logo

XXII September AD

Házak és magánházak

A római város külseje a modern városokétól sok tekintetben előnyösen különbözött, míg másfelől hátrább állottak még a legtekintélyesebb metropolisok is mint ma kisebb mezővárosaink. Az antik városok útjai, utcái szűkek, sötétek voltak, világításnak nyoma sincsen, csak az egyetlen Antiocheia házszögletein függött egy-egy lámpa, és lakói már azzal dicsekszenek, hogy megszégyenítik a holdat, mert az éjszaka sűrű sötétségét nappali fénnyé varázsolták át. Es ez jóformán mindenhol igy volt a római birodalomban. Még Róma is szűk és sötét, csak Nero tűzvésze után szélesítik ki utcáit, útjait, az ósdiak bánatára, kik szentül hiszik, hogy a régi város egészségesebb volt, mert keskeny utcáiba nem hatolhatott be a napfény. De keleten most is ilyenképpen van, különben alig viselhetnék el a nap perzselő hevét.
Pompeii-ben a Strada di Mercanti 868 m. széles, s még ebből a két oldalon egyenkint 186 m.-nyi járda leszámítandó. Aquincum utcái sem szélesebbek. - A járdák magasabbak, mint a szekérút, s ettől legtöbbször keskeny fal által választatnak el. A találkozási pontokon kimagasló köveket helyeztek el, úgyhogy a gyalogjárók átjuthatnak száraz lábbal, - a kocsik pedig a közökön akadálytalanúl mehetnek tovább. A kövezetre nagy súlyt fektetnek az egész birodalomban, nem takarékoskodtak még a kisebb vidéki városok sem. Pompeii utcáit polygon láva lapokkal burkolják, - Aquincumban a közeli bányák anyagát használták, Sarmizegetusában pedig leginkább a petrisi (Arany) augit-andezitet, mely rendkívül kemény és tartós lévén, a főváros utcái vetekedhettek a legtekintélyesebb metropolisokéival. Még a sikátorokban sem kímélték a követ, hogy ezekben is könnyű, s biztos legyen a közlekedés. És e keskeny, a főutcákkal párhuzamosan haladó közök föltalálhatok jóformán minden antik városban, különösen Pompeii-ben, hol legtöbbször oly szűkek, hogy két kocsi nem kerülheti ki egymást egymást, csak gyalogok által használtatnak. Ezért a nagyobb házak, hacsak lehetséges, két utcára nyílnak, két bejárattal - az anticum és posticummal, melyek közöl az elsőt a ház cliensei, vendégei stb. használják, utóbbit pedig a család tagjai s a rabszolgák.

Feltűnő az is, hogy nincsenek istállók. Aquincumban még eddig egy sem került napfényre, s Pompeii-ben is csak egyetlen oly házat ástak ki, melynek nagy kocsik által használható, a szekérúttal egy szinten fekvő kapuja volt. E jelenség oka az hogy Italiában, helyesebben a birodalomban, nem szoktak sem lovagolni, sem kocsizni az utcákon. A lovaglást a katonák előjogának tekintek, melyet a császárok szükségesnek láttak végig fönntartani. Claudius edictummal hagyja meg az utazóknak, hogy Italia városain csak gyalog, vagy gyaloghintón menjenek keresztül. Marcus Aurelius e rendszabályt kiterjeszti az egész birodalomra, és Aurelianus mint tábornok még sebesülten sem akart kocsit használni, hogy bemehessen Antiochiába. Teherrel megpakolt szekerek jártak ugyan városban, de csak hajnalhasadtáig.

Pompeii-ben a Herculanum felől érkezők a kapu közelében, a sírok útja mellett fekvő épületben helyezek el kocsijokat, lovaikat, s a balra nyíló úton mentek tovább, esetleg megkerülve az egész várost Hasonló épületet sikerült constatálnunk Sarmizegetusában is, tisztelt barátommal Téglás Gáborral 1883.i ásatásaink alkalmával. E ház nyilván megszálló vendéglő, a Traianus-út déli részén fekszik, s éjszakra nyíló homlokzata, beleszámítva az udvarnak jelentékeny hosszúságú falát, - majdnem 33 méter. Romjai a viszonyokhoz képest jó állapotban lévén, substructióját teljes biztonsággal lehetett megállapítani. Északkeleti kapuja 475 m. széles lévén, egyszerre két szekér is befordulhatott a 155 m. mély s elől és oldalt 0,5 m., hátúi pedig 075 m. vastag fallal körített udvarába.

