logo

XXV Februarius AD

Colonia Ulpia Traiana Augusta Dacica Sarmizegetusa alapítása

A római közjog a tábort és várost összeférhetetlennek tartja, katonaságot a köztársaság éppen nem, a császárság pedig csak a legritkább a helyi viszonyok által javait esetekben helyez önkormányzattal bíró községekbe, így Rómában Augustus épít előszói· kaszárnyát praetorianusainak, de a városon kívül, míg Tiberius már a falakon belül telepíti meg félelmes gárdáját.
A birodalmi fővároson kívül csak Alexandriának van, - a mindig rakoncátlan csőcselék fékentartására - helyőrsége. Ritkán történik az is, hogy a meghódolt tartományban a tábor helyén város alapíttassék, mint azt actiumi castrumának helyén tévé Augustus Nikopolis-szal, s Varro Murena Kr. e. 29-ben Augusta Praetoriával.
A provinciáknak számot tevő városai majdnem kivétel nélkül polgári telepek, s az első századbeli imperatorok nem emelnek egyetlen castrumot sem coloniává. Traianus legelőször tér el a gyakorlattól, midőn Paetaviot fölveszi a coloniák sorába. A Legio XIII. Gremina már ekkor rég átköltözött ugyan Vindobonába, de az elvi akadály azért még nem volt elhárítva, mert a castrumot fenntartják továbbra is. A császár azonban ezt nem veszi figyelembe, nem lévén hajlandó a nagyra nőtt várost továbbra is meghagyni fejlődését akadályozó szoros korlátái között.

A Rajnamelléki Castra-Vetera-nál (Xanten) már, az eddigi gyakorlatot teljesen mellőzve, még tovább megy a császár és hatalma teljességére támaszkodván, a nagyvárossá lett polgári telepet, Germániának társadalmilag, közgazdaságilag is fontos pontját, szintén coloniává teszi, meghagyva ott a legio tábort is. Előző esetek nem hiányzottak tehát, midőn Sarmizegetusát helytartója által megállapíttatja, És ez eljárás indokai, kétségtelenül ugyanazok, melyek Paetovio és Vetera érdekében az eddig érvényes gyakorlattól való eltérésre vezetik a császárt.
A hódítás legelső éveiben Daciának csak egyetlen közlekedési útja lévén a birodalmi tartományokkal, az Apulum (Gyula-Fehérvár), Germisara (Csigmó), Petris (Arany), Ad-Aqiuis (Kakin), Sarmizegotusa (Várhely), Pons-Augusti (Váma-Marga), Tibiscum (Zsúppá)..... Viininacium (Kostolác)-i, e vonal a lehető legélénkebb volt. Erre tódultak be a gyarmatosok, a. világ minden részéből ex toto őrbe, - állandó lakhelyeket keresve, erre vonultak vissza, a légiók segédcsapataikkal, és az út középpontján még mindig ott táborozik a Leg, V. Macedonica., legátusával M. Terentius Scaurianussal, ki az első szervezés intézője, s a provincia békéltetője volt.
A teljes hadtestnek hatezer főnyi tömege, a vele egyesített segédcsapatoknak hasonló, vagy talán jóval nagyobb száma, a nagy mozgalom tömérdek embert csábítanak oda, a castrum szomszédságába való letelepedés, a jó üzlet tömérdek kereskedőt csalhatott be, és megalakult a város éppúgy mint az apulumi castrum canabája, a nélkül, hogy a hivatalos megalapítás megtörtént volna. És e sürgés-forgás, mozgalmas élet, a hódítás után csak három év múlva (110. Kr. u.) csöndesedik el, a tekintélyessé fejlett polgári telep együtt-tartása érdekében telieté Terentius Scaurianus császári urának az előterjesztést, hogy a tábor tartozéka önkormányzattal ruházzák fel.
Traianus készséggel fogadhatja a tervet, hogy a „királyi Sarmizegetusa”, a legyőzött Decebal székvárosa helyén, saját nevére alapítsanak új várost. Ez hízeleghetett hiúságának is. Scaurianus tehát 110-ben, minden eddigi szokástól eltérően, a meg ott tartózkodó Légió V. Macedonicával teljesítő Traianus parancsát, végrehajtva a colonia alapítás érdekes szertartását.

A rómaiak coloniai, - teljes ellentétjei az európai gyarmatoknak. Az újkoriaknak célja a meghódított tartományok kiaknázása lévén, - az imperium provinciáivá! hasonlíthatók össze, melyeknek nevét az a proventu kifejezésből, etimológiailag ugyan nem, de dologilag helyesen származtatják. A római kolonizáció az anyaország erejének, biztosságának növelésére irányul, - s a győző, a civitas victrix, általok iparkodik, igyekszik féken tartani a legyőzöttet, - a victa civitas-t, védelmezni Italiát, a provinciákat, a szomszéd barbárok ellen, de másfelől céljok az is, hogy új lakossággal pótolják és szaporítsák a tartományoknak megfogyott régi népességét.

