézve is.

A tisztviselőknek tehát ha nevüket nem akarják meghurcoltatni, nagyon is érdekében állott, hogy pénzkezelésük, s egész eljárásuk teljesen kifogástalan legyen, s hogy lehetőleg növeljék a város vagyonát, jövedelmeit. És hogy a császárságnak két első századában ez valóban így is volt, csak az ingyenes, semmibe sem kerülő és mégis becsületes kormányzat tévé lehetővé, hogy a városok oly hatalmas, monumentális épületeket emelhettek közcélokra, hogy valódi versengés fejlett ki köztök, vájjon melyiknek legyen nagyobb és jobb vízvezetéke, szebb theatruma, amphitheatruma, fürdője, köztere, templomai.
Sarmizegetusában 5 - 6000 emberre számított amphitheatrum épült talán közköltségen; a várost fényes bazilikák díszítik, melyeknek itt-ott fölmerülő remek oszlopfejei, márványdarabjai még most is csöndes bámulatra ragadják a szemlélőt; fürdőjét alább fogom röviden ismertetni; főtere ki volt kövezve, s a költségek felét, 50,000 sesterciust T. Varenius Probus duumvir és quinquennalis viselte; volt vízvezetéke is, melyet Cn. Papirianus Aelianus legatus propraetore Kr. u. 132. vagy 133-ban nyit meg fényes ünnepséggel.

A városok kűlseje tehát elég hatásos és ízléses lehetett. És ezt emelni, napról-napra szebbíteni, - a helyi hazafiság egyik legfőbb hivatásának, ambitiójának tekinti. A városok, s nem a császárok, gazdagítják a római birodalmat legnagyobb részben ama óriási építményekkel, melyeknek még romjai is imponálnak. E lokális patriotism us tévé oly keresettekké az imperium fénykorában - tehát akkor, midőn Sarmizegetusa is virágzott, a városi hivatalokat, kitüntetéseket.
A toga praetexta még a rómait barbárnak tekintő görögnek is imponált: »Oh hogy nem parancsolhatok többé mint hivatalnok, - tör ki, és méltán, Plutarch száműzöttje, hogy nem szavazhatok a tanácsban, hogy nem lehetek bíró a versenypályán.« Epén ezért jövedelmi forrást is képeztek, s a körültekintő decuriók jól jövedelmező aranybányát nyithatnának jogaik - előjogaik értékesítése által városuk javára. Sokan, nagyon sokan lehettek, kik 4-8000 sesterciust nem. sajnáltak azért, hogy a curiában ülhessenek, vagy 2-3000 sesterciust az egyszerű választási jogért. S míg ez így ment, míg a városi életnek volt jelentősége, addig mindenkinek az volt legfőbb törekvése, hogy polgár s decurio lehessen, de ezt csak ingenuitassal - tehát földbirtok szerzésével nyerheti meg, az üzér, iparos, kereskedő legelőbb csak annyira vágyott, hogy a qualificatiót megadó ingatlant megvásárolhassa, mert ezzel helyzete nagyot javult egyszerre, - római polgár lehetett már ő vagy fia, megalapíthatta családját, megnyitva maga, de gyermekei előtt mindenesetre, a legfényesebb, legimpozánsabb életpályát.

Sarmizegetusa a harmadik évszázadban metropolisszá lesz, de közigazgatási formája változatlan marad, s mint tartományi székhely talán akkor éri el fejlődésének tetőpontját, midőn a jobb sorsra érdemes Decius eleste után a góthok árjának áldozata lesz Dacia is.
A papi tisztviselőket alább fogom megemlíteni.


Forrás: Király Pál: Ulpia Traiana Augusta Colonia Dacia Sarmizegetusa Metropolis Dacia