logo

XXI Februarius AD

Sarmizegetusa - A tartományi kormányzat

Daciában Traianus uralma alatt Terentius Scaurianus az első helytartó, osztatlan tartományként kormányozza a provinciát, s ez így marad a hódító haláláig, mert a császár érmein csak Dacia Augusta Provincia elnevezéssel találkozunk. Hadrianus már két részre osztja: Dacia inferior és superiorra, melyek közöl előbbi a keleti, utóbbi a nyugati rész, Sarmizegetusa fővárossal. Később Lucius Verus császár halála után, midőn M. Claudius Fronto (Kr. u. 170 körül) a tartomány helytartója, már a provincia elvesztéig érvényben maradt, hármas fölosztással találkozunk: Dacia Porolissensis - északnyugaton, Porolissum (Mojgrád-Szilágymegye), Dacia Apulensis, - délnyugaton, Apulum (Gyulafehérvár), és Dacia Maluensis, keleten, az ismeretlen fekvésű Colonia Maluensis fővárossal, mely kerületek - bár közös kormányuk van, s Philippus Arabs óta közös pénzverdéjük Apulumban, mégis külön tartományokként tekintetvén, hivatalosan Tres Daciae nevet viselnek. Es ezt az elnevezést használják a helytartók is fölirataikon, de különösen cursus honorum-aikban.
A daciai helytartóság kezdettől fogva a legtekintélyesebbek közé tartozik, a legátusok megbízatásuk leteltével vagy visszahivatásuk alkalmával rendesen consularis címet kapnak. Egy ily alkalommal Daciából fényes küldöttség ment Rómába meggratulálandó Severianust, hogy küldetésének lejárta után megkapta a legnagyobb kitüntetést.

A legatus a provinciákban a császár képviselője, a tartomány főhadparancsnoka, teljhatalmú kormányzója, s kezében van egyesítve a polgári, mint büntető igazságszolgáltatási jog, a közigazgatás ellenőrzése, ő újoncoztat stb., de mindezt utasításai szerint, - melyeket ha áthág, vagy figyelmen kívül hagy, igen könnyen kerülhet főbenjáró pörbe. Igazságszolgáltatási joga a római joggal nem bíró provinciálisok fölött korlátlan, élet és halál fölött rendelkezik, míg a római polgárok főbenjáró ügyekben a császár elé fellebbezhetnek, miként azt Pál apostol esetéből is tudjuk.
A katonatisztek centuriótól fölfelé szintén ki vannak véve capitalis ügyekben joghatósága alól. Később a polgári jog kiterjesztésével a római polgárok ügyeiben is megkapja ugyan a pallosjogot, - ius gladii, vagy miként a klasszikus jogászok nevezik a »merum imperium«-ot, de még mindig bizonyos kivételekkel, mert a senatorok, a városok decuriói s a magasabb rangú katonatisztek továbbra is a császár közvetlen hatósága alá tartoznak.

A provinciákban a legatus a legmagasabb rangú tisztviselő, ki személyesen intézkedhetik mindazon ügyekben, melyek terjedelmes hatáskörébe tartoznak. A tartományi kormányzat tehát korlátlan, absolutisticus és bureaucraticus. A római tisztviselő azonban, ha még oly teljes hatalommal rendelkezett is, felelősségének érzetében nem intézkedett szívesen mások jó tanácsának, véleményének meghallgatása nélkül. Ezért, különösen a helytartók, fontos ügyekben sohasem mulasztják el a környezetükben lévő szakembereket, tekintélyeket tanakodásra hívni Össze, hogy az ő megbeszéléseik alapján rendelkezzenek vagy Ítéljenek. Idővel e tanács, mely kezdetben a helytartó tetszése és bizalma szerint összehívott tagokból állott, megállandósul, s hivatalból szerveztetik minden tartományban, rendesen közigazgatási hivatalnokok és jogászokból, kik mindannyian felelősek szakvéleményeikért.
Kezelő tisztviselőkkel egy helytartó sem rendelkezik, ifjú, előkelő embereket visznek magokkal rendeltetésok helyére, hol azok, mint gyakornokok kezdik meg katonai vagy polgári pályájukat. E kísérők, comites, a helytartó hatósága alatt áll, tőle kapják a kölcsönös egyezség alapján megállapított javadalmazást, napidíjakat. Később ez a személyzet is állandó lesz, mert a császárság, hogy szakképzett tisztviselő kart neveljen, e gyakornokok egy részének (statutus numerus) javadalmazását átveszi az állami költségvetés terhére.