A coloniák Róma hasonmásai, sokszorosításai - quasi effigies, simulacraque - s Varro bizonyítja, hogy a gyarmatokat még az ő korában is úgy alapítják, mint egykor a világbirodalom fővárosát Romulus. E szertartás igen régi eredetű, s a rómaiak az etruskoktól vették át.

»Aki új várost akar építeni - mondja Cato - bikával és tehénnel szántson, s a hol barázdát vont, oda falat építsen, a hol kaput akar, ott kiemelvén tekéjét vigye (portare), kapunak (porta) nevezvén a helyet«... de álljanak itt e szavak eredeti szövegükben is, mert a fordításban elvesztik jellegzetességüket:
»Qui urbem novam condet, tauro et vacca aret, ubi araverit, murum faciat, ubi portam vult esse, aratrum subtollat et portet et portam vocet.«

A colonia alapítója az imperatorok Rómájában a császári meghatalmazott lévén, Sarmizegetusa alapítója - conditor Seaurianus legátus, miként a következő föliratban olvashatjuk:

M
ROMVLO · PARENT!
MARTI · AVXILTATORI
ex A Vctoritate imp. cae
HARIS · Dl VT · NERVaef.
ΤΚΑ1ΛΝ1 · AVGVST.1
CONDITA · COLONIA
DACICA
PER
ló. leg. V Μ · SCAVRIANUS
leg. El VS · PRO · PR
d. d.

Az alapító a régi Cinctus Gabinus-t véve fel, fejére hajtja tógáját, hogy a szent cselekmény végrehajtása közben ne láthasson rósz óment. Az ekét νοτιό igás állatok fehérek, s jobbról fogják be a bikát, balról a tehenet: propter commixtionem familiarum et imaginem serentis fructumque reddentis. Az eke balról jobbra halad - dextratio, - miként az imádság. A barázda (primigenius sulcus) a város árkának vonala, - a befelé hullott rögök a falak jelképei, s az így megalapított város urbs-nak (ab urvo et orbe) neveztetik.
A kijelölt területet, egymást derékszögben metsző barázdák által, egyenlő részekre osztják, kimérve meddig terjed a város s meddig a szántóföldek - melyek a város növekedtével, midőn a pomoerium kiterjesztetik, a jövendőbeli építési területek. A város közepén - mundus megjelölik a három főtemplom telkét is. S mindez az augurok által gondosan megválasztott szerencsés napon történt, mert ellenkező esetben talán Örökös balsors sújtotta volna a várost.

Az új városokat, ha lehetséges volt, mindig a legio-táborok min-tájára, tehát négyszög vagy téglány alakú területre mérték ki, s csak ott térnek el e gyakorlattól, hol már régebbi város állott, vagy természeti nehézségek akadályozzák a szabályoknak rituális érvényesítését. Az újonnan telepítendő lakosság részére, különösen ha veteránok részesültek hivatalos földadományokban, az eddig lakatlan területet, már előre művelhetővé tevék, mert a római nem szeretett vad, a kultúrára még nem alkalmas vidékeken telepedni meg. S ez előkészítést már a törvény is elrendeli, s csak ott szabad várost alapítani, hol kész szántóföld és kaszáló van (qua falx et arator ierit), de esetleg legelő és erdő is. A
különböző jellegű tagok a szántók arányának megfelelően osztattak ki. Hol kész helységet - mint Sarmizegetusában is - alakítanak coloniává, ez nem volt egész teljességében lehetséges, de azért a fölmérést, a valóságos tagosítást végrehajtók, térképileg is föltüntetve az eredményt. Egy ily tagosításról a következőket írja Hyginus:
»A minap egy császári evocatus, katonaviselt és a mi foglalkozásunkban a legnagyobb jártassággal bíró ember, - midőn Traianus Augustus Germanicus (a dák háborúkat megelőzőleg) a maga jószántából bőkezűen osztott földet Pannóniában a veteránoknak, a réztáblára vésett térképre nem csak az utalványozott területet rajzolta le s jegyezte be, hanem minden tagnak kihúzta határvonalait is oda írva hosszúságát, szélességét, így a veteránok között nem támadhattak porok és torzsalkodások.

A gyarmatosoknak kiosztott földek, hogy az állami és községi adó egyenlő alapon vettessék ki, milyenségeik és termékenységok szerint osztályoztalak. Pannóniában Daciáról nincsenek adataink - vannak első és másod osztályú szántók, rétek, makkos erdők, közönséges erdők és legelők.

Róma tehát kellően gondoskodik coloniáiról, s e szerető gondosság néhány évtized alatt virágzó várossá tévé Dácia székhelyét.


Forrás: Király Pál: Ulpia Traiana Augusta Colonia Dacia Sarmizegetusa Metropolis Dacia