logo

XXV Februarius AD

Sarmizegetusa nyilvános épületei

Sarmizegetusának rendszeres kikutatását 1881-ben megkezdve az alig tíz éves Hunyadvármegyei történeti és régészeti társulat, a föld mélyébe temetett romok lassankint kibontakoznak tizenhét százados sírjaikból, s apránként újra elképzelhetjük az egykori fényt, a régi nagyságot.

Sarmizegetusa mint egészen új város meghatározott terv szerint épült fel, fővonala: a cardo maximus keletről nyugatra húzódik, majdnem párhuzamosan a mai országúttal. Mellette, jobbra és balra helyezték el a város fényes palotái, a középületek, utóbbiak a castrum közelében, kétségtelenül azért, hogy könnyen megvédhetők legyenek, ha ellenség támadna. Itt terűit a forum is, melynek nagyterjedelmű romjai, még így, sokszorosan földúlva és megrabolva is, nagy hatást tesznek a szemlélőre. Most, kószált összevisszaságban hevernek ott hatalmas épületkő kockák, melyeket nem tudtak összezúzni s elhurcolni a kapzsi és félbarbar epigonok - mészégető kemencéikbe, az óriási oszlopfejek, melyek közöl a legnagyobbnak párnája teljes négyszögméter nagyságú, capitelje pedig egyszerű, nemes Corintiai stílusú, melyet kiváló ügyességgel tudott érvényesíteni mestere a kékesfehér bukovai márványtömbön.
Mily büszke, impozáns lehetett az ily részletekből alkotott épület! De csak is ilyen, szinte elmozdíthatatlan, a rombolók kezdetleges eszközeivel dacolni tudó darabok maradhattak fenn, mert épen itt kutatott a legtöbb kincskereső, a legtöbb amatőr! Mátyás király még a Vatikánnak is küldözgetett várhelyi műtárgyakat; Bethlen Gábornak gyulafehérvári palotájában harminca néhány sarmizcgetusai fölirat volt, a múlt század elején pedig Ariosti gróf ásatott szettében, hosszában - három hajón indítva Bécsbe zsákmányát; 1827-28 óta, egészen szabadságharcunk kitöréséig Hunyadvármegyének akkori főispánja báró Nopcsa László, e valódi oligarcha, kinek alakját kalandosnál kalandosabb regékkel szőtte be a népnek termékeny képzelete, ásatott majdnem minden évben, szebbnél szebb műemlékekkel töltve meg farkadini s zárni kastélyainak előcsarnokait, termeit. De a köznép is kivette a maga részét.

A demsusi templom Sarmizegetusából elhurcolt kövekből épült, az osztróinak kertelése a főváros nagy bazilikáinak, köz és magán palotáinak romjaiból odavonszolt kőkockákból és lapokból áll! S a jámbor falusiaknak mostani elsatnyult nemzedéke szentűl hiszi, hogy az óriások hordták kicsi szentélyük köré e furcsa, de elmozdíthatatlan palánkot! És az ily dolgok még ma is megtörténnek.
Az amphithsatrum falainak egy részéből telt ki a romokkal átellenben két-három ház stb. Mennyi műemlék, műkincs és a tudományra nézve mennyi megbecsülhetetlen adat pusztult el a zsákmányolások közben! A Terrae Mater kiváló kegyének tekinthető tehát, hogy eredményes még a jószándékkal kutatók munkája is! De a forum képét lehetetlenség már rekonstruálnunk, lehetetlenség a főutca fényes épületeit is, mert a falu épen reájuk telepedett.

A háztulajdonosok féltékenysége pedig nem ismervén határt, következetesen visszautasítanak minden kutatási kísérletet. A cardo nyugati része azonban szabad térre esvén, a délre fekvő épületromok az első pusztulás óta itt-ott még érintetlenűl fekszenek, és sűrű egymásutánban fekvő halmaik a decumanus-szal párhuzamosan haladó, s a cardo-ra, a főútvonalra derékszögben nyíló utcákat mutatnak, melyeket a főútvonallal parallel futó utcák tagolnak kisebb négyszögekre. Ezekben ásattak föl a magán házak-hoz tartozó romok is, melyeket később említek.

A forum szomorú romjaitól éjszakra az amphitheatrum nagy terjedelmű dombja terűi, s belsejében, hol egykor derült kacaj vagy vad lárma uralkodott, hol fojtott lélegzettel kisérték figyelemmel a gladiátorok küzdését, ma jámbor földművesek kukoricát, búzát termelnek a földrétegen, melyet a szelek, viharok hordtak a falaira az eső oda tapasztott, hogy megvédje az elmúlt erős nemzedéknek kiváló művét az idő, de főkép az emberek pusztításai elől. Es az amphitheatrum most jelentékeny, 5-6 m. magasságú, menedékesen emelkedő halmot képez, melynek csak éjszaki, az országút felé fordúlt oldala van megbontva. Itt látszanak a vastag puszta falak, a modern rombolásnak éles nyomaival.