Az ókori városoknak vízzel való ellátása a hatóságoknak s állami kormánynak legfőbb gondjai közé tartozik, hol lehetséges volt hatalmas, gyakran valóban óriás méretű vezetékeket építettek, melyek legtöbbször teljesen fölöslegessé tevék a kutakat. Apulumban a Legio XIII Gemina a mai Sárd vidékének forrásait, patakjait gyűjti össze az állami költségen épült vízvezetékbe; Sarmizegetusában valószínűleg a Sebes-patakot használták föl e célra, melynél bővebb és jobb, üdítőbb messze földön sincsen. De a vezetékek még nem elégíti ki minden szükségletet, divatosak voltak a cisternák is, melyeknek vizét sokan még a forrásokénál is jobbnak tárták. Az atrium medencéje - impluvium - nagyobb házakban ily vízgyűjtőként is használtatott.
S a római háznak legjellegzetesebb része épen ez az atrium, a félig födött, egészen körülépített udvar, a ház középpontja, melyből az összes többi helyiségek nyílnak. Rendes körülmények között a bejárattal szemben fekszik a tablinum, mely az egyszerű kis házaknak a legbelső, de egyszersmind a legutolsó helyisége is, míg a nagyobbakban innen, vagy közvetlenül mellőle még folyosó nyílik, mely a peristylium-ba vezet. Ezután még kisebb-nagyobb kertecske is következhetik. Es eme alkatrészek meg vannak jóformán minden római házban, - bár elhelyezésük, beosztásuk a helyi viszonyoknak s a szükségleteknek megfelelően változik.

A ház előrészét, vagy a tulajdonos által nem igényelt szárnyát bérlakók vagy üzletek foglalják el. Épületünk igen jó helyen feküdt, két utcára nyílt, s csak éjszaki és déli oldalán csatlakoznak hozzá házak Eme előnyt ki is aknázta tulajdonosa, mert nyugati és keleti homlokzatát megrakta tabernákkal. Legnagyobb az 1-ső számú mely keletre nyílik. Balrészén a pontnál érintetlenül feküdt a küszöb, azon átlépve a 2. számú szobába jutunk s innen (b ajtón át) a 3.-ba. E három helyiség teljesen elzárt egészet képezvén, önként fölmerül a kérdés, vajon mi célra szolgálhatott. Vendéglőnek lehetett a legalkalmasabb. Erre látszik utalni az első helyiség üres volta is, mert épen akkora, mint a két szomszéd szoba együttvéve. Így ha elfogadható e föltevés, akkor a benyíló konyha lehetett, a 3. szám pedig a bérlő lakása. E kis kocsma szomszédjai boltok - kétségtelenül. Egyenlő nagyságú mindkettő (4,5 m. x 4,5 m.) s az egyik nyugatra, a másik pedig keletre nyílik (3a, 4). Bérlőiknek nem lévén szobáik, valószínűleg másfelé laktak. Tovább ismét üzletek vannak.
A keleti igen kicsi (5. sz.; 4,25 m. x25 m.), de azért bérlője mellette lakott, - a boltocskájából nyíló sötét fülkében. A nyugati 7. sz. már nagyobb (4x425 m.), épen így a mögötte lévő szintén sötét szoba (8.sz.; 45x425 m.) E tabernát 225 m. szokatlan vastagságú fal választja cl a 9. sz. bolttól (4x3,25 m.), melynek ismét sötét, de elég térés benyílója megint lakás lehetett (5x45 m.) Ezzel benyithatunk a sajátképi házba.