Dacia helytartói közöl - kik egy-kettő kivételével mindnyájan Sarmizegetusában székeltek - eddig a következők voltak megállapíthatók:


Traianus idejében (107-117.)

1. D. Terentius Scaurianus - legatus Augusti propraetore, Sarmizegetusa alapítója.


Hadrianus idejében (117-133.)

2. Sextus Minicius Eaustinus 0. Julius Severus legatus pro praetore imperatoris Traiani Hadrianusi Augusti Provinciae Daciae, Kr. u. 126-ban; 127-ben consul lesz s aztán Moesia, majd Brittannia kormányzója. Korának legkiválóbb hadvezérei közé tartozik, Hadrianus a fellázadt zsidók ellen küldi, s hadjáratában oly fényes győzelmeket arat, hogy az uralkodó megadja neki az ornamenta triumphaliákat, majd Syria helytartójává nevezi ki; végül Bitthyniába küldi, hol sokáig emlegetik példátlan igazságszeretetét.

3. Plautius Caesianus 129-ben.

4. Cneius Papirius Aelianus, legatus Augusti pro praetore, 132-133-ban ő nyitja meg Sarmizegetusa vízvezetékét.

5. Quintus Aburnius Caedicianus.

6. Quintus Marcius Turbo Fronto Publicius Severus. Capitolinus írja róla, hogy a mauretaniai háború befejeztével a sarmaták és roxolanok nyugtalankodásai idejében Pannóniát s Daciát kormányozza, a zavarok lecsöndesültével praefectus Aegypti ranggal Dacia ideiglenes helytartója lesz; mandátumának lejártával pedig praefectus praetorio imperatoris Traiani Hadrianusi. Mint ilyen, a legbefolyásosabb tanácsosok egyike. Később kegyvesztett lett.


Antoninus Pius idejében (138-161)

7. M. Sedatius Severianus legatus Augusti; 148-49-ben pergamoni propraetor, 149-50-ben Dacia helytartója, - egy évre terjedt megbízatásának lejártával pedig 150-ben consul.

8. M. Statius Priscus legatus Augusti pro praetore, a lovagrendből származik, mint katona egy ala praefecturáját kapja, majd Galliában procurator vigesimae hereditatium lesz, s ezzel befejezte volna közpályáját, ha Hadrianus a zsidó háborúban tett kiváló szolgálataiért nem engedi meg kivételesen, hogy átlépjen a polgári karrierjébe. Új működése terén gyorsan emelkedik, quaestor, néptribun, majd praetor lesz, Antoninus Pius pedig Dacia helytartójává nevezi ki. 159-ben consullá designáltatván Daciából Moesiába, majd Brittanniába megy, hol oly népszerűségre jut, hogy a légiók Pius halála után megkínálják a diadémmel. Lucius Verus parthiai háborúja idejében Cappadocia helytartója, s itt elődének veszteségeit azzal üti helyre, hogy elfoglalja Armeniát.

9. Julius Bassus, legatus Augusti pro praetore, 160-ban kormányozza Daciát.

10. P. Furius Saturninus legatus Augusti pro praetore, 161 előtt kormányozza Dáciát, a mondott évben consul suffectus lesz. Távoztakor becsületes, igazságos kormányzatáért emlékkövet állítanak neki Aquae-ban (Kalán - Hunyadmegye.)

11. Macrinius.... 145 -161 közt volt helytartó.

12. C. Curtius Proculus, legatus pro praetore imperatoris Antonini Augusti Pii provinciae Daciae 138-161 között.

13. Terentius Gentianus, mint praetor kapja a daciai helytartóságot, később consul, pontifex és censitor Macedoniae lesz.


Marcus Aurelius idejében (161 180.)

14. M. Claudius Fronto legatus Augusti propraetore III. Daciarum et Moesiae superioris.

15. Clemens.... Dio Cassius említi őt a markomann háborúk idejéből.

16. Helvius Pertinax 178-179-ben. »Cassius forradalmának elfojtása után - írja Capitolinus - Syriából a Dunához megy annak védelmére, itt kapja a két Moesia, majd Dacia helytartóságát. Jól végezvén mindent, kiérdemelte magának Syriát.« Később császár lett - Commodus halála után, de csak nyolcvanöt napig örvendhetett trónjának.