Az arénának most termékeny talaját hajdan finom homokréteg borítja, melyen egykor emberek, állatok küzdöttek egymással, vagy egy-más ellen bősz viadalokat a nép mulattatására, a misera plebs contri-buens gondjainak elűzésére. Hátszeg vidékének akkor még érintetlen őserdeiben bőven lévén vadkan, medve, farkas és mindenféle vad, a venatiók alig okozhattak fejtörést rendezőiknek, s lévén mindig elitéit is elég, a fegyvertelen vagy rosszul fegyverzett szerencsétleneknek a bestiákkal vívott élet-halálharcban gyakran, nagyon gyakran izgathatja idegeit Sarmizegetusának blazirt közönsége.
De a gladiátorok sem hiányoznak. E vad, durva népség legnagyobbrészt herculesi testalkatú rabszolgákból, vagy a söpredéknek önként vállalkozó aljából tevődik ki, kaszárnyákban, szigorú fegyelem alatt tartatott közköltségen vagy magán vállalkozók által. S utóbbiak vagy magok rendezek a rémítő látványosságokat, vagy bérbe adják embereiket a főhivatalnokoknak s egyes bőkezű gazdagoknak. Es e bér nem is volt nagy. Húsz dénár járt a harcból épen kikerülő gladiátorért s ezer a halva maradtért. A hónapokkal előre hirdetett játékokon gyalog vagy lóháton küzdőnek egy-mással a párok, - de néha egész csoportok, a legkülönbözőbb fegyverekkel.

A mutatványok zene és színlett viadalokkal kezdődének, majd a komoly harc következik. Rendszerint ennek sem volt halálos vége. A legyőzött vagy súlyosan megsebesült hüvelyének fölemelése által kéri a küzdelem megszüntetését, - a kegyelmet, melyet, ha jól megállta helyét, a gyöngéd szívű közönség nem igen szokott megtagadni, s a megalázott gladiator eltávozhatott; de ha hallgatás volt a válasz, úgy nyugton kell tűrnie ellenfele halálos csapását. A temetések alkalmával rendezett küzdelmeken azonban az egyik félnek mindig meg kellett halnia, mert azt hiszik, hogy az elhunytak szellemeit az emberáldozatokkal megengesztelhetik. Es eme hiedelmen alapult ama szokás, mely később annyira elfajzott, hogy magok a császárok is megsokallták az amphitheatrumi túlkapásokat.

A sarmizegetusai küzdőtér berendezéséről - e sorokat írva, még nem adhatok számot, mert a kiásatás talán csak az év folyamán történhetik meg. Szerkezete, úgy hiszem, csak olyan lesz mint a többié, különösen ama kisebbeké, melyeknek padsorain öt-hat ezer néző talált helyet. Közvetlen környezetében számos kicsi halom lévén, valószínű hogy apró tabernák, boltocskák, vendéglők vették körül, mint más városokéit.
Sokkal szerencsésebbek vagyunk a közfürdő dolgában, mert substructiója majdnem teljes épségben került ki a föld alól, midőn 1883. nyarán tudós barátom Téglás Gábor főreáliskolai kir. igazgató úrral a »Hunyadvármegyei történeti és régészeti társulat költségén fölásattuk. Az épület meglehetősen kicsiny: homlokzata húsz, belső mélysége pedig, beleszámítva falainak vastagságát is, harminc méter, - de föl van használva benne a legnagyobb gyakorlatiassággal minden talpalatnyi tér. Csak a vetkező szobákkal követtek el építői némi fényűzést.

Fürdőnk négy főrészre oszlik: a férfiak és nők osztályaira, a hideg s a gőzfürdőre. Az első és utolsónak közös előszobája van, hol a pénzszedő (capsarius) álldogálhatott perselyébe gyűjtve a quadransokat. Balra a gőzfürdő vetkezője, - jobbra pedig a férfiak fürdőjének hosszú, keskeny apodyteriuma nyilván, legelőbb ide lépünk be.