Nyugati kapuja 5 m. hosszú és 1,75 m. széles folyosószerű vestibulumba nyílt, melyen keresztül menve az átriumba jutunk. S ez, vagy ha úgy tetszik, cavaedium, az épületnek legterjedelmesebb része (12. sz.; 6,25x6,5 m.), s majdnem négyszög. Fedélszerkezetének nem maradt semmi nyoma, csak a közepéré helyezett, terra sigillata kockákkal kirakott (csak törmelék került elő) bassinből következtetjük, hogy Vitruvius szabályainak megfelelő volt tetőzete. A falakból kinyúló vagy azokra fektetett gerendákon nyugodott, s közepén az impluviummal egyenlő nagyságú nyilas volt, mely megvilágítja az egész udvart, de a melyen akadálytalanál hatolt be az eső, hó egyaránt, s a menedékes tetőről lecsorgó víz. Ennek fölfogására szolgált az 15 m. hosszú és széles medence.
Az átriumból nyíló szobák közöl első sorban a tablinum említendő, mely a közölt tervrajzon valószínűleg a 14. számú helyiség. Ez a legtéresebb s legalkalmasabb az idegenek fogadására. Itt üthette fel egykor tanyáját a háziúr, innen adja a parancsait háznépének, itt tartogatta kincseit, minden értékes holmiját. A szomszéd szoba talán a háló (15), a mellette nyíló pedig az oecus, hol a háziasszony látta vendégeit. A triclinium - ebédlő talán a 17. számú helyiség, a kis szögletfülke pedig kamara, vagy gyermekszoba. Ugyanitt rendeltetéssel bírhatott a 18/a is, míg a következő kétségtelenül konyha.
Ebből keskeny folyosó (fauces) vezet az udvarra, hol a két alig egy méter széles fülke. Az udvarból d ajtó már az utcára nyílik. Ezen jártak be a háziúrhoz a keleti szárny bérlői, s kétségtelenül ezt használták a családtagok s rabszolgák is. A gazda tehát igen jómódú lehetett, talán tagja az ordonak.
Annál szerényebb viszonyok közt élhetett a harmadik ház tulajdonosa 1,5 m. hosszú s 4,5 m. széles kunyhója a fürdő közelében van. Összesen három helyiség, melyek közöl az egyiket még bérbe is adhatta, mert a más kettőtől teljesen el lévén választva, külön bejárattal látta el. A másodikat már a tulajdonos használta, talán - műhelyül vagy szintén üzlethelyiségül, a benyílót pedig hálószobául. Ez épületeket télen át kemencékkel fűtötték, mert semmi nyomát sem. találtuk a hypocaustumoknak.

Belső berendezésük alig lehetett valami fényes, bár a nagyobb lakóház falain mutatkoznak némi nyomai a különböző szinű festésnek, s itt-ott konstatálható is volt egy-egy arabeszk részlet, de teljes képet nem tudtunk Összeállítani. Legfényesebbek kétségtelenül a tablinum, oecus s triclinium voltak - egészen szalonszerűek, itt fordulván meg a legtöbb idegen. Az átriumot még néhány virág is díszíthette. A többi szobák bútorzata a rendeltetésnek megfelelő. A hálószobákban ágyak, székek, szekrények voltak, épen így a gyermekek fülkéiben. A cselédség megelégedett egy-egy szalmazsákkal is.

Annál fényesebbek az előkelők házai. A tablinum, oecus, triclinium, exedrák - társalgó termek, atrium, peristylium stb. valódi tárházai az arany és ezüst kincseknek, a képzőművészetek termékeinek. Még vidéken is így van. Pompeii-ben valóságosan pazarolják a finom kivitelű festményeket, a márvány s vakolatdíszítéseket, oly bőkezűen, hogy modern nagyváros alig kelhetne versenyre e kicsi, legföljebb húsz-huszonötezer lakójú coloniával. Sarmizegetusában sem tettek másképen.
A nagyok, gazdagok házai fényesek, Ízlésesek. A szobák falainak élénk, összhangzó színei, freskói, kellemesekké, derültté teszik azokat; - és a csinos mozaikok még inkább növelik e hatást. A mai országút mentén, tehát a cardo maximus vonalán, hol a nagyúri házak állottak, a század elején több mozaik kerülvén elő, közlöm Paris ítéletét a csoportozatot, mely a fiáért könyörgő Priamust ábrázolja és egy Victoriát.