Commodus idejében (180 192.
)

17. Sabinianus .... Commodus uralmának kezdetén, talán 180-ban.

18. Vespronius Candidus consularis 183 - 185-ben. Zord, szigorú öreg ember, akit a légiók gyűlölnek, de még sem mernek ellene semmit sem tenni. Severus nagy rokonszenvvel viseltetik iránta, s az ő kormánya alatt keleten győzelmesen harcol több ízben.

19. Manilius Fuscus legatus Augusti 191-ben.

20. Pescennius Niger. Dio Cassius szerint Albinus mint Moesia, s Pescennius Niger mint Dacia helytartója nagy dicsőséget arattak az éjszaki barbárok ellen való küzdelmekben. Ezután consullá neveztetvén ki, Syria helytartója lesz, s mint ilyen megkísérli a császári trón megszerzését, de Septimius Severusszal szemben elbukván, megöletett.


Septimius Severus egyedüli uralma idejében (193-198.)

21. Polus Terentianus consularis III. Daciarum, 193-ban megnyitja Miciában a Cohors II. Flavia Commagenorum legénysége által épített fürdőt.

22. P. Septimius Geta legatus Augusti pro praetore. Már Pertinax nevezte ki őt, de a császárt hamarabb elérte végzete, hogysem a helytartó elfoglalhatta volna méltóságát. Testvérje 193-ban megújítja a mandátumot, a többet váró Geta elégületlenül érkezik tartományába. 195-ig maradt itt.

23. Mevius Surus consularis III. Daciarum.


Septimius Severus és Caracalla közös uralma (198-211.)

24. L. Octavius Julianus legatus Augustorum, consularis III. Da-ciarum, 200-ban kormányozta a tartományt.

25. P. Calpurnius Proculus legatus Augustorum pro praetore 198-211 között. Egy Ancyrai fölirat szerint Germániában a Legio I. Minervia legátusa, majd Belgium s utóbb Achaja kormányzója. Érdemeiért consullá nevezik ki, mint ilyen érkezett Daciába.

26. C. Julius Gallus, consularis, legatus Augustorum. A consulságot 198-ban viselt, valószínűleg ezután küldetett a tartományba, melyet 198-211 között igazgatott.

27. C. Julius Maximinus, - legatus Augustorum pro praetore 198-211 között.

28. C. Pomp. Liberalis consularis III. Daciarum, szintén 198- 211 között.


Macrinus idejében (217-218.)

29. Marcius Agrippa 218-ban. Az ókori iparlovagok, szerencsefiák valódi példányképe. Rabszolgának születik, pályáját mint egy előkelő úrasszony fodrásza kezdi meg, s fölvitte egészen a kincstári ügyvédségig. Dicsősége azonban nem soká tartott, mert csalásai miatt száműzetésbe küldenek. Innen Caracalla szeszélye hívja vissza, s a közönséges csaló tagja lesz a császári tanácsnak, majd a kabinet levelezését vezeti, végül pedig consul lesz. Rossz természete ez előkelő állásban is kiütvén, ura a praetori rangú senatorok közé degradálja, de később mégis kinevezi a hajóhad főparancsnokává. A keleti háború kitörésekor ő is összeesküszik a császár ellen, s talán közvetlen része is van Caracalla meggyilkolásában. Macrinus Dacia helytartóságával jutalmazta jó szolgálatait.


Caracalla, Macrinus vagy Heliogabalus idejében (221-222.)

30. L. Marius Perpetuus consularis Daciarum III. Előbb Arabia, később Moesia helytartója volt.


Alexander Severus idejében (222 235.)

31. Jasdius Domitianus, legatus Augusti pro praetore.


Meg nem határozható időben hivataloskodtak.

32. L. Aemilius Carus Augusti pro praetore .III. Daciarum, Előbb Arabia legátusa, majd a három Daciáé, végül pedig Cappadociába megy.

33. L. Annius Fabianus, legatus Augusti pro praetore provinciae Daciae.

34 dio .... legatus Augusti provinciae Daciae, consularis.

35. Tib. Julius Flaccinus legatus Augusti provinciae Daciae.

36. Simonius Julianus praeses Daciarum, - később, de 254 előtt praefectus urbis.

37. M. Valerius Maximianus, Numidia praesese, majd legatus Augusti Daciában.

38. Marc. Veracilius Verus, legatus Augusti pro praetore. Felirataink ezeken kívül még három legátusról emlékeznek, de sajnos, kettőnek neve teljesen elmosódott, egyé pedig kitöröltetett, bár consularis.


Forrás: Király Pál: Ulpia Traiana Augusta Colonia Dacia Sarmizegetusa Metropolis Dacia