A folyósószerű és kétségtelenül homályos helyiség (16,2 m. x 2,7 m.) oldalai valószínűleg, egymástól elkülöníett apró fülkékkel voltak ellátva a vendégek részére, kik innen azonnal átmehettek a szomszéd hideg vizű medencének termébe (9,9 x 3,4 m.). E terem közepét tükörfürdő (frigidarium) foglalja el, melybe a padlatról két 0,3 -0,3 m. magas és 035-0,35 m. széles márvány lépcső vezetett be, A víz tükre tehát nem volt magas, s látogatói üldögélve élvezék hűs habjait.
A bassin, a teremnek megfelelően, téglányalakú, s oldalain 08 m. széles, vastag rózsaszín cementtel burkolt járda volt, melyen az újonnan érkezők a vízben lévőket nem zavarva, kényelmesen eljutottak a balra nyíló langyos, légfürdő terembe. Alig egy méter széles ajtó nyílását mindig gondosan elzárták, mert bukovai márványból faragott küszöbjének forgója nagyon ki volt koptatva; de észrevehetők voltak a ki és bejárók nyomai is.
A terem elég nagy (116 m. x 3,5 m.), sokan megférhettek benne, csevegéssel töltve az időt a falak mellett húzódó padokon, mig a jótékonyan ható langyos légben előkészültek annyira, hogy átmehettek a meleg levegőjű caldariumba. Fürdőnknek eme helyisége az ajtóval szemben ki van kerekítve, s itt e félkörívben helyeztetett el a labrum a hidegvíz kád.
A terem balján keskeny (2,2 m. x 1 m,), alig egy méter széles fülke nyílik a 0,75 m. magas oldalfallal ellátott meleg víz medencéhez. Ebben öblítik le langyos vízzel a meleg levegőben könnyen kiszűrődő izzadtságot a látogatók tagjaikról, végül pedig hideg víz mosogatással (a szintén 075 m. magas párkányú labrumból) készítik elő festőket a frigidarium használatára, honnan kilépve dörzsöléssel izgatják a bőr pórusait rendes transpiratióra. Ezzel be volt fejezve a fürdés.

Fürdőnket úgy látszik csak télen használták így. Nyáron inkább a nagy medencével kapcsolatosan látogatták, s ezért kötik össze a nagyobb bassint keskeny folyosó által a fönnebb említett tepidarium és caldariummal. A nyári fürdő belépője (9) kicsi, kényelmetlen helyiség (22 m. x 1,5 m.), melyből jobbra nyílik a vetkező (10; 62 x 29), s hűen a nagy víz medence - a natatio. Elég terjedelmes (82 m. x 62 m.), s római szokás szerint sokan használhatták egyidejűleg. Párkánya 1 m. széles volt, melyből három 031-031 m. magas és 035-035 m. széles márvány lépcső vezetett a tükör mélyére. Járdája körülfutván az egész termet a pontnál keskeny ajtón át szűk folyosóhoz (12; 5 m. x 1 m.) ért, mely a tepidariumba vezetett.
Alapjában a nők fürdője ugyanily szerkezetű. Belépője a homlokzaton van (3,5 x 17 m.), melyből balra a vetkező (13,35 x 2,3 m.) nyílik. Ebből 1 m. széles ajtó vezet a frigidariumba, mely azonban oly kicsiny (14; 46 m. x 27 m.) hogy alig lehetett a talajba mélyített medencéje. Legföljebb nagy kád álhatott közepén. De hogy így volt e valósággal, lehetetlen megállapítanom, mert épen ez a helyiség szenvedett legtöbbet.
A szomszéd tepidarium ugyanily terjedelmű (15; 46 m. x 27 m.) Innen két helyiség nyílik: a caldarium, alveus és labrumával (18), s egy kicsi fülke (19; 2,2 x 2 m.) Vájjon nem a kenőszobácskát (unctorium) kell ez utóbbinak sejtenünk? Végül a laconicum - a gőzfürdő. Ez mindössze két helyiség: a belépőnek baloldali ajtaja vezet az apodyteriumba (20; 43 x 34 m.), s innen keskeny nyílás a gőzterembe. (21; 75 x 7,3 m.)