A két előbbi a trójai háborúnak első és utolsó jelenetét ábrázolja, összetartozónak tekinthető, bár nem egy kézből kerültek elő, s nem egyformák szélzetdiszítéseik sem. Paris az istennők előtt kőkockán ül, előre nyújtja jobb karját, míg baljában hajlított pásztorbotot tart. Arcát barna szakáll köríti, bajusza még alig serken; homlokára boruló, s füleit is eltakaró göndör, gesztenyeszín haját, feje tetején vörös phrygiai sipka szorítja kissé össze; ujjas tunicája világoszöld; mellén összecsatolt s hátul és jobboldalt elég gondos redőkbe szedett chlamysa sötét fűzöld, - míg nadrágja éles ellentéte az okker-sárga. Saruja nincsen.
Venus teljesen föl van öltözve; homlokán arany diadem; haja középen van elválasztva s aztán hátra simítva. Idomait élesen kiemelő, kékesfehér ujjasán alul három sor egyszerűen csipkézett szegély van; zöldes szoknyájának redőzete igen kezdetleges s leérve egész a földig, finom metszésű lábfejeinek csak előrészét engedi láttatni; Juno fején a Barberini szoboréhoz hasonló kékesfehér főkötőféle van; baljában a hosszú pálca, míg jobbjában virágokkal telt bőségszarút tart. Ruhája sima, testhez álló s rózsaszín ujjasa összefolyik zöldesbe játszó szoknyájával. Csak jobblába látszik; Minerva fején hosszú forgóval ellátott, sárga szélű, vörös sisak van; mellét pikkelypáncél födi, középen a Medusa fővel. E vértet testhez simuló, ujjatlan, bőringre ölti. Rosszul redőzött szoknyája leér a földig. Karjai fedetlenek, jobbjában hosszú lándzsa. E két utóbbi alak fejdísze azonos Venuséval.
Az ötödik Hermes=Mercur. Testét fehér lepel borítja, baljában kígyós botját tartja, míg jobbját Minerva balja felé nyújtja. Fő attribútumai, a szárnyak, fején vannak. A csoportozat elrendezése, ha mutat is némi újat, elég kezdetleges, az alakok merevek, élettelenek, sablonszerűek, s fölismerjük első tekintetre, hogy nem művész, hanem csak gyönge műiparos kezéből került ki. A csoportozatot fehér alapon okker-sárga éksorozat köríti, melyhez hármas sorban ismét fehér alapon, igen változatos, csak szögleteiken érintkező kockákból összeállított díszítmény csatlakozik.

Priamus könyörgése fia holttestéért sem áll magasabb színvonalon. A csinos maeander keretbe foglalt kép főalakja, Achilles, oroszlán lábú kartalan széken ül. Teste majdnem egészen meztelen, csak vállain van széles, a mellén csattal összeerősített, a szék nagyrészét eltakaró köpeny. Ez alól nyúlik elő kardjának sasfejű markolata. Sisakja nincs. Mellette barátja Automedon áll; feje födetlen, köpenye kék, mely szabadon hagyja majdnem egész testét. A térdelő s Achilles ballábát kérőleg átkaroló Priamus egészen föl van Öltözve. Arca szakállas, bajuszos, dús haját okker-színű plirygiai főveg szorítja le; köpenye sötétzöld, rövid ujjasa sárgászöld, nadrágja rozsdavörös, cipői kékek. Elég tarka tehát.
A negyedik alak Hermes-Mercur, csak félig látszik. Köpenye kék, baljában kígyós, szárnyas bot; főattributumát, a szárnyakat, miként az előbbi csoportozaton, a fején viseli. Hermes, Homer mythosában nem lévén részese a cselekvénynek, a művész új elemet visz be a regébe, de a nélkül, hogy ezzel koncepcióját élénkké, hatásossá tudná tenni. Ő is csak díszítő volt tehát és nem művész. Utóbbi mozaikon tulajdonosa a gyengébbek kedvéért éles, fekete, görög betűkkel följegyezteti a szereplő személyek neveit is.

Victoriánk már nagyobb a kiegészítő része, s annak egyik jobboldali medaillonjába van foglalva. Szinvegyület dolgában e mozaik messze fölötte áll az előbbieknek. Az enyhe barna színek jól összeillenek s a fehér is csak clair-obscur lévén, nem zavarja az összhangot. A Victoria föltűnően hasonlítván Traianus oszlopának istennőjéhez, föltételezhetjük, hogy a nagy császár győzelmes hadjáratai voltak e mozaikon megörökítve. Kétszeresen sajnálatos tehát, hogy középső részei teljesen megsemmisültek, mire a Bonus Eventus napfényre hozzá maradványait.

A házak tehát, melyekben eme mozaikok voltak, elég fényes berendezésnek voltak, de kívül ezek is oly egyszerűek, mint a többi. Es ez fő jellemvonása a római magánépületeknek. Befelé fordulnak egészen, - csak a belső díszítésre fektetnek súlyt. S ha telik fényes termekre. nagy, színgazdag pompával díszítenek minden helyiséget; - és ezt kívülről senki sem sejtheti meg, de azt sem, hogy benn szegénység és nyomor is lehet.


Forrás: Király Pál: Ulpia Traiana Augusta Colonia Dacia Sarmizegetusa Metropolis Dacia