logo

XXV Februarius AD

A pénzügyi kormányzat

Az állami pénzügyek kezelése a helytartótól hivatalos dolgokban független procuratorok hatósága alá tartozván, ezek vetik ki és szedik be a tributumot, a földadót, mely a birtok minősége és mennyisége szerint egyenlő arányokban vettetett ki mindenkire. A kivetés az öt-tíz évi időközökben eszközölt becslés alapján történt, midőn becsületes és annyira részletes vallomást kellett tenniük a birtokosoknak, hogy még gyümölcsfáik számát is kötelesek voltak bejelenteni. Az egyeseknek ekképpen bevallott vagyona tévé a község összes birtokát, mely aztán ezer arany értékű egységekre osztatván, egy vagy több százalék egyenes adóval terhelték.
Az adóegységek után eső összeget a községek magok vetik ki az egyesekre, s felelősek voltak az egész járulékért. Föliratainkban az adózás mint az adóbecslésre világos határozott adatokat találunk, különösen az alburnus-maiori (Vöröspatak) viaszos lapok egyikén, midőn a vevő kiköti, hogy az általa megvásárolt fél házadóját a legközelebbi becslésig az eladó fizeti.

A vagyontalanok, a mások hatalma alatt lévő egyének, tehát a napszámosok, jobbágyok, rabszolgák, asszonyok, gyermekek stb. fejadót (tributum capitis) űzetnek, de ennek nem ismerjük sem mennyiségét, sem kezelési módját. Az állam egyéb, közvetett jövedelmei bérlőknek adattak ki, így bírta a Sarmizegetusában lakott P. Aelius az állami erdőket, sóbányákat.

A vámok tekintélyes jövedelmet ad az államnak, külön procuratorok kezelése alá helyeztettek. Dacia ama nagy terjedelmű vámterületbe tartoznak, mely Helvetiától a Duna jobb partján egész a Pontusig terjedt, - a procurator publici portorii Illyrici et ripae Thraciae hatósága alatt áll s a 25%-os vámot a két főközlekedési út mentén Tsierna-ban s Micia-ban szedték a bérlők ügynökei. Sarmizegetusa bankárjai több ízben említenek ily bérlőkként (conductores), különösen I. Julius Saturninus, ki az összes vámok egyharmadának kezelését vállalta magára, és még a noricumaikat is kibérelte. De azért az apró üzleteket sem veti meg, mert Alburnus-Maior viaszos lapjain is találkozunk nevével.

Az örökösödési 5%-os illetéket, a rabszolgák szabadon bocsátási huszadát, szintén császári, Daciában a procurator alá rendelt tisztviselők kezelik.

E jövedelmek névleg az állami s katonai kincstárt illetik ugyan, de tényleg az uralkodó rendelkezett a befolyt Összegekkel, teljes korlátlansággal, éppúgy mint a császári birtokok jövedelmeivel, melyeket Sarmizegetusában külön igazgatóság (rationes) kezelt jelentékeny számú tisztviselővel.

Az adóhivatal főnöke, a tabularius, rendesen császári rabszolga vagy szabados; alárendeltje a librarius ab instrumentis censualibus, vezeti az adóalapok jegyzékét; segédjei az adiutores tabulariorum, kik császári rabszolgák mindannyian. A főkönyvet a librarius a rationibus vezeti.

A császár jövedelmeit szaporítják az itt fölsorolt forrásokon kívül meg az évi, szigorúan megállapított ajándékok (aurum coronarium), az önkéntes hagyatékok, a végrendelet s örökösök nélkül elhaltak vagyona stb., melyeknek kezelése a Sarmizegetusában székelt procurator a caducis hatósága alá tartozott.

A legbővebb jövedelmet azonban mégis a nemes ércbányák adták, de ezeket mellőzöm, mert igazgatóságuk és területük nem esik a főváros ager-jébe.


Dacia Superior s Dacia Apulensis procuratorai közöl a következőknek emléke maradt fenn:

Dacia Superior.


1. Q. Decius Vindex procurator Augusti.
2. M. Lucceius Eelix procurator.
3. T, Desticius Severus .... procurator Daciae superioris. 160 körül,


Dacia Apulensis.

4. P. Cominius Clemens.... procurator Daciae Apulensis


II. század.

5. T. Oornasidius Sabinus procurator Daciae Apulensis


193-211.

6. Ulpius procurator provinciae Daciae Apulensis 211-212.
7. Q. Axius Aelianus procurator Daciae Apulensis 238.


Procurator a caducis.

8. Komanus proc(urator) a cad(ucis).


Forrás: Király Pál: Ulpia Traiana Augusta Colonia Dacia Sarmizegetusa Metropolis Dacia