Fürdőnknek öt helyisége igényelvén folytonos és nagyrészben erős fűtést, szobáinak egy része függő padlóval (suspensurae) volt ellátva. E szerkezetet Sergius Orata találta föl az első században Kr. el Eleintén csak Rómában alkalmazzák, de később meghonosult a birodalom minden részében. A caldariumok és tepidariumok melegítésére nálunk is ezt alkalmazták. A férfi fürdő meleg terme alatt teljes épségben maradt fenn, csak be kellett volna gyújtanunk, hogy ismét működésbe hozzuk. Alapját az őstalajra fektetett 04 m. hosszú, 028 m. széles és 006 m. vastag rendkívül kemény téglapadló képezte. Ebbő] egymástól 04 04 m. távolságban s szabályos sorokban 0,2 m. széles és hosszú, s 006-m. vastag téglából (7-7 egymás fölött) rakott apró oszlopocskák emelkedtek ki, melyek aztán az alappal egyenlő méretű téglákkal födettek be. Eme födélzetre önteték a caldarium padlatául szolgáló 015 m. vastag cement réteg. De az így nyert meleg még nem lévén elég, annak fokozására az alsó szerkezetből, a falaknak egész belső hosszában, most már meg nem állapítható magasságig, négyszögletes, pontosan összeillesztett, külső részükön jól elvakolt, belül egymással négyszögű nyílásokon közlekedő melegítő csöveket vezettek be a két caldarium s laconicumba. Előbbiekben csak a labrum szakítja meg folytonosságukat.
A tepidariumok már nem igényelvén ily erős fűtést, padolatuk 0,3 m. vastag a tégla rétegen kívül, s falaikban nincsenek melegvezető csövek. Alsó szerkezetük egyebekben azonos az előbbiekével E hypocaustumokat a fűtő szobákban elhelyezett kemencékkel (praefurnium) hevítették. A laconicum fűtőjében, két medence (a, b) volt: a férfiak caldariumáé s a gőzteremé, mely majdnem kétszer akkora mint az előbbié. Tűzhelyük petrisi (Arany) kemény augit-andezittel van kifalazva.
A nagyobb tepidariumnak külön kemenezéje van (23; c) melyen az ásatás alkalmával még ott állott a 055 m. magas, 0,58 m. átmérőjű s 0,07 m. vastag agyagból égetett víz-melegítő kerek edény. Talán ez a helyiség volt egy tűst alatt a mosókonyha is. A nők részének fűtőszobájában (24) fölállított kemence egyszerre melegítette a caldariumot mint tepidariumot. E praefurniumok füstje úgy látszik a falakba épített négyszögű nyílások által jelzett kéményeken szállott el.

Fürdőnket a szükséges vízzel valószínűleg a városi vezeték látta el, mely a Retyezát alján elrohanó kristály tiszta, folyónak is beillő Sebespatakból a legjobb vizet hozhatta. A férfi vetkező padolata alatt constatált s a frigidarium felé irányuló, de e pontnál szétágazó, s a natatio felé hajló, eredetileg 0,1 m. átmérőjű, a kettéválás után 0,05 m. kaliberű csatorna talán épen erre a célra szolgált. Sajnos, hogy nem volt egész végig figyelemmel kisérhető. Nyoma veszett a nagy bassin vetkező termének a lezuhant felső részek által össze-vissza tört padozata alatt. A fölhasznált víz egy részét a frigidarium mellett elvonuló folyosó padlata alatt átfutó, s kőcsorgóban végződő keskeny csatorna bocsátotta le, a fürdő mellett húzódó elég széles vezetékbe.

A frigidariuniok, natatio, tepidariumok, caldarium s laconicum padolata 015-0.3 m.-ig váltakozó vastagságú cementréteg; ugyanezzel vannak beöntve a labrumok s alveusok, míg a többi helyiség hatszögű, 015 m. átmérőjű vagy alakú téglákkal van kirakva. A falakat vékony s vonal és pálca díszítéssel élénkített bukovai, kékesfehér márvány lapokkal födték be, melyeket még in situ találtunk több helyen. A másodrendű helységek - a fűtő-szobák, s az alább említendő fülkék csak vakolva voltak.
A nagy közönség által használt termek bizonyos magasságban kőpárkányokkal voltak körítve; ezekre helyezek el estén-ként a mécseket, - s az apró, díszítésűl szolgáló szobrocskákat, melyeknek néhány töredéke s egy majdnem teljesen ép, ülő alakot ábrázoló példánya került a dévai múzeumba.

A fürdő kerületében néhány nagyobb méretű oszloptöredék (035 m. átmérőjű aljak, s 03 m. átméretű sima, kerek fejek) is megmaradván, az épület egy része talán poligon kövekkel kirakott porticusokkal volt ellátva. Az épületet, miként a tömérdek törmelék bizonyítja, cseréppel fedték be, de hogy milyen szerkezetű volt a födélszék, arra ez alkalommal nem bocsátkozom föltevésekbe.

Fürdőnk Kr. u. 158-ban Tertullus és Sacerdos consul ok idejében fejeztetett be a Cohors V. Commagenorum segédkezésével - kétségtelenül állami költségen, s virágzott a város pusztulásáig, midőn e sűrűn látogatott nyilvános hely is áldozata lett a barbárok dúlását követett tűzvésznek.


Forrás: Király Pál: Ulpia Traiana Augusta Colonia Dacia Sarmizegetusa Metropolis Dacia